Azt hittem rólad Tóta W., hogy egy tisztán látó, egyben éles nyelvű internetes közíró vagy. Picit tévedtem, mert téged is bevitt a kiváló politikai kommunikáció a zavarosba, halászni. Onnan meg nem látod, csak a fát, az erdőt mögötte nem veszed észre. Mondhatnám úgy is: nem látod a frásztól az erdőt. Itt ez a ‘Valós számok’ című remeked. Hát először érzem azt, hogy neked sem kell mindent leadni a szerkesztődnek, amit megírsz.
Szóval, hogy is van ez? Kádárnak kellett a nyugi, ezért inkább a következő generáció terhére hitelezte a nyomott árakat. Ez speciel igaz. Aztán felmentek az árak, viszont a fizetések meg a nyugdíjak legalább maradtak. Meg is tartotta minden kormány a lemaradást az elmúlt másfél évtizedben. Tehát jobb azért soha senkinek nem lett érzékelhetően, akár Orbán, akár Gyurcsány ‘Behind the weel’.
Szociálisan érzékeny szemüveged kicsit koszos már a pörköltszafttól, ezért engedd meg, hogy én leheljek rá egy földi párát. Ezzel felhívjam a figyelmedet arra, hogy az öreg néninek 2002-ben jutott még fél kiló farhát hó végén is, viszont lehet, hogy januártól csak 25-30 deka lesz, és akkor tényleg nem zabál majd két pofára.
Elfogyott a sok mobil, autó és számítógép… Igaz, Árpádom, de szerinted a sok eladott matériából hányat cash-elt ki a sok rongyrázó, mohó, sznob senkiházi? Ugye-ugye. Bevezetem nálad az áruhitel fogalmát, ahogy a tanárok bevezetik egyre több helyen, hogy e-mailen kell leadni a házi dolgozatot, ugyanakkor a sok szülő meg szereti tudni, hogy a gyereke merre kószál, hát meglepi a srácot egy mobillal 10 ezerért. Ez ám az oktalan sznobizmus… Tetvek!
Aztán ez a tandíj témakör is érdekes. Illetve az érdekes, ahogy látod. Inkább középszerű, tunya szakmunkásokra, szakmuksókra van szerinted szükség, mint az egyetemet éppen elvégző diplomás léhűtőkre? Vagy is hamár az emberkéből kihajtották középiskolában a megfelelő tudásbizonyítékot, akkor inkább adjunk a kezébe villáskulcsot, mint esetleg még szedjen magára valami magasabb szintű tudást egy diploma keretében. Az az egy diploma, Árpi, semmire sem elég, viszont legalább eldől a felcseperedő fiatalról, hogy tudja-e mit akar magától vagy nem. Tart vagy 5 évig, és lehet, hogy az is kevés, azaz nem jut előrébb egy milimétert sem a kölyök, de legalább a nép kollektív tudása növekszik tovább, hogy aztán kinevelje, hátára vegye az igazán nagy tudással rendelkezőket. De egy autószerelő maximum kipufogódobot vesz a vállára, nem pedig a zseni csoporttársát magasztalja egy végigitalozott szerda éjszakán a kollégiumi büfében, aki aztán kellő önbizalmat nyervén domborít akkorát a pályáján, hogy felfigyelnek rá és lesz belőle több, nagyobb, okosabb, sikeresebb.
Mindenkinek meg van a maga szerepe abban, hogy egyszer, 30 év múlva újra nagyhírű és értékes legyen ez az ország és a nép. Valakinek csak egy jó beszólás, egy jól összerakott vélemény jut és utána a tanítás vagy egyéb középszerű és unottan vagy heveny alkoholizmussal végigkínlódható hivatás, élet. Mégis kell a sok diplomás, mert a központifűtés szerelőkre nem lehet (még a legjobbakra sem) masszív jövőt építeni. Érted-e?
