Nem várt sokáig senki. Örülni is csak vasárnap este lehetett. Meg búsulni is. Gyurcsány Feca kilépett 3 méteres műugró magasságban a lécre. Tegnap dobbantott egy olyat a BBC és a többi világsajtó előtt, hogy a második ukrán front összes katonájának a közös díszlépése ahhoz képest részeg hajnali hazalopakodás cipővel a kézben. „Sosem látott reformok”, ugye? Feca, arra játsszál, hogy legyen a medencében elég víz, mert, ha csak térdig fog érni, amikor leérsz, az nagyon fog fájni. Akkor úgy fogod gondolni, hogy inkább táncolni kellett volna a SZDSZ sátorban április 9-én este. Ami ziher, hogy szeptemberre valamit virítani kell. Majd Fekete Janó és Marjai Jocó bácsi tanácsaival lesz olyan reformcsomag, hogy Bokros odaadja a érte a meg nem törölt bajuszát, (hamis)gulyásleves evés után.
Eközben Orbán úgy maradt, hogy menni akar. Ez az igazi szeretet. Még egy kanyart lehet futni, Vityusz. A kérdés csak az, kit viszel magaddal. Én a magam részéről kiváncsian várom.
Én közben koalícióra kívánok lépni a sajnos.hu összes real játékosával és megalakítani a Sajnos-kormányt. Szűkkörű és hatékony, kabinetjellegű intézményt kevés pénzből. Ez kell nekünk. A tárgyalások jelenleg állnak. De június közepénél előbb lesz kormánya a sajnos.hu-nak, ezt bizton állíthatom.
A Sajnos csapat hivatalos weboldala
