Január végén fogalmazódott meg a felvetés kimondott szó szintjén, hogy járjuk végig Budapest jónak mondott helyeit és fogalmazzuk meg saját, önmagában is igen színes véleményhalmazunkat, ami megkönnyíti, avagy megnehezíti a választást mások számára. Azaz együnk néhány jót (vagy rosszat). A kezdet mindig nehéz, így munkahelyemen, kollégáimat kérdeztem meg, mi a kedvenc helyük a nagyvárosban. Több helyről érkezett javaslatként a Café Kör, így jól el is mentünk oda ehét kedden, február 13-án este.
Saját értékelési struktúrámat, szempontjaimat írom le röviden, melyet persze minden későbbi értékelő sajnos-játékos saját módszertanának megfelelően követ, így semmiképpen nem tekinthető mérvadónak. Amivel én foglalkozom, az a kiszolgálás, az ételválaszték és a megvalósulás. Utóbbit mindig a napi/heti/szezonális ajánlatból választom ki. Árral nem foglalkozom, mert az éttermek jellegéből, kategóriájából és lokalizációjából fakadóan ez szerintem nem lehet viszonyítási alap. Minden tényezőre 10 pontot tudok adni maximum, fél pontok nincsenek. 6 osztályozási szintet definiálok: 0-5 – Dögkút; 6-10 – Disznóól (kutyámat sem vinném oda nyugodt szívvel); 11-15 – Szemétdomb (szar, de bátraknak esetleg érdemes kapirgálni); 16-20 – FastFood (ha semmi más nincs nyitva); 21-25 – Emlék (muszáj néha visszatérni); 26-30 – Örök darab (bármikor, bárkinek, szívesen).
A helyfoglalás telefonon történt, simán, probléma nélkül, adtam telefonszámot, amire aztán az esemény napján délelőtt kaptam egy hívást a helyről, hogy akkor változott-e valami(létszám, igények, időpont), mert nagyon nagy szeretettel várnak minket… Ez tetszett. Aztán persze változott és visszahívtam az embert, aki végtelenül megtisztelve érezte magát, hogy egy fős látszámváltozásról tájékoztattam. Megérkezéskor helyrekísérés, amikor elkezdtünk gyűlni, akkor asztal átrendezésre nyitottság, segítőkészség. Végig maximálsi kedvességgel és odafigyeléssel, rugalmasan kezeltek minket, egyedül az étlapok-itallapok mennyisége hagyott kívánni valót maga után, mivel 2 bor lap és egy itallap 10-12 emberre azért karcsú. Összességében 9 pontot tudok adni, mert meg voltam elégedve.
Az étlapról beszélgettünk ott a helyszínen és voltak különböző vélemények, számomra kezelhető volt, hogy egy kézzel írt, kétoldalas laminált lap a menükártya és mellé a napi ajánlat a falon. Aki már tanult más jegyzetéből bármikor is, annak nem lehet akadály egy gömbölyded betükkel, de nagy hurkolással tűzdelt kézírás olvasása. A sztenderd és a napi kínálat baromfira, halra, sertésre és marhára korlátozódott, ami kiegészült egy szarvascarpaccioval. Hiányzott nekem több fajta hal (csak lazac volt), esetleg némi vadétel(őz, vaddisznó, fácán etc), valamint az én kedvenceim a bárány és a nyúl. (Zárójelben jegyzem meg, hogy alig várok egy olyan helyre, ahol kecskét, muflont, medvét, esetleg lovat lehet enni…) Ekként a kínálatot a magam részéről hiányosnak érezvén 7 pontosra osztályozom.