Az élethez való hozzáállás pedig nem a diplomán, a végzettségen, hanem a szülői ház sparhertjénél fölszedett értékeken vagy koszon múlik. Amíg apu és anyu a segélyekben, a családi pótlék csillagos égig emelésében, a kiskapuk megtalálásában és a hasonló jókban hisz a kemény munka és a korrekt hozzáállás és Isten helyett, addig mindegy, hogy a gyermekük a műhelyben vagy a koleszbüfében issza magát szépre és okosra hétköznap hajnalonta 19 évesen, mert addigra már mindegy. Az út hosszú innen oda, ahol a magyarok a tehetséget és az erőfeszítést díjjazák a lógás és a fejvakargatás helyett, viszont biztos az is, hogy az egyértelmű lehetőségek megszüntetése és a nép kiskapukon át történő boldogulás felé terelése nem nyisszant le a megteendő méterekből. Amit most látunk kezdődni, azzal megint sok családban tolódik egy generációnyit az új mentalitás irányába nyitás, mozdulás.
A titok máshol van tehát elásva, Árpikám, nem a felsőoktatási tandíjban. Kár, hogy TE sem látod. Vedd kezedbe a szitát és kezdj el aranyat mosni a Duna parton, a Parlament előtt. Az is előbb hoz érdemi eredményt, minthogy beállsz okosnak az autisták közé, és elhiszed pár felszínes ötletről, hogy saját fényétől ragyog, nem a sztaniolpapírtól, amibe csomagolták.
Több rosszat ne halljak rólad, Tóta W!
Lehet, h kapufa, de attól még nagyjából jó irányba lövöldöz a csávó.
A fennálló rendszer szerint ÉN fizetek azért, h másnak diplomája legyen. Megszerzi, nem megy vele semmire. Innentől ismét ÉN fizetek a különböző transzfereken keresztül, hol munkanélküli segély formájában, hol foglalkoztatási hozzájárulásként, vagy adókedvezmény gyanánt a munkaadó felé. Cserébe barátunk vagy otthon mereszti, és pislog a dipijére, vagy bejár vhova éhbérért semmittenni. (Ez utóbbinak jellegzetes példája a kontraszelektív állami szektor. És ez is kerül a legtöbb pénzembe.)
Jelenleg tonnaszám képezzük a rissz-rossz főtiszteket, de nincs a seregben közlegény. Azzal speciel egyetértek, hogy nem a hidegburkolók fogják felpörgetni a gazdaságot – de ha mindenki pörget, ki rakja fel a csempét?
M1K1 erre nem hiszem, hogy a tandíj bevezetése a megoldás, hanem sokkal inkább a kapacitás tervezés. Mondjuk, hogy nem képzünk halomra jogászokat és közgazdászokat, hanem csak annyit, amennyire szükség van. Viszont mondjuk orvost meg többet, mert abból meg hiányban vagyunk. Itt csúsztak el dolgok véleményem szerint, hiszen már minden félhülyét felvettek valahova. Legyen kemény a felvételi, mint 15 évvel ezelőtt és így szelektáljunk. Ne legyen 200 hely az adott szakra, hanem csak 50, ha nincs többre szükség.
Ha belegondolsz azzal, hogy tandíj lesz még nem garantáljuk azt, hogy annyi embert képzünk, amennyire szükség van. Az államnak az oktatás befektetés a jövőbe, és ha megfelelő számú, jól képzett diplomás kerül ki, akkor az busásan visszafizeti az államnak a magasabb jövedelme után megfizetett adóval a befektetését… ezt mi már csak tudjuk.
Gecikém veled meg abban nem értek egyet, hogy igenis a központi fűtésszerelőkre is építeni kell a jövőt. A szakemeberekre – a szó hagyományos értelmében – óriási szükség van. Eljutottunk oda, hogy tényleg mindenki (2-es érettségivel) inkább elmegy egy ötödik vonalbeli főiskolára, csak azért, mert felveszik, ahelyett, hogy tanulna valami tisztességes szakmát. Épp múltkor beszélgettük Miciékkel, hogy ma egy ilyen szakember akkorát kaszál, hogy az egészen elképesztő. Kihívod… ő: két hét múlva… te: sürgős lenne… ő: plusz 20000… te: bassza meg. Megteheti, mert már alig képeznek szakembereket. Akik meg vannak, azok meg elszállnak.
