Rövid erőgyűjtést és tudásösszesítést követően itt vagyok ismét, hogy nyár két legpunnyadtabb hete után elkezdjem felkészíteni az olvasótábort az elöttünk álló 3 és fél szűk esztendőre. Bórókai írta meg a július 13-i Heti Válasz Végjáték rovatában, hogy szerencséje a jobb oldalnak, hogy bukta a választást, mert ebből a szarból, ami az ország nyakán maradt, nem lehetett volna jót kihozni. Finoman fogalmazva = a komcsik a leveses tálba szartak, aztán most kiszedték nekik (mondjuk nekem, meg mindenkinek is), szóval most meg lehet próbálni megenni.
Ugyanakkor hallottam egy kedves barátomtól, hogy neki egy ismerőse azt mondta, hogy ha ez a kormány jövő februárig nem bukik meg és nem lesznek jövő tavasszal megint OGY választások, akkor ő veszi a hamuba sült pogit, meg a jó nagy bátorságot és meg nem áll Új-Zélanding. Ő sajnos csomagolni fog, a baloldali kormány meg marad és próbálkozik rendbe tétellel. Nem lesz jó. Már előre kérem az Úristent, hogy ne legyen hideg tél, mert lehet, hogy a gázszámlára megy el a farsangi jelmez ára (meg a karácsonyi halászlé is).
Addig is azonban megismertetem veletek, Kedves Olvasók, Barátaim, Elvtársak, Tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy miből lett a Cseregyurcsány. Ma délután az első, általános bevezető a kommunizmus alapjairól, mélyen az emberiség (h)őskorában rejtőző előzményeiről. Addig meg szép napot. ÉS ne felejtsétek: már csak 18 nap van hátra az Egyensúlyteremtés kezdetéig. Élvezzétek!