Vaniliás karika

Olyan jól esik szembesülni a szeretettel, ami övez a világ felől minket, sajnos.hu-s sztárokat, az élet császárait. Tapsifalvától Bukarestig kedvelik azt a finom és kiegyensúlyozott stílust, amivel elárasztjuk az internet minden kis zugát. Talán én kirívok a többi császár közül, mert Platón filozófusának objektívitásával szemlélem a hétköznapokat és a vazallusokat, akik életnek csúfolt fiziológiai eseménysorozatokba foglalják bele porszemszerű organizmusi megvalósulásuk nem túl sok izgalmát. Bocsánat érte. Ráadásul nyers vagyok, mint a pármai sonka, kicsit tán kevésbé érett. Ennek eredményeként már le is lettem primkózva, ami lényegében igaz, mégis kikérem magamnak. Pedig igazából jó tudni, hogy nem vagyok átlagos, már csak nagyképűségemnél fog sem. 🙂

Visszakanyarodva a post címéhez: azt hiszem az egykoron Győrben, a kekszgyárban készített matéria (most már valahol Csehországban vagy Lengyelországban ad munkát ez az édesség a helyieknek), jellege határozza meg korrektül a helyzetet, amiben eltölthetjük azt 100 körüli (plusz-mínusz 30) esztendőt, ami kornak adatott. Cukorból, lisztből, tojásból és csokoládéból készül (+ a mérgek, de az már mindenben van), amik egyesével is alapvető tápanyagok, azaz önálló entitásként is megállják a helyüket a polcokon, sőt nélkülözhetetlenek.
Ugyanez van velünk (Micivel, Recivel, Dzsájokosszal, Bóbix mesterrel, Ácival, Banditával, Ricivel, + standard special guests: LL és M1K1) is. Egyesével is csak az évszázados, Európa jövőjét befolyásolni képes egyéniségek vagyunk. Kicsit betegek ugyan, de erősen zsenigyanusak. Sajnos. Ami tény, az tény.

ÁM eljön a pillanat, amikor a fent felsorolt anyagokból lesz valami olyan elegy, együttállás – megbolondítva kevés fűszerrel – ami megismételhetetlen, jól körül nem írható, akkor a fogyasztó találkozik a vaníliás karika nevű produktummal. Lehet, hogy először csak véletlenül, ám megízlelés után keresni kezdi a polcokon és nem bírja ki, hogy ne kényeztesse magát rendszeresen, viszont legalább akkor is nagy mennyiségben…

UGYANILYEN a mi kis csapatunk, az oldalunk. Egyszer idetévedsz, megcsap a hangulat, a világunk szele és lehet, hogy köpködsz, lehet, hogy tetszik, de egy biztos visszajársz. Nem bírod nélkülünk. Néha beszólsz, de utána már csak élvezed, veszed magadhoz, a szenvedélyeddé válik…
Nem tudok rajtad segíteni, bárhonnan jöhetsz, maradsz. Dőlj hátra, nyugodj meg és falatozz, máshol ilyen jót úgy sem találsz.