Gombás tagliatelle szárított erdei gombákkal

Na most akkor megmondanám, hogy mi a legjobb tésztamártás a világon.

Előzmény rengeteg: főztünk ilyet Jucival Brüsszelben, friss erdei gombákkal, mert kapható volt a szüpermarzséban valamiért. A recept Juci óriási Pasta szakácskönyvéből származik, ami egy kincs. Aztán mostanában kezdek rákattanni a gombákra, főleg, hogy gombaszezon van, már vettem egy határozót is. Ehhez képest nem szezonbeli friss gombákból készült az étel, de hát ez a városi dógozó HIÁTUSA, piacon se voltam, pedig ottan van friss most (már ha reggel mégy). Nem baj, ez a verzió legalább bármikor elkészíthető az év során.

Így, s ekként következzék a rendkívül egyszerű recept. Lényege, mint azt oly sokan megmondták már korábban a gasztronómiával kapcsolatban, nem az összetettségben, hanem az alapanyagok tökéletes, no compromise minőségében rejlik:

Gombás tagliatelle szárított erdei gombákkal

(2 darab személyre, vacsira. Bubuc esetében egy személyre, reggelire):

25 dkg barna csiperke (aprószemű a legjobb)
5 gram (mondjuk ennyi) szárított vargánya
2 gram (vargánya kb harmada) szárított trombitagomba
2 gerezd fokhagyma

2 dl tejszín

1 dl száraz fehérbor (olyan legyen, amit hajlandó vagy meginni is, úgyis az lesz a sorsa)

só, bors

extra szűz olívaolaj

tagliatelle (avagy más néven szélesmetélt)

Ekként járjunk el:

Szárított gombákat forró vízbe áztatjuk, oszt várunk vagy egy órát. De felet minimum. Néha megnyomkodhatjuk, hogy minden része ázzon, mert ugye a felszínen úszik a cucc. Ja, kevés víz legyen, annyi, amennyi ellepi a gombákat.

Extra szűz olívaolaj hevít (ne nagyon, mert viszonylag alacsony hőfokon elkezd füstölni az ember), klásszikus módon előkészített két gerezd fokhagyma bele (azaz: kés lapjával hámozatlan gerezd megroppant, ekként héj könnyen leszed, majd megnyomorított gerezd felszeletel), olajban egy percig kevergetéstechnológia.

Azutt, áztatólével együtt bele is mehet a szárított gomba, 2-3 percig ezt is kevergessük. Majd bele a barna csiperke (a legnagyobb fejek is összeesnek negyedérükre, amit lehet, eleve hagyjunk egészben, vagy max felezzük/negyedeljük a fejeket. Szeletelésre semmi szükség). Toljuk rá a fehérbort is nyugodtan. Só, frissen őrölt bors. Ehhez fehérbors kéne valszeg, nekem fekete volt, úgyhogy approved az is.
Lefed. Wait. Nyilván levet ereszt, emelgeti a fedőt. Levehetjük, kicsit párologtathatunk a levéből, kóstolgatás etc. Ezt mintegy háromszor meg lehet ismételni, amíg már tényleg összeesett és nem ereszt túl sok levet. Viszont ne süssük zsírjára, fontos, hogy maradjon alatta a léből (ami olyan finom, hogy már kóstolgatáskor beszartok, azt garantálom).

No ekkor belemehet a tejszín, azzal összerottyantás, kicsit sűrítés, valszeg utánsózás (hisz higítottunk), esetleg bors. Vigyázzunk amúgy a fűszerekkel, nehogy elnyomják a gombák ízét.

Ekkor megkóstoljuk, elkezdünk zokogni.

Időközben al dente főztük a tagliatellét (persze, hogy eredeti OLASZ a tészta!). Vagy most fogjuk, mindegy. A lényeg, hogy ne főzzük és ne csöpögtessük agyon. Forgassuk össze a gombatechnikával.

Szedjük tányérra, reszeljük meg FRISS, kiváló minőségű, EREDETI OLASZ parmezánnal, pl PARMEGGIANO REGGIANOval (köszönöm, hogy nem esztek szart ti sem. Az örök élethez fontosak a minőségi táplálékok – és italok).

Note: pici adag tagliatellét főztem, mártás felével megettem (másik fele holnapra lett volna eltéve). Ellenállni nem bírtam a másik félnek, ezért azt a serpenyőben megszórtam frissen reszelt parmezánnal (ekkor jutott eszembe, hogy erről posztot kéne írni, így ekkor készült a kép is) és azt csak úgy „natúr” befaltam.

Hát ennyi. Elájulsz, olyan jó. (Miközben eszed, feltárul előtted, hogy hogyan lehet mégis elviselni az életet vegetariánusként. Hihetetlen, hogy valami ennyire jó legyen hús nélkül). Ha olyan vagy mint én, akkor tutira úgy eszed, hogy közben azt dünnyögöd minden falatnál, hogy „mmmmm”, valamint nyögdécselsz halkan. És persze szuszogsz.

🙂