Tegnap Takarékoskodj!-oztunk, mondjuk Bubuc meg én eléggé fogalom nélkül voltunk már. A fenti kártya szerintem a létezett szocializmust reprezentálja, holis egyetlen kitörési lehetőséged a totó megnyerésében leledzik. A játék ezt a szellemiséget tökéletesen modellezi, de Bób (vagyis Bubuc) ezt nem volt hajlandó felfogni, ezért már megint üvöltözésbe fajult az este 🙂 Az ember pénzt akart kérni azért, mert valaki rálépett a „Mátra” nevű nyaralótelkére, ekként próbálva Monopolysan integrálni a két világrendet és ideológiát. Mán.
A kép egyébiránt Sony Ericsson k800i nevű telefonommal készült, melyet végre meghoztak, ezért örvendezek. Bubuc pedig Asus P525 PDA-telefonnal rendelkezik tegnaptól, melyről jó lenne, ha részletesen beszámolna, de nem fog.
És még egy kép az emberről, akit Dzsajokosznak hívnak:
…és a mai naptól az ember aki JOGOSÍTVÁNNYAL rendelkezik!
Apró kiegészítés: Bób nem akkor kért a Mátráér pénzt amikor én arra léptem, hanem akkor amikor én az ADÓ feliratú mezőn álltam és ő mellém lépett!! :))
Igen!!!! 😀
Román az, akinek van jogosítványa. Albán az, akinek asus pda-ja van. Csehszlovák az, aki hülyeségekért kér pénzt Takarékoskodj!-ozás közben. Kazah vagyok én, mert nincs jogosítványom, se asus pda-m, se nem tudok Takarékoskodj!-ozni. Arra vagyok büszke, hogy van mumkám, ismerek enbereket, akiket Kimgának és Tümcinek hívnak és nindezek nellett intelllligencs vagyok.
Rájotten, hogy Bób egyszerre albám és csehszlovák is. E.
Jött egy férjfi s leszállt közéd, felszálltál rá oly’ könnyedén, égő srác, sas táncot já-ár. E.
Igazi beteg ember vagy 😀
Ma kisebbik gyermekem, Luca Hanna, hajnali 1:30 óráig ordított. Ekkor megkérkezett nőm, aki állítólag nem szúrni ment, hanem a barátnőihez bulizni. Ezt követően nőm még küzdött az altatással másfél órát, így, s ekként feküdtem le hajnali 3 óra után. Így, s ekként vagyok teljesen sérült agyilag. Legalább ittam volna, mint albán, román, csehszlovák, ukrán, bolgár és kazah barátaim.
hogyan kezdjem? ésháthogy… ésháthoggyal nem kezdünk mondatot fijam! akkor másként.
mindenekelőtt kezdjük egy óriás bocsánatkéréssel, mindazoktól akiket megbántottam gondolattal, szóval, cselekedettel vagy mulasztással. mici úrral már vérző hassal érkeztünk a helyszínre és ezen az állapoton vajmi kevesett javított az a fél liter pálinka, amit hamarjában gyógyírként elfogyasztottunk. még az sem segített, hogy dzsajokosznak friss elsősegélynyújtó vizsgája van, én pedig országos elsősegélynyújtó bajnok vagyok (amely rangos versenyen egyébként nyilván megvertük volna Artúrt és csapatát, amennyiben odamerészkedik 🙂 ). a társasjáték mindazonáltal biztosan nagyon jól sikerült, ha ilyen dolgok történtek. nagyjából gyuszi és lali nagyjelenetétől nem folytam együtt az események sodrával, azt hiszem.
p525-ről valszleg írok, de 1előre nem nagyon volt időm foglalkozni vele.
