…hogypéldául Monty Python dumákat írjál be jól.
A gyilkos vicc méltán híres német halandzsája mellett (Wenn ist das Nunstück git und Slotermeyer? Ja! Beiherhund das Oder die Flipperwaldt gersput.) egy talán még ennél is értelmesebb német mondat hangzik el ugyanabban a részben közvetlenül Mici kedvenc mondata („Majd értesítjük”) előtt, ami a németek egyik ellenvicce.
NARRÁTOR: ’44 őszén a németek már a saját viccükön dolgoztak
Egy német tábornok (Terry J.) hatalmat sejtető íróasztal mögött ül. Mögötte Otto, nyakában felirat: EGY MÁSIK GESTAPO-TISZT. Belép egy szemüveges német tudós-viccszerző (ERIC). Megköszörüli a torkát, és olvas; ez is német halandzsa.
TUDÓS: Die ist ein Kinnerhunder und zwei Mackel über und der bitte schön ist den Wunderhaus sprechensie. „Nein” sprecht der Herren „Ist aufern borger mit zweitingen”. (Reménykedve a többiekre néz)
OTTO: Majd értesítjük. (Lelövi)
(Arthur) – Én király vagyok.
(Paraszt) – Király? Na hiszen! És hogy lettél az? Kizsákmányolsz más munkásokat, mi? És idejétmúlta imperialista dogmákkal tartod fent a gazdasági és szociális különbségeket a társadalmunkban.
(Arthur) – Te is, jó asszony! Arthur vagyok a britek királya. Kié az a vár?
(paraszt2) – Kiknek a királya?
(Arthur) – A briteké.
(paraszt2) – És kik azok a britek?
(Arthur) – Mi vagyunk. Mindannyian. És én vagyok a királyotok.
(paraszt2) – Nem is tudtam hogy van királyunk. Azt hittem, autonóm közösség vagyunk.
(paraszt) – Ne álltasd magad asszony, diktatúrában élünk! Begyepesedett autokrácia amelyben a munkásosztály…
(paraszt2) – Már megint ezzel az osztály micsodával jössz.
(paraszt) – Mert arról van szó. Ha a népek…
(Arthur) – Kérlek jó emberek! Sietős a dolgom. Abban a várban ki lakik?
(paraszt2) – Nem lakik senki.
(Arthur) – Hát ki az uratok?
(paraszt2) – Nincs nekünk urunk.
(Arthur) – Tessék??
(paraszt) – Mondtam már, anarco-szindikalista közösség vagyunk és hetenként más gyakorolja a végrehajtó hatalmat.
(Arthur) – Értem.
(paraszt) – De minden döntését a kéthetenkénti gyűlés erősíti meg…
(Arthur)-Jó értem, de…
(paraszt) – …belügyekben elég az egyszerü többség…
(Arthur) – Most már elég!!
(paraszt) – …de legalább 2/3 kell a jelentősebb…
(Arthur) – Elég! Megparancsolom, hogy hallgass!
(paraszt2) – Nézzenek oda „parancsol”! Mit képzel ez, kicsoda?
(Arthur) – A királyod vagyok!
(paraszt2) – Én ugyan nem szavaztam rád.
(Arthur) – Királyra nem is szavaznak.
(paraszt2) – Akkor hogy lettél király?
(Arthur) – A tavak királynője, ahogy a napfény megcsillant aranykelméba burkolt karján, magasba emelte a tó mélyéről a szent szablyát, az Excaliburt, jelképezvén Isten gonviselését, hogy én Arthur legyek annak hordozója. Ezért vagyok a királyotok.
(paraszt) – Hát ide hallgass! Egy vízben hancúrozó és kardot osztogató bige nem dönthet az államforma felől. A legfelső végrehajtó hatalom csak a tömeg választásán alapulhat. És nem egy kis nőcske a vízirevüből.
(Arthur) – Elég tartsd a szád!!
(paraszt) – Csak nem képzeled, hogy nálad van a hatalom attól, hogy egy vízitündér fejbedobott egy rozsdás karddal?
(Arthur) – Tartsd a szád!!
(paraszt) – Ha elkezdeném mondogatni, hogy én vagyok a király, mert egy elázott tyúk fejbevert egy buzogányal rögtön kinyírnának!
(Arthur) – Pofa be, de rögtön!
(paraszt) – Látják az erőszak a rendszer része! Elnyomnak! Segítség! Segítség!
(Arthur) – Büdös paraszt!