Sztroganoff-szindróma

Szilveszteri Sajnos-os programunk legkritikusabb pontja számomra a fenti módozatban elkészített hátszín, amely nem érte el a társaság több tagja szerint sem a megfelelő szintet. Ezért most virtuális segítséget kérek, hogy miképpen is áll össze bélszínből avagy hátszínből ez a kiváló étek.

A köztudatban a Sztroga mustáros, csemeguborkás, savanykás ízű, de fűszeres csíkokat jelent, amelyet egy sűrű szaft, mártás tart össze. Ugyanakkor a wikipédia sztroganoff-os címszava és az interneten elérhető receptek nagy választási lehetőséget, sőt kavalkádot hordoznak. AZ ősi recept mustár és húsalaplé összeforralva, tejszínnel besűrítve, „kockára” vágott húsformátummal. Aztán minden földrészen, sőt országban, más alapanyagokból készül: gyöngyhagyma, gomba, csemegeuborka, paradicsompüré lehetnek az opcionális összetevők aztán arra reá a mustár és a tejszín.

Namost, én(illetve mi) ott baltáztam/tuk el, hogy a) a hús ugyan angolosra lett sütve, hirtelen, de utána együtt próbáltam – az ízek összeillesztése végett – besűríteni a többi összetevővel. Ez hiba volt, a hús így elkezdett párolódni, ami által rágóssá vált. Külön kellett volna kezelni a húst és a mártás összetevőit b) együtt pirítottuk a hagymát és a gombát és nem főztük el, öntöttük le a levet róla c) túlságosan hamar összelett rakva a teljes hozzávalói állomány, ami a húson túl eredményezte azt, hogy nem sikerült a mártást megfelelően besűríteni. 🙁

Ugyanakkor – szerintem – az összetevőkben nem rontottunk, és erre is volt kritikai észrevétel: hátszínt csíkokra vágtuk, ecetes uborkát karikára, gyöngyhagymát félbe, tettünk bele dijon-i mustárt, sót, borsot, barna csiperkét.

Nyilván hamarosan újra meg kell próbálni, mivel ezt a szégyenfoltot nem bírja feldolgozni a lelkem. Ehhez várom a szakértő segítséget, tisztázó megjegyzéseket. ÉS természetesen SIKERES ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK MINDEN KEDVES JÁTÉKOSNAK, AKI ERRE JÁR!
🙂

“Sztroganoff-szindróma” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Sajnos hozzanemertesem van Sztroganoff ugyben, de a tema okan hadd meseljem el, hogy en nyolcfonyi tarsasagnak buzgolkodtam ossze Szilveszterre 1.5 Kg (bizony, masfel kilo, bekebeli hentestol vetelezve is 10 000 HUF) belszinbol tatarbifszteket. Ekkora mennyiseg pusztan masszirozassal valo egyuttmozgatasa is kihivas, akarhany konyhai taroloedenyben is probalja az ember, nem is beszelve a husmassza altal magaba elnyelt egyeb hozzatartozok mennyisegerol. Kulon megemlitenem halas koszonettel Eros Pista bacsit, Aki, habar az altalam a felkeszulesi szakaszban atnezett uszkve 1000 tatar recept egyikeben sem szerepelt, mint izesito, csodat tett a cuccal. Vegeredmeny nagyon jo lett, az 1/7-e el is fogyott, pedig mindenki odatette magat tobbszor. Maradekra mindenkit szivesen varas Debrecenbe, hajra Sajnos es BUEK!

    Válasz
  2. Kaci… hasonlóképpenjárás, de erről majd Mici, mint szellemi vezér és Szilvi, mint gyúróember sokkal többet fog beszélni…. tanulság: kurva sok a másfél kiló

    Válasz
  3. Én egyszer csináltam. Igaz, az szűzérme vót, mer akkor arra tellett. Poci tanúsíthatja, hogy kiváló lett, főleg hogy elsőre.

    A titok titka valóban: ‘Külön kellett volna kezelni a húst és a mártás összetevőit’ Merthogy a husikát külön pirítottam magam is. Enyémbe nem volt gyöngyhagyma, de a gombát lepirítottam, s az uborka csíkokra volt vágva. Az egészet rövid lére főztem, a végén csak pirított hús beledob, rá a tejszín (mustár? nem emlékszem), kettőt pöfög és jó.

    Igaz, Pocikám?

    De még az is segített, hogy nem nagy közönségnek készítettem: frusztrált szakács nem jó szakács 🙂

    Sok sikert a következőhöz!!

    Kaci, e-mailben nem tudnál egy kis tatárbifszteket?

    Na BÚÉK!

    Válasz
  4. Beléptem én is a Sztroganov őrsbe, és megpróbáltam elkészíteni a magam változatát. Mivel azonban a szilveszteri vacsit és a Stahl-féle Sztroga-csirkét leszámítva még soha nem találkoztam ezzel az étellel, tájékozódtam kicsit a neten. A sokféle receptből (melyek szerzői és kommentelői előszeretettel hivatkoztak orosz nagymamájukra) kiválasztottam a nekem tetsző elemeket, és a következőképpen jártam el.
    A húsba belemasszíroztam némi dijoni mustárt (kozmetikus módra), majd fehérbor és marhahúsleves (koczkából) keverékében áztattam pár órát (tovább akartam, de megéheztem), némi fokhagymával meg zöldfűszerekkel. Hagyma, gomba megpirítása, páclé ráöntése, majd párolás, közben hús csíkokra vágása, sós-borsos lisztbe forgatása (a liszt saját ötlet, a burgundi és a flamand ragu nyomán, de nem biztos, hogy jó húzás volt), kisütés igen rövid idő alatt. A teljes folyamat során a páclébe bele nem került bor fogyasztása, később a biztonsági tartalék bor felbontása. Uborka apróra vágása, mennyiséget illetően ló elszaladása. Szószba ubi, majd görög joghurt belekeverése (ez egy 14% zsÍrtartalmú joghurt, finom krémes, hogy otthon lehet-e kapni, azt nemtom, sztem tejfÖllel próbálkoztam volna.) Ezután nagy levegő vétele, husik szószba belekeverése, „Pusz szigdá bugyet szonce” refrénjének eléneklése, majd tűzről levétel. A hús igen puha lett, olyan medium-féle, szép rózsaszín, és úgy mindent egybevetve sztem jó lett a cucc, nagyon ízlett, tanúk persze nincsenek. Ubiból valszeg kevesebb kellett volna, sajnos hajlamos vagyok arra, hogy a kedvenc hozzávalókkal bőkezűen bánjak. (Ezt történt a borral is, amit közvetlenül vittem be a szervezetbe.) Evés közben azon morfondíroztam, hogy a másnapi melegítés (proletárprobléma) valószínűleg elvesz majd valamit a hús vérességéből, de nemtom, ezzel mit csináljak.
    Hozzászólásom semmiféle gasztronómiai vagy egyéb értékkel nem bír, csak úgy elmeséltem, hogy mit alkottam Sztroganov terén. A gyömbéres pulykát is meg fogom csinálni, az Erős Pistás tatárt meg pláne.

    Válasz
  5. Bazzmeg! Juci inda House. Legközelebb Te főzöl, mi meg kussolunk. De tényleg. És egyébként meg szánalmasnak érzem magam egyre inkább. Vissza is minősítem magam kuktának. 🙂

    Válasz

Hozzászólás a(z) juci bejegyzéshez Válasz megszakítása