Őrség, 2007. március 15-18.

Régi adósságunk az őrségi képek publikálása, tehát íme:

Őrség, 2007. március 15-18.

Amit röviden tudni kell a kirándulásról:
– már nagyon régen el akartunk menni és végre sikerült
– nagyon szép vidék, ahol az egyes településrészeket szereknek hívják
– mind a négy napon nagyon jó időnk volt
– kesseltünk
– túráztunk
– bringáztunk
– ettünk tökös-mákos rétest
– a hajdinás vargányaleves nem jó
– a pálinka jó
– Javier nagyon durva hazárd kártyajátékokat tud
– a pityerszeri emeletes kástu egyedülálló

Kérem a teamet (gyakorlatilag mindenki ott volt), hogy élményeit kommentben publikálja!

“Őrség, 2007. március 15-18.” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Én azt írom, hogy összesen 900km-t vezettem a Colt-ot ami kívülről teljes valójában sajnos egyetlen képen sem mutatkozik meg.

    Válasz
  2. Terivel meg Dzsajokosszal egy nappal korábban lementünk, h az estét a kiváló zalai rokonaimnál töltsük. unokatesóm szólt, h nem tudunk náluk aludni, mert az egyik házat felújítják, úh kicsit zsúfoltan vannak, de sebaj, kapunk egy panziót. így is történt, kaptunk egy panziót. leaglábbis a főbejárat kulcsát egy töküres tizeniksz szobás panziónak 🙂
    előtte még kellemesen bepálinkáztunk-boroztunk náluk, nagynéném sopánkodott, h jajj-jajj mér nem szóltunk, h jövünk, nem főzött, egyébként tegnap reggel 3ig fennvolt a vadászoknak főzött de hatkor már kelt meg amúgy megnyerte az utóbbi két évben a vadászszezon-nyitón a főzőversenyt pedig ő százhúsz emberre főzött a többiek meg csak negyvenre – közben elénk tett néhány tálat, friss kenyér, über sonka, amilyet még életemben nem ettem, savanyúuborka, vaddisznó-kolbász – meg a szomszéd kutyáját agyonverte a jancsi a mariék meg szakítottak de elnézést hogy ilyen fáradt ésígytovább. emiatt szeretek oda lemenni. náluk lehet enni, inni, beszélgetni. minden, amire egy embernek szüksége van az életben, de budapesten lehetetlen. Ferikével (unokatesómmal) közben szépen kellemesen berúgtunk, de éjfél körül hazamentünk, mert fáradtsag uralkodott. nembaj mer reggel korán keltünk (Teri ugyanis elmebeteg és szabadnapokon félnyolckor kel), így egy bőséges kolbász reggelit követően tízre már csatakrészeg voltam Ferike egyik barátjának a szőlőjében. Dzsajokosznak ez nem annyira feküdt, ő dönt, iszik vagy vezet, ami helyénvaló hozzáállás, csak nem kellemes. folyt.köv. mert mennem kell

    Válasz
  3. Tűzzománc Szomjoltó zseniális, simán napirajzos fíling! …Junbo Buli Szalafőn pedig mekkora gyászolat lehetett mán?!

    …amúgy csiccsó kis túra lehetett a képek alapján, meg Zsoltár személyes beszámolója alapján is!

    Válasz
  4. Ezeket a rokonait mar tizeniksz eve reklamozza, oszt megse sose visz oda. A beszamoloi alapjan felettebb helytallonak kepzelem az ottani eletet. Pl emberek ugy kezdik a napjukat, h sult csirkecombra (nyilvan also) kivalo helybeli palinkat csepegtetnek, es azzal mosnak fogat. A gyerekek harom eves korukra lohaton hatrafele leolnek es megtisztitanak egy csirket, az oregeknek meg nagy feher bajsza van, meg vegelathatatlan szoloje.

    A valosag vsz azert ennel nemileg arnyaltabb, de delelott tizre negykezlabra fogyasztani magunkat egy autentik borospinceben azert megiscsak uberkul, a teringettet!

    Válasz
  5. Nos, röviden összefoglalom én is az őrségi élményeket.
    Megérkezés napján a Tűzzománc Szomjoltó egészen barátságos helyi nevezettesség osztályon felüli volt, mint árban, mint élményben. A szállásunkon az étterem szokásosat teljesített, a hátszín azonban ótva kategória az azt fogyasztók szerint. Későbbi reggelizések és süteményezések kapcsán is hoztakegy erős közepest.
    Külön fűtött helyiséget kaptunk a mulatozáshoz, ami kiváló volt, szerettük, használtuk. Az első este pókerezésbe fulladt és pálinkázásba. Másra nem nagyon emlékszem.

    Másnap Áci vezette geocache sörökkel, kecskesajtokkal, látványgazdasággal(aminél már csak a látványkonyha lett volna jobb ugyanazokkal a szereplőkkel:)). Több megállónk keresztül jutottunk vissza a kiindulási faluba (Szalafő), és a körtúra igen korrektül sikeredett, az előre tervezettnél mintegy 10 kilométerrel hosszabbra, de szerettük. csak félig belehaltunk.Ja, és közben lenavigáltuk, lecsalógattuk Kittyófot Őriszentpéterre, hogy ne kelljen érte elutózni sehova. 🙂 Este Őriszenpéteren a Bognár Étteremben kajáltunk. Olcsóság mellett itt sem volt tökéletes minden táplálék, de az biztos, hogy Pejsli leves olyan jó volt, hogy mai napig megkívánok egy ilyen belsőségből készített húslevest, amikor eszembe jut. Utána még ettem valami libamájas húst, de az étterem honlapja nem elérhető, így nem tudok pontos információkkal szolgálni. Este teljes enciklopédikus tudásomat összeszedve ad-hoc kívzjátékot vezényeltem a jelenlévőknek, ami igen kellemes volt, szintén megittunk közben sok-sok szeszt.

