Elérkeztünk a közös étteremvizsgálat következő állomáshelyére, amely a belvárosban helyezkedik el, kellemes környezetben erősítve a kiépülő, fellendülő bisztróvilágot Budapesten. A magyar konyha alapjait használó, de mégis valami mást, különlegeset, többet kínáló Klassz után most bevettük a Bock-Bíró páros hangulatos kis éttermét.
A legenda szerint a Bock Bisztróba hozta át személyes vendégeit a Royal szálló főszakácsa, amikor valami finom ételt akart velük megkóstoltatni… Nos, ez lehet, hogy jelent valamit.
A helyiségbe lépve feltűnik, hogy nem nagy, mintegy 10-15 kisebb-nagyobb asztal, jobbra már a szálloda, balra egész falat beborító borkínálat. Szembe az italos pult, fölötte a napi-heti ajánlatot mutató táblák, egészen pontosan három. A bal oldalon, a borfal előtt hidegételes pult, amiből a tapas-ok kerülnének elő, de ezt ezen az estén nem erőltettük. Ezzel szemben kiváló borok kerülnek az asztalra, a pincér nagy rutinnal kínál, jókat. Az ételeken elmazsolázgatunk, aztán pincérünk visszatér és mintegy negyed órában bemutatja a heti ajánlatokat a-tól z-ig. Káprázatos szaktudás, háttérismeret, akár ő is csinálhatná, annyira ismeri a részleteket. Egészen ritkaságszámba menő ételek is a blokkra kerülnek a rögtönzött prezentáció után. Remélem mindenki hozzáteszi ismét a lényeget, én írom azt, amit én, mi ettünk.
A magam részéről egy jó scsi-vel nyitottam, aminek savanykásságát (tradicionális orosz savanyúkáposzta-levesről beszélünk) jól erősítette az olivabogyó, ami belekerült, harmóniáját erősítette a tejföl és a sertéshús kockák, amik omlósra párolódtak a főzés alatt és felvették a lé savanykás zamatát. Piros pont. Étkezés közben rácsodálkotam a társaság elé hozott sült vérre, annak rendkívül formatervezett tányérjára, valamint a mangalica carpaccio-ra, ami a magyaros motívumok egyik legautentikusabb megjelenése volt számomra, amivel étteremben eddig találkoztam.
Életem szépséges párjának a Kedvessy módra elkészített borjú érkezett az asztalra, aminek különlegessége, hogy borjúvesét töltenek borjúnyakba, de nem akárhogy, hanem mellé kacsanyelvet is, ami szintén erősíti a belsőség-irányvonalat + ugye mellé még a Kedvessy-hez tartozó májas-gombás-kapros kíséret. Ezt a kompozíciót megkóstolván erősödött bennem az a korábban kialakult vonulat, hogy az állatoknak minden belső része értékes és finom, nemcsak a húsa. Még a grillezett zöldséggel is igen kellemes volt, pedig eredeti körete – ha jól emlékszem – burgonyafánk lett volna, a tunkolás érdekében. Jómagam egy újraértelmezett Csáky bélszínt fogyasztottam, ami a bélszín vékonyabb, hosszúkásabb feléből hasított bélszín-bonbonokból készített medium rare-re sütött húsokból állt (2 db), amelyeket a kellemes paprikás szafttal öntöttek le, valamint tojással és a szafttal összeforgatott galuskával volt körítve. Hús hibátlan, szaftos, omlós, elolvadós. Köret, zaft úgy stimmelt, mint semmise. Jeles osztályzat. Édesség elmaradt, nem volt hely. Viszont a bevezetőnek elfogyasztott Bock rosé és a később kortyolgatott házi bodzaszörp is meghaladta az elvárásaimat. Pozitív értékelésem végén álljon még itt az étkezés ünneppé emelésének ténye: ebéd-, valamint vacsoraidőben (azaz 12-15 és 19-22 időszakokban) az étterem megkéri vendégeit, hogy a dohányzást mellőzzék. Valami ilyesmit tudok elképzelni az általános tiltás helyett.
Bock Bisztró = könnyed elegancia, merész ételkompozíciók a magyar konyha őskorától napjainkig – köszönöm, hogy itt ehettem. 🙂
Nohát. Online étlap annyira nem fogott meg, ettől picikét half-hearted voltam, de amikor megláttam a napi kínálatot és végighallgattam az ember olyan szintű előadását az ételekről és ételkészítési technikákról (konfitálás, anyone?), hogy lefostam a bokám, akkor egyből azt gondoltam, hogy: de jó. A vonulat, mi reményt kelt (Klassz, Bock Bisztró és nézünk még ilyet, pl Csalogány26, ahova hamarosan ellátogatunk).
