Ahamkar

– DCI-t – mondta Carter és jobb kezét tenyérrel felfelé kinyújtotta. A tőle fél méterre álló nővér alig hallotta a doktor bal kezében tartott újszülött bömbölésétől, de tudta, hogy mi következik. Az orvos kérése nélkül is automatikusan nyújtotta a fecskendőt.
Julia csak három órát vajúdott, erős, fiatal nő volt, alig múlt huszonhét éves, és bár elhatározta, nem hagyja, hogy az oltás megtörténjen, most arra sem volt ereje, hogy megszólaljon. Próbálta a kezét felemelni, de a túladagolt izomlazítóktól visszahullott az ágyra. Carter gyűlölte munkáját. Nem szülész volt már, hanem hóhér. Amióta a Föld kormányzója, Teng Lao Ping bevezettette a Death Control Injection névre hallgató halálszabályzó injekciót, több hetes tanfolyamokon vett részt, ahol elmagyarázták neki az oltás jelentőségét, elmondták mennyire fontos a Föld túlélése szempontjából, hogy nemre, korra, hitvallásra vagy bármi egyébre tekintet nélkül mindenki megkapja. Eleinte nem értett egyet az eljárással, próbált mindent bevetni, könyörgött, üvöltött az elöljárójával. Még az öngyilkossággal is megpróbálkozott egyszer, bár tudta hiába, a testében keringő nano-mechanizmusok úgyis megmentik, bármelyik módját is választaná a halálnak. Így szép lassan beletörődött sorsába, hagyta, hogy kiürítsék az agyát, fokozatosan a célhoz igazítsák gondolkodását.

Juliával azonban minden megváltozott. Bár a lány szép volt, a doktor sok szép nővel találkozott, s nem gyönyörű fehér arca, elegánsan vékony orra, vállára omló haja -ami mégis különössé tette egy kicsit, talán három emberöltő óta a kopasz fej dívott mind a férfiak, mind a nők körében, azonban néhányan nem követték a divatot- vagy sportos alakja miatt vonzódott hozzá. Elég volt egyszer a szemébe pillantani, hogy megbabonázza az a szabadságvágy és élniakarás, ami a mélyén megbújt. Az a szempár akkor is mosolygott, mikor Julia arcára kiült az áldott állapot nyolcadik hónapjának terhe. Az első vizitek után Carter egyre gyakrabban gondolkodott el. Julián, magán, a munkáján és úgy általában a világ rendjén. Mire elérkezett Julia gyermeke világrahozásának kitűzött pillanata, már alig tudott uralkodni magán. Évek óta élt abban az agymosott állapotban, amibe a DCI-t bevezető ügynökök kényszerítették. Állandóan unott volt, teljes nemtörődömséggel fogadta az élet összes eseményét.

A Julia szülése előtti éjszakán azonban nem bírta tovább. Szokásával ellentétben alkoholt fogyasztott, méghozzá sokat, jóval többet annál, amennyit a szervezete és a nanorobotok tisztító hatása elbírt, még az sem érdekelte, hogy az aprócska mechanizmusok jelentik az Orvosi Szolgálatnak a kiemelkedően magas véralkohol szintjét. Az Orvosi Szolgálat emberei valamilyen rejtélyes okból mégsem jelentek meg lakásán, de amilyen állapotban akkor volt, ez a legkevésbé sem foglalkoztatta. Azon az éjszakán eldöntötte, hogy Juliának nem fogja beadni a kötelezően előírt nyugtatókat és születendő gyermeke lesz az első a DCI bevezetése óta, aki nem fogja megkapni az injekciót. Visszaemlékezett az előadásokra, amik az oltás előnyeit ecsetelték. Technikailag nem annyira fejlett, mint amit a háború kezdetén a vezetők, elit katonák és kiválasztott orvosok -így Carter is- kaptak, de a benne lévő kezdetlegesebb nanorobotok egészségesen tartják az embert, a legtöbb vírust és baktériumot azonnal elpusztítják, a szükséges sejteket regenerálják. A társadalom érdeke -hirdette Teng Lao Ping-, hogy egészségesen éljük le életünket, minél kevesebb legyen a gyógyításra fordított pénz és idő. Senki nem tudta, mikor lesz vége a külső rendszerekkel évtizedek óta folyó háborúnak, így az elmúlt két évtized a Földön a takarékoskodásról szólt. Arról azonban nem beszélt, hogy olyan szert, ami öregkorban is képes erre a csodára még nem képesek kifejleszteni, ezért hatvanegy éves korban a vakcinában található nanoméretű gépek egyszerűen megölik az embert, hogy az ne legyen többé a társadalom terhére. Ezt csak a pszichésen megfelelően előkészített szakembereknek mondták el azokon a tanfolyamokon, ahova Carternek is el kellett menni annyi szülészorvos társával. De mivel az emberi természet világméretű titkokat ritkán tart meg sokáig, a beavatottak közül egynek véletlenül eljárt a szája. Az eluralkodó pánikot csak az agresszió és a propaganda megfelelő együttes bevetésével lehetett megfékezni, így viszont előbb vagy utóbb félelemből vagy meggyőződésből mindenki elfogadta a DCI használatát. A DCI-re már nem mint a halált elhozó, hanem mint a halált sokáig elkerülő oltásra gondoltak. Juliával való találkozásáig Carter is átadta magát a könnyebb tudatnak.

folyt. köv.