Kiváló Aprajev kartárs – aki a Pesti Est olvasóival osztja meg éttermi tapasztalatait – Páva éttermet az alső rakpart aljzatbetonjába rántó értékelésében akadt meg a szemem ezen a kedves kis szócskán. Kicsit megpróbáltam körbejárni, hátha már van szakirodalma és hátha van némi téma is, mely arról szól, mit is kínálnak, kínálhatnak beköszönő falatként az erre adó vendéglátóipari egységekben.
A helyzet végtelenül egyszerű és remélem, hogy csak Mici séfet kell megvárnom, aki megadja a megfelelő háttérinformációt ahhoz, hogy tájékozottnak mondjam magam arra vonatkozóan, hogy mi is a hivatalos neve anak az előétel előtti kis falatkának, amit étvágygerjesztőként, kedvcsinálóként, csakúgy vagy bármiért adnak egy rendes étteremben, amíg várakozol a megrendelt ételsor első tételére.
Ennek szerepe számomra tisztázatlan, korábban csupán gesztusnak gondoltam, most sincs sokkal másképp. 🙂 Viszont jó, ez biztos. Beköszönő falatként ismert számomra a közeli és a távolabbi múltból a helyben sütött kenyér fűszervajjal, egy falatka zsíroskenyér rajta lilahagymával, apró zsömle különböző krémekkel(padlizsán például), apró gombóc pástét egy gondolatnyi salátával cipócskával. De mi lehet még? Bármi, ami ötletes és elindítja az élelemfeldolgozási folyamat bármely fázisában testnedvek termelődését… Kérek tehát némi útmutatást, tippeket, emlékeket eme étekfajtához kapcsolódóan…
Amiről itten beszélgetünk, az a hors d’oeuvre (appetizer, étvágygerjesztő). Különbözik az entrée-től (starter, előétel), utóbbi inkább egy fél főételnyi adag, míg előbbi valóban gondolatnyi és tényleg az étvágykeltésről szól. Kivéve, ha ez az egyetlen ételtípus, pl. egy koktélpartin.
Jóbarátomon, a Wikipedián kívül a másik jóbarátom, a Larousse Gastronomique segített a megfejtésben:
Kérdésem: Lázárnál 16ezeré’ mit adtak? Ott jól beköszöntek azé’, nem?
Pálinka 🙂
Welcome morsel…
Az alábbiakat Mici 2006-os, Normandiáról szóló posztjából idézem. (Amikor elmentünk étterembe, és…)
„1. Először is érkezett egy felespohárban tárkonyos krémsajtos joghurt és pici paradicsomszósz rétegesen elhelyezve egy kis bucival, mint elő-előétel.”
Szóval ez is valami ilyesmi volt, „mise en bouche” (kb. szájbatételt jelent) volt a neve. A beköszönő falat kifejezés nagyon tetszik.
Hogy rendeset is irjak: Chicago legeslegjobb mexikoi ettermeben a rendeles felvetele utan azonnal erkezik az appetizer: frissen sutott tortilla olyan csipos salsa szosszal, hogycsakna szinten csipos zoldsegekkel (sargarepa, hagyma, paprika). Hatalmas adag, ha megis fogy, potoljak. Ezutan (amugy is) johet a husito Margarita. Majd az ajandek-husleves es vegul az az etel, amit rendeltel. Mindezt szolid autentikus elozene kisereteben. Komolyan vett etkeztetes.
Bekoszono falat kifejezes zsenialis!
Mégse beköszönő falat ez, hanem beköszöntő vagy köszöntő falat. Ezekből volt egy-két találat a Google-on, míg beköszönőből csak a sajnos. De attól még tetszik.
Képes voltam ezért felkelni. Hogy ezt ellenőrizzem.
A köszöntő falat és a beköszöntő falat megoldás is barátságos…Sőt, tetszik. Köszönöm mindenkinek a hozzáadott értéket.
nincs mit 🙂