    Harmadnap bringázásra szántuk el magunkat. Őriszentpéteren pattantunk drótszamárra és a Szalafő pityerszeri miniskanzenig gurultunk, ahol meghallgattuk a domina-típusú néni előadását, előtte ettünk teljes őrlésű lisztből süteményeket és felejthető gulyáslevest. Közben hűvös lett, ezért csak egy szolíd kört mentünk a közeli erdőben, aztán visszamentünk a kerékpár állomásra. Aznap este egy kellemes zabálást hajtottunk végre a bajánsenyei Berek Halászkertben. Kaja korrekt, kiszolgálás kicsit felemás volt. Este már igazi komoly befáradás következett, némi pókerrel, iszogatással, zenehallgatással, bealvással és mexikói hazárdjáték oktatással, amiről Reci véleménye a következő volt: „Olyan kártyajátékokat mutatott az ember, amiben ha szerencsés vagy, akkor 1 óra alatt csak a az összes pénzedet veszted el, ha nem, akkor a a házadat és az autódat is.” 🙂
    Vasárnap nehézkesen ment az ébredés és az indulás, de mink (Mici hazavitte a délután továbbutazókat) megnéztük útközben a Hársas-tó élővilágát még az Őrségben(csak a békák ívása), mwegálltunka Kis-Balantonnál egy ksi időre, majd Zamárdiban majdnem ettünk egy jó olaszost, de azt éppen felújították, szóval normál étterem lett belőle, ami ehető kategória volt at all.

    Válasz
  6. Meg ket fontos info idekivankozik, amit en is kihagytam:
    1. Sajnos Biogazdasag! A Ferenc portanal kitalaltuk az ujabb (mintegy negyszazezredik) meggazdagodasi tervunket: kamu biotermekeket fogunk arulni, amik a legdurvabb mutragyaval keszulnek, de a primitivek zabalni fogjak! Dzsajokosz lesz a rendor, aki az egesz folott szemet huny, Aci diszkot csinal a helyi fejonoknek, Bubuc fuvet termeszt es arul. Mi Recivel termeszetesen menedzselunk, hisz ez a munkank 🙂
    Kepregenyben lasd:
    http://www.sajnos.hu/?p=227
    2. A domina-tipusu neni az igazi 5-os, beteg informaciofuggo, mindenkit mindig kijavito, de ezzel egyutt pusztan az informaciomennyiseg miatt impressziv ember volt. Az a tipus, akit emiatt mindig MAJDNEM megvernek. Lasd meg: Bubuc, Poci. Igaz, ezeket az urakat vertek is mar meg.

    Válasz
  7. Dzsajokosz, helyesen: „összesen 900km-t vezettem a Colt”
    És még valami:
    – óriásit kortyolni ásványvíz helyett tömény mosogatószer-koncentrátumból NAGYON NEM JÓ! 😀

    Válasz
  8. valamint ne felejtsük el azt az apró intermezzót, ami első éjszaka történt!
    07.03.16. körülbelül 03:00
    Terivel utolsóként hagytuk el a süllyedő klubhelyiséget, még kicsit takarítottunk (nemtom hogyan vett rá Teri, a lábamon alig álltam), majd elmentünk a szobába, fogat mostunk, és a szerfelett jó időre való tekintettel a szokásos fogmosás utáni cigit kint fogyasztottuk a szoba előtti plázson. Miciék a szomszédban laktak. Szóval Terivel éppen az est kellemes eseményeit felemlegetve szívjuk cigarettánkat, mikoris nyílik a szomszéd ajtó és kilép rajta egy szőrös, pocakos ember, akinek szemei helyén pusztán csíkok találhatók. Első pillantásra látszik, hogy halvány fingja nincs, hogy melyik földrészen van. Terivel odanézünk, ő a tökét babrálva megpróbál visszanézni ránk a csíkokkal, ami láthatólag nem megy. A hövetkező hangok hagyják el a száját (ami körülbelül ugyanolyan jól működik, mint a szeme):
    -Ó…, he…, e…., ő…., he….
    Majd megfordul és visszamegy az ajtón.
    Terivel összenéztünk, nem tudom az azt követő röhögést hogyan éltem túl. Az biztos, hogy azonnal térdre estem (ami nálam komolyabb röhögéseknél előfordulhat :)) és néhány percig nem bírtam felállni. Megállapítottuk, hogy valószínűleg a wc ajtón kívánt bemenni az ember, csak egy másik kilincset talált meg. Bízom benne, hogy másodszorra megtalálta a megfelelőt, megkímélve Jucit egy kellemetlen eseménytől.
    Kitalálhatjátok, hogy Mici másnap emlékezett-e erre.

    Válasz
  9. Hát igen, az illetőnek már nem ez volt az első húzása. Ugye a legendás cserépkályha-történet… Kísértetiesen hasonló (azzal, hogy a pocak még nem volt meg)…

    Válasz

Szólj hozzá!