A napi ajánlatból választottam egy póréhagymalevest és egy vadas borjúcombot spagetti helyett sült zöldségekkel(sajnos csak a számláról derült ki, hogy a köretcserének felára van… :(). A leves kellemes ízű, nem pürésített, hanem az alaposan megfőtt próéhagymát egészben tartalmazó változat volt, amiben bőséggel volt reszelt sajt, így krémesnek és laktatónak éreztem. Fűszerezése átlagos, hisz egy hagymalevesnek a hagyma kell, hogy legyen a domináns vonala. Eddig a pillanatig is bizonytalan vagyok, hogy miképpen volt sűrítve, ám leginkább a berántás mellett kell voksolnom, amit én – finomlisztet nem fogyasztó – fájlalok, és mindenképpen elvárnám, hogy egy magára valamit is adó hely tejszínnel követi el ezt a folyamatot. A borjúcomb kiválóan omlósra párolva érkezett, szerintem a vadashoz tartozó előzetes pácolás nem történt meg(napi ajánlat lévén…), ugyanakkor a mártás kedvemre való volt, ráadásul enyhén tejfölös is. A spagettit kiváltó sült zöldségek passzoltak, és kiválóan betöltötték a mártás tunkolására szánt szerepüket(cukkini, paprika, gomba, hagyma). Az adag megfelelő volt, elégedetten dőlhettem hátra az utolsó falat után. Egészségcentrikus életvitelünk azonban életem szerelmének érzékenysége és hozzáértése következtében azonosított tényezők miatt csorbát szenvedett, és ezeket bele kell vennem az értékelésbe: miszerint a vadas mártásban a sárgarépa helyett cukor volt az édesítőszer és a zöldésgeket nem grillen és nem is olivaolajon, hanem napraforgóolaban sütötték. Mindkét megjegyzés háttere némi fapadosságot lop a profizmusba és az ízekbe, tehát ezekkel a minőségellenőrzési felhangokkal csökkentve(köret felár, rántás, cukor, napraforgóolaj) 6 pontttal értékelem az elfogyasztott produktumokat.
Összességében így 22 pont jutott a Café Körnek nálam, ami a későbbi visszatérésre alapot ad. Reméljük, hogy még jobban megelégedve és meggyőződve arról, hogy Csapó „hetihetes” Gábor és Stahl „abbólélekhogyotthonfőzőmmegamásreceptjeit” Judit is a régóta fennálló minőség miatt látogatja ezt az egyébként kicsi, nyüzsgő és egyszerüen elegáns belvárosi kávézó-éttermet. (Kíváncsian várom a többi résztvevő véleményét az élményeiről.)
Café Kör
1051 Budapest, Sas u. 17.
Nokérem. Értékelési rendszerem a három szomorú Mici szmájlitól a három vidám Mici szmájliig fog terjedni, hasonlatosan a Medwe féle honlap szmájlirendszeréhez (egészen pontosan onnan lopva az ötletet).
A Café Körben harmadszor jártam most, az előző két alkalommal is jót ettem – úgy emlékszem -, de olyan nagyon mélyen nem ragadt meg bennem a dolog. A hely híres a kiszolgálásáról és ezt egyértelműen alá tudom támasztani. Sajnos a vendéglátás mai magyarországi állapotában hírértékű az, hogy a pincérek mosolygósak, kedvesek, segítőkészek, azonnal pattannak – mindezt úgy, hogy nem tolakodóak és egy zsúfolt helyet is könnyedén ki tudnak szolgálni. A Café Kör ebből a szempontból (is) nagyon rendben van.
Nagyon tetszik, ha valahol napi ajánlat van, főleg sokféle. Ez olyan franciás dolog, arra meg ugye rá vagyok kattanva. Ekként gombalevest rendeltem libamájgaluskával a napi ajánlatról (ami filctollal van felírva egy nagy papírra, nemtom, a tábla kréta autentikusabb lenne, de mindegy). A leves – mint kiderült – magyaros típusú, amivel semmi probléma nincs, bár szeretjük a krémleves megoldást is, meg a nem-krémleves-viszont-nem-is-paprikás verziót is. Szóval korrekt magyaros gombaleves, tejfelért kiált, viszont nincs benne. Nem gond, kérünk és azonnal, készségesen hoznak egy jó nagy adagot, jut mindenkinek. Ízre megtejfelezve közelíti a tökéletest, viszont a sárospataki Vár Söröző tejfeles gombalevesét nem tudja elérni, de hát az éteri kategória, úgyhogy nem haragszunk. A libamájgaluska eléggé semmilyen ízű, tehát tekinthejük kereskedelmi trükknek, vagy húzónévnek, amivel az egyébként nagyon korrekt terméket eladják.
Bár eldöntöttem, hogy igyekszem valamennyire leszakadni a steak témáról a Sajnos Vacsorák keretein belül, természetesen muszáj volt megint bélszínt ennem és persze Rossini módra (libamáj, gomba, barnamártás, házi burgonyafánkkal) – hiába, minden összetevőjét imádom. Értékelés: tökéletesre sütött medium-rare steak, fantasztikus, viszont méretét tekintve kicsi libamájszelet, finom barnamártás, ami talán lehetett volna egy lehelletnyit kevésbé édes, hibátlan burgonyafánk.
