Egy hete sikerült egy spontán kóstoló keretében egyszerre, egyidőben megízlelnem a szeszipar likőr szakirányának három kultikus, narancs-mandarin jellegű termékét és szeretnék beszámolni tapasztalataimról. Valamint arról, hogy miképpen alakul a rangsor a nedűkből.
A sorozat a Grand Marnier-vel kezdődött. Az ebből is a vörös szalaggal ellátott butélia. Alapvetően naranccsal ízesített konyakról van szó, amit tölgyfa hordóban érlelnek. A szakértő szerint eme italt úgy kell inni, hogy apró kortyot helyezel a nyelvedre, lassan csúsztatod le a torkodba, majd amikor elindult lefelé a gyomorba, akkor az aromáját az orrodba tolod föl egy közepes erejű kilégzéssel. Nekem azonban minden ivási megoldással ugyanaz volt: kicsit indusztriális, édeskés, de művi narancszamat egy erőteljes, testes konyakban. Egyben rájöttem arra is, hogy a Metaxa kivételével egyik konyak vagy brandy típusú itallal sem bírok igazán nagy barátságba keveredni. Ez a naracsos vonal azért lett volna egy esélyes, mert az Unicum naranccsal puhított változata, a Next, egyik kedvencem.
A második itóka a Mandarin Napoleon a híres francia és diktátor kedvenc likőrje volt, melyet a feltalálóval közösen iszogatott. Én még itthon ezt nem sok helyen láttam. Ebben is van konyak, de csak ízesítésként és nem alapanyagként. Ennél fogva egy édeskés, de inkább gyümölcsös jóságot kapunk, ami ugyan a „lónyál” kategóriába tartozik, ám – valószinűleg minősége és valódi gyümölcstartalma miatt – nem hasonlítható semmilyen gyümölcsös vodkához vagy olasz típusú, vermutos gyümölcslikőrhöz. Konkrétan visszaköszön belőle a mandarin. Azt hiszem, hogy már csak akkor lehetne jobb, ha némileg erősebb lenne. Lehet, hogy el kellene gondolkozni a kiváltásán a mandarin pálinkává történő lepárlása által. 🙂
Harmadik helyen a Cointreau került és kerül most is sorra… Ez az echte narancslikőr, sőt narancshéjlikőr. Ahogy erről Váncsa István tanár úr is megemlékezik a gasztronómiai szakkönyvtárakba kívánkozó szakácskönyvének Függelékében, ez a világ legismertebb narancslikőrje, és szerintem egyben a legjobb is. A cég saját weboldaláról származó marketingszöveg lényegében lefedi a véleményemet. A becherovka mellett ez a másik szesz, ami egyszerre bír édes és keserű lenni, valamint kellően erős is a magyar testnek: nyelvnek, garatnak és májnak. Ritkán ittam magában, de most először kortyolgatva, a zamatra figyelve és mostantól nem is fogom mással keverni.
Így tehát nálam a sorrend: Cointreau, Mandarine Napoleon, Grand Marnier.
csakaviszki!!!