Összességében egyensúlynak kellene lenni!!! De nincs
Ja… ha már felsőoktatási reform, akkor sokkal inkább az oktatás teljes átalakítására kellene koncentrálni. Ritkán példálózom amerikával, de basszus az mégis csak vicc, hogy az egyetem 8 (:)) éve alatt csak privába láttam tárgyalótermet. No gyakorlati oktatás… csak a tudományos igény. Adjanak impulzusokat, aztán mindenki beleássa magát abba, ami érdekli. Inkább a gyakorlati munkára készítsen már fel az egyetem. Ha meg valaki kutatni akar, az menjen phd-re…
Ma a pályakezdő ügyvédjelöltnek úgy kezdi az okítását az ügyvéd, hogy megmutatja térképen a Markó utcát
A szakemberekre korszakfüggetlenül szükség van, de – mint ahogy MIKI is jól látja – rájuk a JELENben van szükség. Mindig. Az egyensúlyhoz vezető út az, hogy a szakiskolák marketingje is legyen olyan jó, mint a noname főiskoláké. Ha a szakma becsületét és értékét el tudnák adni az általános iskolások és a középiskolások felé, megmozdulnának a mutatók, az tuti. Én ha most tehetném, biztosan szakközépbe járnék és utána egyetemre úgy, hogy mellette a szakmámban dolgozom. Főiskola végére már lenne egzisztenciám, tapasztalatom és akár készen állnék jó pozícióban az élet elkezdésére…
A tandíj bevezetésére vonatkozó kérdést inkább fordítva tegyük fel. Mit kap az az adófizető a pénzéért, aki életében egyetemet még kívülről sem lát? Mi OLYAT kap, amit nem kapna a tandíj bevezetésével? Vagyis, mi szól az „ingyenes” diploma mellett?
Én egyetértek azzal is, amit a Geciék mondtak mint átszervezés, de az csakis egy következő megbeszélés lehetne, ugyanis amit tóta nyomott önmagában se áll meg a lábán. így amit a M1K1 írt először, az teljesen eltér a tárgytól (mert tény, hogy kéne változtatni az oktatáson, de ez nem mutat relációt a cikkel, ugyanis a cikk egy adó bevezetéséről szól, nem reformról). tegye már fel a kezét aki komolyan gondolja, hogy 1) nem lesz az országban elég „közlegény” ha ez így megy tovább? 2) diplomával azonnal olyan jellegű állást is kapsz ? lol. 3) azokat a bizonyos nagyon rossz diplomákat PONT a fizetős főiskolákon adják, amivel kb lángost sütni mehetsz.
step 1: az állami iskolák eddig a szent pillanatig is a mi pénzünkből mentek, nem is kevésből. mi másból? adóterhek másik oldalon csökkentéséről mintha nem szólna a fáma (ez némiképp analóg M1K1 utolsó gondolatával)
step 2: most azt mondják, hogy reform, és akkor még fizetek is KÜLÖN a diplomáért: MÉGEGYSZER. wow!
öcsém… nem akarok hülyének látszani, de ez inkább úgy néz ki megint mint egy újabb adó, mivel semmiféle plusz szolgáltatást nem kapunk érte. hogy van az, hogy fizetőssé válik az oktatás ÉS az adóbefizetések IS nőnek? ezt valaki magyarázza már meg, mert én kezdem magam kínosan érezni. el kéne dönteni: vagy alacsonyabbak az adóterheink és akkor magánfinanszírozású az iskola (és minden, tehát választhatsz milyen szolgáltatással élsz), vagy fordítva. olyan nincs, hogy mindkettő emelkedik, könyörgöm… erre olyan jövőképet halucinál, ahol az országban csak diplomás van: ezt valaki komolyan bírja venni? szóval ne keverjük ide.
ennek fényében:
STEP 3: döntsük el, hogy a tandíjbevezetés mire is irányul: kapunk érte valami pluszt (korszerűbb oktatást, stb.), vagy mások terheit csökkentjük avagy neadisten csak egy ritka pazarló kormány fenntartását, hiányát fizetjük miközben az iskoláink AMÚGY sem állnak jól. több verzió nincs.
megyek tovább: a diplomához általában magasabb fizetés is tartozik. amihez automatikusan magasabb SZJA tartozik, mégpedig arányatalanul magasabb. újra a kérdés: ki az, aki többet rak bele az állam kasszájába? – ismét arra célozva, hogy milyen alapon mernek reformnak nevezni egy újabb adót.
végül: a diploma megszerzése sem ingyen van ám, mert a szülőknek kell finanszírozni a gyerek tanulmányait, ami szintén mila felett van alsó hangon. de ezalatt az idő alatt az emberünk is elesik attól a jövedelemtől, amit az alatt kereshetne, míg iskolába jár: szintén hozzáadandó a költségekhez. ez hogy kerül bele a végelszámolásba?