szombaton felkeltem, találtam egy szalmakalapot az előszobában – E -, majd elmentem egy barátom kislányának szülinapi „tündérpartijára” nagykovácsiba. körülbelül tizenöt tündérnek öltözött kislány volt a részvevő, illetve egy batmannak öltözött kisfiú fekete maszkkal, fekete denevérszárnnyal, piros S betűs pólóban, váltig hirdetve, hogy ő superman. kíváncsi leszek, hogy serdülő korában, a megnemértett korszakának közepén megnézve az itt készült képeket hogyan fogják a szülei elmagyarázni neki, hogy „mi igazán szupermen jelmezt akartunk neked készíteni”. remélem nem lesz sorozatgyilkos az ember…
onnan át kispestre, anyámékhoz -közben kihagyva egy ebédmeghívást húgomék részéről-, majd este hét felé (négyre kellett volna érkeznünk) tovább egy barátom által frissen nyitott étterem megnyitó bulijára. itt körülbelül négyig társadalmi élet élés, majd okosok által kitalálás, hogy menjünk át valahova, folytatni. az egyik pultoslány -aki egyébként a botrányosság határait súrolóan jól nézett ki, ennek megfelelően a hajnalig ottmaradt nagyjából tizenöt hímből körülbelül tíz folymatosan őt szórakoztatta, csodálom hogyan kapott levegőt- örökérvényű, igazi ízes szép magyar mondatára hívnám fel különösen mici figyelmét. én már az ajtó mellett ültem, szerettem volna hazajutni -sűrű volt a hétvége-, amikor ő már átöltözve, kabátban, a táskájában kotorászva jött arra. mögötte a tíz udvarló, egymást taposva, mint Krúdy regényeiben az orfeumból kiszaladó sanzonettek nyomában lihegő bárók (csak mondjuk ők kinyitották az ajtót a hölgynek). a lány egyszer csak megtorpan, felnéz és megszólal: -Otthagytam a péztárcámat, he!
hogy erre hogyan reagáltak a kérők, azt nem tudom, mindenesetre nem kevés kellemes percet okozott nekem az ifjú hölgy ezzel a kijelentéssel. elkísértem a többieket egy éjszakai mulatóhelyig, az erős unszolás ellenére nem mentem be, sőt nem bántam volna, ha rendelkezem egy darab kalasnyikov típusú gépfegyverrel. túl sok volt a kedves, jólnevelt fiatal az utcákon. hazagyalogoltam az oktogontól az attila útig, végig nevetve a fent idézett mondaton, amit csak rövd időre szakított meg az a lány, aki az andrássy és bajcsy kereszteződénél jött szembe, mezítláb, kezében egy pár magassarkúval, roppant szomorú arccal. nem tudom mi történhetett vele, sajnáltam rendesen, semmiképp sem fog jót tenni, hogy két hétig szúrni fog szegénynek a pisilés.
ma felkelés, vasárnapi dolgok, mosás, takarítás, majd kispestre szüleimhez, ebéd. késő délután szabóhoz menés, méret vevés, majd nyolckor hazaérés, gyors egymásutánban két szívroham, így s ekként ért véget a két nap, amit elvileg arra szán az ember, hogy kipihenje az öt fárasztót.
le akartam feküdni mán, de zenét még mindenképp kell kicsit hallgatnom, mer anélkül nem lehet. vagy zenével, vagy nővel lehet csak lefeküdni. utóbbi nem adott, így marad az egyes opció.
Rici a múlkori ebéd közbeni rádió-hallgatásunkhoz küldöm neked ezt most (sajnos a This ain’t nothing but a summer jam című nagysikerű slágert bírta játszani a rádió nekünk a krumplifőzelékünk mellé):
ez semmi de egy nyári lekvár
bronz bőr és fahéjbarnaság
ez semmi de egy nyári lekvár
annyit partizunk, amennyit csak bírunk.
ma este a forrók prada szoknyát viselnek
igazi feszes, növekszik a hőmérséklet
igen forró érzés az éjszaka hőjében
éjfél, a parti nem áll meg
a reggeli fényig
kikukucskálom magamnak a legforróbbat világos szemmel
legyél velem ma este.
az a jó a külföldi slágerekben, hogy legalább sokan nem értik.
na mostmán télleg lefexek, mer 1részt hülye vagyok, másrészt lassan kelt húgom kislánya. azért jó a szüleimnél aludni, mert húgom férje reggel áthozza a lánygyermeket és legalább arra kelek, hogy három-négy baba éppen kirándulni megy a hasamon, vagy kutyát sétáltat, vagy barbi méretű babakocsikban tolják a barbi gyerek méretű gyerekeiket, amiben természetesen aktív részt kell vállalnom.
Bubcikám, a fordítás helyesen:
– Ez nem más, mint egy nyári lekvár!
A napfogyatkozás-néző buliban találtunk anno egy Csontos M válogatás-kazit (hivatalosan „Boney M slágerek magyarul”). Az kezdődött úgy, hogy:
– Megállj! Béker nagyi vagyok. Fel a kezekkel és ide az összes pénzt! 🙂
Egyébként ekkora lélegzetvételűeket már önállóba kéne posztolni. Mondhatnám, E.
lehet jelentkezem a geci altal felajanlott tolle’rt 🙂
Bubuc gyönyörű férfivá lett! Szép a rőzséje, tetszik…és még hangosan is köszön! Így, s ekként! E!