Rozé szikvíz alá – Egerszalóki Kékfrankos Rozé 2005 (Hangácsi és Fia)

Kicsit ilyen borklub irányba indulok most, mert beköszönt az ubiszezon a parlamentben és kicsit megpihennek a szappanoperák és egyéb sorozatok hősei is.

Első és legfontosabb: BóbiX „Nemere István” Zoltán mesternek igaza volt. Valóban van finom szőlőlé, ami nem fehér színű és szódával higítva kellemes hűsítő softdrinket, magyaros üdítő italt eredményez. Egy szolíd, későtavaszi-koranyári margitszigeti olvasgatás kísérőjeként tártam fel a teljesen baráti áron elérhető palackot, és elegyítettem nemes és buborékos Balfi ásványvízzel.

Maga a bor is rozészerűen savas, de hordozza Eger minden kékfrankosos frankóságát. Gyümölcsös a zamata, íze ugyanakkor őriz némi csersavat, és megmarad a színe higításkor is. Kellemes, szalmakalapos, pinceteraszos valóságot hordoz, ahogy lecsúszik a buborékkal együtt a gyomorba.

Jellemzője, hogy a harmadik korty után is bársonyos marad fröccsként, nem rántja össze az ajkat és nem boronálja a nyelvet, azaz nem veszi át az ízanyagok helyét a víz szénsavtartalma.

Röviden tehát: igazi olyan bor ez a kékfrankos rozé, aminek semmilyen körülmények között sem szabad megérnie a termés és évét követő nyár végét.

Ez a cikk hosszúságában is illeszkedik a témához. Egy fröccsöt meginni sem tarthat sokkal tovább, mint elolvasni ezt a rövid bejegyzést. Kivéve talán, ha mondjuk a sorban huszadikat isszuk. 🙂

Ár: 590 Forint, Biztosan kapható: Lehel téri csarnok borboltja a Bulcsú utca felőli bejáratnál.