Aki meg nem kéri ki magának Tóta érvelését miszerint a több eladott „luxuscikk” egyenlő gazdasági növekedéssel tehát lehet növelni az adóterheket, az meg szerintem ne feszengessen gazdaságpolitikai kérdéseket.
Áci volt olyan aranyos, hogy összeszedte az érveket. Mély tisztelettel maradok egyetértő barátja. 🙂
Ezek szerint én értettem félre W-t. Az eredeti cikk az én olvasatomban másról szólt, mint ami itt a vita tárgya lett.
A cikkből azt olvastam ki, hogy emberünk azon rugózik, vajon egymás mellé kell-e tenni a szolgáltatást és az ellenértékét. Vagyis, egy konkrét diploma árát vajon az fizesse-e ki, aki majd hasznosítani szeretné, vagy fizessük együtt a közösből, és mindenki, aki szeretne diplomát, kaphasson a közös számla terhére. (Abszurd példával: az állam dotálja a Molt, a benzinkútnál meg ne legyen kassza).
Ha erről beszélt a csávó, akkor egyetértek vele. Legyen tandíj, fityegjen a diplomán árcédula. Ne csináljunk úgy, mintha ingyen lenne, mert nincs.
Beszélt még a feleslegesen megszerzett diplomákról, a már huszonévesen is frusztrált pedákról, és a kivagyi szülőkről, akik juszt is elvégeztetnek vmi sulit a gyerekkel.
Következő kérdés, hogy ha már be van árazva a felsőoktatás, hogy ki fizesse. Erre mondta(m), hogy ismerjük be, az állam nem engedheti meg magának.
Az már megint egy újabb kérdés, hogy akkor ki a fene legyen, aki finanszírozza? A diák előre, a diák utólag, a szülő, a leendő munkaadó, civil szervezetek, alapítványok, a pápa vagy Bill Gates? Amennyire én felfogtam, idáig már nem ment el a pasas, csak a „nincs ingyen ebéd” című közgáz közhelyet ismételgette körbe karikába.
Ha a fentiekből az derül ki, hogy valamit nagyon félreértettem, kérlek, ne habozzatok felvilágosítani! 🙂 (Foglaljátok össze két mondatban, hogy W miről beszélt.)
>>> Aki meg nem kéri ki magának Tóta érvelését miszerint a több eladott “luxuscikk” egyenlő gazdasági növekedéssel tehát lehet növelni az adóterheket, az meg szerintem ne feszengessen gazdaságpolitikai kérdéseket.
reszben igaz azert. egyreszol igaz, mert ha nyitott szemmel jarsz lathadod, hogy az allami statisztikak mas taktusra ketyegnek, mint a csaladok valos gyarapodasa. ertsd az allamopolgar gazdag – az allam szegeny. a problema szvsz abbol adodik, hogy a nagymagyar atlag adoelkerulo eletvitelt el, de nagyon durvan, amit a kormanyzat facsipesz olcso logikaval AFAnovelessel kompenzal. a nagy kerdes az, hogy hogyan lehet ebben az orszagban adofizetesre kotelezni a nepet. velemenyem szerint altalanos vagyonbevallassal meg kellene huzni a hatart (minden mukodo demokraciaban az adobevallas alapja), majd evrol evre lehet osszevetni a gyarapodast az adozott jovedelemmel. na ez az, ami nem erdeke politikusainknak, mivel ok kaszaljak a legtobbet adomentesen. amig nincs tiszta kozelet, nincs ado sem.
„a nép kollektív tudása növekszik tovább, hogy aztán kinevelje, hátára vegye az igazán nagy tudással rendelkezőket”
Hát ilyen jót már rég vonyítottam! Higgyétek el feleim, megérjük még azt az időt, amikor az emberek hexameterekben beszélgetnek a 6-os villamoson, a trafikos néni szonettekkel szórakoztatja a hírlapot vásárló kedves kuncsaftokat, a diszkóban Bartók zongoraversenyeket nyomnak élőben, mialatt a fiatalok a büfében felsőbb matematikáról társalognak és kvantumfizikai elméleteket vitatnak meg egymással.
Az autódat persze inkább ne vidd szervizbe, mert nem biztos, hogy szót értesz a albániából bevándorolt szerelővel (aki idáig mellesleg max. szamarat patkolt otthon).