Desszert gyanánt megosztunk Recivel egy Gulácsi palacsintát, amit beregi gyerekként nyilván kötelező volt berendelni, hiszen BEREGI SZILVALEKVÁRRAL készül, és mákos porcukorral van megszórva. Hibátlan. A klasszikus, nem túl édes, autentik szilvalekvár. Tiszta Barabás. Tapsvihar.
Ami engem illet, picit zavart a kézzel írt, laminált étlap, a bejárat kissé cseszlovák mivolta meg a már korábban említett libamáj méret, de ezektől eltekintve nyugodt szívvel ajánlom a Café Kört mindenkinek. Nem csak Stahl Jucit láttuk ám, hanem összefutottunk Oláh Péter barátunkkal is 🙂
🙂 🙂 2 Mici happy szmájli, majd lecserélem mini-Mici fotókra
Ja, a képek természetesen továbbra is Sony Ericsson k800i telefonommal készültek, erre varrjál gombot mán!
…hogy én laikus lévén nem is próbálok, hasonló minősigű kritikával előrukkolni, ezt meghagyom a nagyoknak. Szokásos kizárásos alapon választottam az étlapról és tőlem nem meglepő módon rablóhúst kértem. Én abszolút magyarosízvilág párti vagyok…kolbász-szalonna-hagyma-kenyér-cékla-paprikáskrumpli-töltöttkáposzta-marhapörkölt-marhahúslevel-lecsó. Ezek a kedvenc ételeim. Ezt dobtam! Tehát mivel széket nem akartam, madarat meg általában nem szoktam étteremben enni, ezért maradt a rablóhús, amihez elég komoly zöldborsmártást(?) produkáltak…Ízlett.
Negatívumként az egyetlen nagypályából álló klotyót említeném…
Geci kolléga számára, részére: muflon, ló és egyéb hasonló húsokat a Mongolian Barbecue étterem kínál a Márvány utcában a délinél. Bár évekkel ezelőtt voltam ott, egy próbát talán megér.
(cseh) feleségemnek a Café Kör libamája az abszolút libamájkedvence. Nyáron francia libamáj-turnén voltunk, és ott sem talált jobbat.
Ha ennyire magyaros az ízvilágotok, legközelebb a Bock éttermet próbáljátok ki. Mán nemtom melyik körúton (Oktogon és Blaha között, talán József?) van, de a Corinthia Grand Hotel szálloda mellett, az tuti.
Már a várakozás idejére asztalra rakott tepertőkrém és olivabogyós, ropogós házikenyér miatt is érdemes bevállalni.
TSCHÜSSZ,
Góli
aus Deutschland
Jeszi úr, köszönöm az ötletet. Felvetődött bennem korábban is(én voltam ott 2000-ben). Valószínűleg bevállalás egy kis hústhússal zabálás céljából hamarosan… 🙂
Cafe Kör
Szív kávézó, vagy kör kávézó? Nemtom de a név könnyen megjegyezhető, mégha étteremről is van szó. A helyszín ideális és valami romantika mindig elfog ha a belvárosi házak között lépegetek. A közeli Bazilika nem akármilyen látványt nyújt az esti órákban.
De akkor az étterem. A belépés után látszik hogy ide a vendégek inkább étkezni járnak, igaz este voltunk ott. A hely barátságos, a berendezés is századeleji hangulatot áraszt, a mélybarna tónusok dominálnak. A service az elején jónak mondható és később sincs vele gond. Az asztalok igen közel vannak egymáshoz, enyhe zsúfoltságérzés tör rám. Ettől függetlenül barátságos a hely, bár nem egy légyottra találták ki. Az étlap bőséges, de kézzel írva ami néha idegesítő. De a lényeg: a konyha az nagyon jó, a kacsaszeletek rendkívül finoman átsütve és bomlasztó ízekkel kápráztatja el az ízlelőbimbóimat. A házilag készített krokett az est egyik fénypontja. A terítés és a felszolgálás alapos és figyelmes, ebben van a jövő záloga. A mákos guba nem kiemelkedő, de gond nincs vele.
Mindent összevetve: ha a belvárosban akarsz enni, itt biztos jó helyen vagy.