Készültünk enni már nagyon régóta egy kis rendes görögöt. Azóta, hogy egy hétig voltunk Korfun, üdülőövezetben és ott nem sikerült. Ezért fogtuk magunkat most szombaton és shopping közepette beugrottunk az én édes, egyetlen Szerelmemmel és ettünk egy cseppet a Mammut I-ben, Zorbáéknál.
Ne készültünk semmi extrára, így ti se készüljetek. Ahogy a görög konyhában, annak exportált formájában, nem nagyon lelni komplex dolgokat, csak a majdnem szokványost választottuk. Drága Angyalkám grillezett tintahalat evett némi salátával, én fetával töltött darált marhahúst grillezett zöldségekkel. A tintahal jégről lett kivéve, de nem panírozott, vagy panírozatlan karika volt, hanem egy hosszúkás darab az állat testéből amit sütés előtt oldalvást bevágtak és úgy tettek faszén parázs fölé. Semmi extra fűszerezés, kíséretnek olivával enyhén meglocsolt saláta. A faszén parázs íze került bele a kalmár egyébként íztelen gumitestébe, és nem a szétfagyott, önmagát is elhagyó kalmárállag volt, amit lehetett fogyasztás közben érezni.
A fetával töltött darált marhát ippeghogy megpirították grillen, a feta jól ötvöződött a marha testességével. A grillzöldség rendben volt, bár talán egy picit olivásabb volt néhol, mint azt egyébként jószívvel fogadtam volna. Mindenesetre messze űberelte az elfogadható kategóriát. A bevásárlóközpontos tömegétkeztetést pedig nagyon durván verte.
Miközben eszegettünk, volt némi filozófálgatás arról, hogy mi a lényege a félig önkiszolgálónak, miért így működik a hely. Mert ugye az van, hogy bemész és veszel tálcát, végig a látványpult előtt és kiválasztod mit szeretnél. Mindent frissen csinálnak, így kis bilétákat kapsz, ami alapján fizetsz, aztán hozza a pincér. Biztosan a TE választásodon van a hangsúly, mert onnantól, hogy leültél, már jön-megy a pincér és tudsz tőle is kérni italt, ételt. Meg elviszi a tányérodat. Kishíján akkor is, amikor még csak megpihensz, evőeszközök egymásra merőlegesek és van étel a tányéron… Aztán gyorsan továbbáll a szakember, megszégyenülés apró jeleit mutatva. De szerintem csak kötelességtudatból.
A csúcs a desszert volt: reszelt mandulába forgatott mézes piskótatortácska, amiben tejes-vaniliás krém és eper volt töltve, szintezve. Tetején krémes, házias tejszínhab, körülötte vaniliaszósz. Ez egy háromszemélyes adag volt, kedélyesen beszélgettünk, amíg elfogyott. Jobb éttermek cukrászait megalázó összeállítás, harmónikus desszert. VOLT.
Ár-érték arányban is jó, mert ha nem akarsz a Mammut egyik trendi éttermlben sem sokat költeni, akkor itt, Zorbas fast food-jában közepes pénzért tisztességes ételt, becsületes adagot kapsz.