A világ legrövidebb étterem kritikája

Városfalnak hívják és messzire kerülendő.

Külcsín: békebeli hangulatot árasztó berendezés, igazi vendégmarasztaló. Világos tejeskávé színű falon fekete-fehér fotók, egyszerű keretben. A dohányzó rész süppedős foteleiben 4-5 órát gondtalanul el tudnék ülni, fejem felett tikk-takkol a legalább 50 éves falióra, ami egészkor szép hangon kongat.

Belbecs: a választék nagy, de ez ne tévesszen meg senkit, mert minden, amit 11 fős társaságunk evett, ottmaradt a tányéron. Levesek, főételek és édességek egyaránt. Ami meglepő, az az, hogy a steak-em közepesen nyersre kérve tökéletesen olyan lett. Az a fajta kiváló rózsaszín, nyomásra nagyon enyhén szivárgó vérrel, amiért ölni kell. Kár, hogy borzalmas volt az íze.

Több szót nem is érdemel, zárszóként mégis had álljon itt az idézete annak, ami Aribari szájából hangzott el, mikor (a rettenetes) vargányaleves fogyasztása közben megakadt a szájában egy beazonosíthatatlan ízű és állagú „darabka”, ám ő mégis megpróbálta körülírni annak ízét és állagát:

„Azt hiszem, hogy ez a fakéregből készült konyhakredenc letört sarka, de pont az a sarka, amire rácsöppent az egérméreg.”

“A világ legrövidebb étterem kritikája” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Aribari kommentje 🙂 🙂 🙂
    Ez nagyon durva. Hogy lehet borzalmas ízű egy jól megsütött steak? Remélem legalább jó drága volt…

    Válasz
  2. Bubuc… bevált helyekre kell menni, ha már fizetik. Te úgyis képes vagy végigenni az étlapot, tehát ilyenkor nem parancsol megálljt a pénztárca

    Válasz
  3. Ja, Recinek igaza van. Különben is, mekkora gáz már külföldi kollégák előtt (meg egyáltalán, bármilyen vendéggel) beégni egy ennyire fos étteremmel.

    Válasz
  4. nahát a deminkaban nem a kaja a fos, hanem a kiszolgálás : marhanyelv, sajttorta ajánlott, de csak elvitelre

    Válasz

Hozzászólás a(z) art bejegyzéshez Válasz megszakítása