No deal – just fate

Mára nem jutott semmi rossz, azaz politika vagy társadalom vagy gazdaság témaként. Se futball. (Tegnap megint varázsolt a Middlesbrough és beverekedte magát az UEFA-kupa döntőjébe, de ezt már másodszor csinálták meg 1 hónapon belül, szóval nem izgi).
Ma csak annyit akarok leírni, hogy mennyire nincsenek ad-hoc történések, minden az életben valami köré szerveződik. Példának a tömegközlekedés apró jelenését hozom fel ma reggelről: késve indulás munkába (nekem nem gáz, de anyunak blokkoló óra működik, szóval lépni kell időben otthonról), az egyetlen útba eső zebrához pont a zöld utolsó pillanatában érkezés, az egyik metró pont akkor gurul be, amikor a peron szélére érünk, utána átszállás, másik metró ugyanúgy rendelésre jön … 23 minutum alatt teljesítve egy egyébként 35-40 perces távolság, így nem gáááz, hogy óra 15-ös indulás helyett 28-kor lépünk ki a kapunk.Ez ráadásul nem először történik. Legalább harmadszor tapasztalom csak elmúlt 6 hétben. Ez akkor annak jele, hogy rendben mennek a dolgok körülöttem? God knows. Ennek jegyében telik a nap, hiba nélkül. Remélem a hétvége is. A labda most három napig azoké a barátoké a sajnos.hu-n, akiknek otthoni/mobil internet hozzáférése van, mert én jelenleg csak a melóból nyomom. :o) Remélem nem hanyagolják el az érintettek az oldalt, még pihenés közben sem. Na, csók május másodikáig.