Állatosdi

Az van, hogy voltunk állatkertben Veszprémben múlt szombaton. Nagyon szép időbe cseppentünk bele és érződött, hogy eléggé holt a szezon, mert se tömeg nem volt, se állatkert szag. Igen izgalmas élmény volt. Azt hiszem, olyan ez, mint a szánkózás. Teljesen átlényegült az állatnézegetés a gyerekkori témához képest. Most leírom a legnagyobb flesseket, aztán – ha sikerül megtanulnom kezelni az iPhotot + rájövök, miképpen kell képet feltölteni ide akkor – a fotókat is bepattintom.

Hidegcske volt, de nagyon szépen sütött a Nap, ami még a szűk Betekints völgyet is felmelegítette kicsikét. Szezonon kívül és délután bementünk ketten 400 pénzért. Kittenberger Kálmán Állatkertről az utolsó emlékem az, hogy nagyon szép helyen nagyon sok állat van összezsúfolva, ekként elég kevés hely jut/fő (vagy mi). Azóta a helyzet sokat normalizálódott és a legjellemzőbb életképeket, információkat ide össze is gyűjtöttem nektek.

A bejáratnál a csimpánz egy enyhén lelakott ketrecben tengeti mindennapjait feleségestől. Az ember(szabású) neve Taksony. Ki is van írva róla, hogy buta, mint a paraszt. Konkrétan megmaradt egy 3 éves ember(szabású) szintjén, miközben húszonegy. Bezzeg a felesége, Móni. Ő igazi csimpánz és gecizik mindenkivel, aki nem úgy viselkedik, ahogy ő szeretné. Közülük Taksony tartózkodott kint a hidegben, hiszen ő elég hülye ehhez.

Sétáltunk tovább és szembesültünk azzal, hogy a holtszezonban kicsit korlátozott a kiállítás, de azért találtunk további jóságokat. Például egy szuperszimpatikus rózsás gödényt, amelyik minden előtte megálló látogató tiszteletére pózolt és csinosítgatta magát. Ha ember lenne, akkor vagy kurva lenne, vagy részeg. (Utóbbi illeszkedik jobban, talán nem véltelen a gödényes ivási hasonlat.)

Voltak békésen rágcsáló, kérődző, fekvő, dagonyázó, tetvészkedő lakók, mint például Bodza, a barna medve, a vaddisznó, a páviánok, és a madarak. A legnagyobb játékos azonban egy lajhár volt, akit a trópusi madárházban találtunk. Namost a trópusi madárház egy „forfa” típusú farost lemez terem. Benne pár különleges madár és ahogy sétáltunk a legnagyobb fényforrás alatt egy kitömött lajhár. Le se fényképeztük, és még értetlenkedtünk is, hogy minek preparált test egy állatkertben. Elöttünk, utánunk kb ugyanez a vélemény az arcokon. Olvasgatjuk leírásokat, amikor a kitömött lajhár fogta magát és – természetesen lajhári tempóban – elközlekedett a lámpa alól. A hatás: 10 másodperc néma csend, aztán az ökörbőgéstől az enyhe káromkodásig minden. (pl: „A faszomat ez igazi.”)

A következő kanyarban mókusmajmok idétlenkedtek egy üveggel elválasztott részben. Ez olyan volt kb. mint egy akvárium, mindenki – mi is – ott ragadt előtte 10 percre.

Majdan következett az igazán rendben lévő, szabadelvű állatkerti tábla. Tükörrel. (Lásd lent)

Aztán a környéken voltak sasok, baglyok, oroszlánok, pumák, leopárdok és ott üldögélt egy csomó háziasított kisállat között egy ágon, mindhatni gubbasztott egy Kacagó János nevű madár(angolul Laughing Jackass volt kiírva), és kibaszott komoly volt.

Már erősen tele voltunk élményekkel, amikor a patásokhoz érkeztünk. Itt mindenki etetett, mint a gép, mivel a ZOO csemegét csak itt lehetett szétosztani. A legfiatalabb szereplő a környéken leszarta a potyakaját, inkább szertornázott.

Az íre, azaz az „I”-re a pontot a rinocérosz tette föl. Már lefagyott végtagokkal az állatkert külső futattójába, ahol az afrikai nagy futásigényű, ugyanakkor erősen beszari állatait tették. Pl: zebra, gnú. De gnúkat úgy terelték a kevés látogató közelébe a focipálya méretű terepről, hogy bekasírozták egy hosszú, de keskeny sávba, kerítések közé őket. AZ orrszarvúval együtt. Hát szerintem egy oroszlánokkal teli szavanán kevesebbet szopott volna az a 4 szerencsétlen patás, mint itt.

Az orrszarvú beszorította őket a terület egyik végébe, majd keresztbe fordult tőlük kicsi t távolabb. Aztán egyszercsak elkocogott feléjük, mire az addig tétova gnúk befostak és majdnem átpréselték magukat a kerítésen. Erre a rino visszafordult, mire azok próbáltak átjutni mellette. 3-nak sikerült. Egy fogoly maradt. Rino megint befordul keresztbe és nincs hely sehol. A rino pedig röhög a patáson. Mosolygott. Ez biztos.

Utolsó élménynek ez igen jó volt. Aztán már csak azt kellett nyugtáznunk, hogy legközelebb be kell térni az állatkert bejárata melletti Villa Medici étterembe, amely az ország legjobbjai között van nyilvántartva. (Asszem nincs étlap a neten…)

Összességében a ZOO nagyon fun, csak ne legyenek sokan, ne legyen meleg és büdös. Ajánlás.