Nem ettem semmit aznap (ez a rendkívül fos szokásom elmúlóban van, de néha-néha visszaköszön, ez is egy ilyen nap volt), perszehogy csak a legnagyobb kaja bevállalása. Többiekkel ellentétben semmi előétel vagy leves, viszont az övékbe beleettem. Ekként azt kell, hogy mondjam, hogy a scsi (Áci szerint es-cé-es-i avagy „szkázi”, értetlenek nézzék meg az SCSI-t a Wikipedián) kiváló volt, bár picit kellemetlen meglepetésként ért, hogy az olajbogyó nem volt kimagozva… Amúgy orosz (ukrán) levesben a kedvenc: borscs – tudja valaki, hogy hol lehet ilyenből jót kapni Budapesten, ha már a kitűnő Kis Sün nevő originál orosz étterem megszűnt létezni a Podmaniczky utcában?
Tehát a bitang steak, ami a címoldalon is látható. Tökéletes medium rare sütés, ahogy kértem, kitűnő grillezett paprikákkal. Nagyon nagy finomság, de semmi olyan plusz, amit máshol ne ettem volna. Kenyér alatta kifejezetten fantáziátlan, picit száraz és bland volt.
Miért ettem megint sztéket, mikor erről sikeresen le tudtam szokni más helyeken pl Klassz? A válasz elég kézenfekvő: egyrészt a Klasszban nem nagyon van szték 🙂 na jó, de valahogy inkább vannak rizottók, kacsamellek, jérceszüprémek, raguk – itt ezt valahogy hiányoltam. Ezzel együtt hozzáértés van, tökéletes alapanyag, tökéletes technológia és a boursinnal töltött sült paprika pazar!
Borkínálat nyilván az én szintem felett jóval (tanulni kéne ezt a bor témát valahol kóstolni), kellemes iszogatás, remete küvé tolása ár-érték arány optimális mivolta miá.
Kiszolgálásról szóltunk már a pincér iszonyat profizmusa okán, még annyit ide, hogy midőn kértem még egy bort szénsavas ásványvízzel és „mentes” került az asztalra, s ezt kulturáltan megjegyeztem, emberünk mosolyogva annyit mondott (mindezt a legkevésbé sem „deviccesfiúvagyok” módon): „csak azért hoztam ki, hogy mutassam, hogy ilyen is van és természetesen ingyenes”, majd azonnali fordulással 5 (azaz öt) másodperc múlva lerakta elém a szénsavas ásványvizet (is). Ekként.
Hát valahogy így kéne. Jövök még.
🙂 🙂 🙂
Ritkán fordul elő, hogy valamely élőlény arcát fogyasztom, de ezúttal úgy döntöttem, hogy eltérek eme szokásomtól és ökörpofát fogok enni. Na most ugye, ezzel (pofa) rág az ember, főleg ha kérődző, ekként csupa izom ez a testrész, vagyis inas. Mit is lehet akkor ebből kihozni? Elég sokat! Ugyanis sikerült csúcs puhára elkészíteni a húst, valószínűleg a felszolgáló srác által említett 20 órás párolási eljárással. Hát elég jól sikerült! Aki még nem ette meg más arcát, annak eztet sok szeretettel ajánlom. Kiszolgálás egyedülálló volt, ilyennel még nem találkoztam. Víz elbaszásnak tanúja voltam, ennél elegánsabban nem lehetett volna kezelni. Kimért borok lapja kicsit gáz (kinézet), de király (tartalom).
Basszameg de kocka vagyok!
„A magam részéről egy jó scsi-vel nyitottam, aminek savanykásságát (tradicionális orosz savanyúkáposzta-levesről beszélünk)”
Persze hogy elsőre szkázinak olvastam. Úristen, én kérek elnézést.
A Bock Bisztró szuper volt.A kiszolgálás első osztályú,a pincér tudása lenyűgöző.Ahogyan előadta a havi ételajánlatot már attól mindenki nagyon éhes lett:-))))Az ételek fenomenálisak.A bor választék hihetetlen nagy.Bár én soha nem iszom alkoholt ,igy maradtam a házi málnaszörpnél ami szintén nagyon nagyon izlett.Mindenkinek csak ajánlani tudom:-))
Üdv:Edit