A vizitdíj ellenére is él, lélegzik tovább a társadalmi tevékenységek azon, kalákázást pótoló formája, amelyben beteg vagy önmagukat betegnek vélő emberek orvosi rendelőben ülve ütik el az időt. Ennek mélyebb megjelenése, amikor ugyanezen emberek saját élettörténetükkel szórakoztatják egymást VAGY „de az semmi” kezdetű, „ki a halálosabb beteg” versenyhelyzetet élezik rendületlenül, ILLETŐLEG a „Maga a szürke ruhás hölgy után jött, Kedves Uram, kérem ne tolakodjon!” Majd félre: „Micsoda arcátlan, neveletlen!”
Amit legutoljára rögzített formában megkaptam Szilviámtól, imígyen hangzott:
„A menyem nagyon lusta háziasszony. Mondtam neki, hogy vasalja a törölközőt, de nem vasalja, na! Pedig lenne rá ideje, mert automata mosógépe van…”
Én kérem elnézést a meny nevében is. 🙂 Ja, és gyűjtsünk még ilyet.
De mennyire igaz, én ma este voltam az Örsön, mondom hátha akkora hazakotlatnak a múmiák a bongó-sorsolásra, de nem. Hármasával loginoltak be előttem, és egy ilyen kombó 20 perc alatt nem jött ki.
Eggyel előttem egy ilyen szitu volt: nénike kiballag a rendelőből, leültetik a váróba, asszisztens kislány megnyugtatja, hogy 10 perc múlva itt a taxi, majd lekíséri. 4 (négy) perc múlva néni kopogtat a rendelő ajtaján mint a gyakorló harkály:
Néni: – aranyoskám, még MINDIG nincs itt a taxi, hát hogyan, hát mér, és különbenis!
Asszitens béb: – tessék várni még egy kicsit, megígérte nekem a taxis hogy tíz percen belül itt lesz.
Néni: – ÉN AZT NEM HISZEM EL!
Szóval ő ezt nem hitte el.
Gyűjtőnevük nálam: Sümegi Imréné (aki mindig fel van háborodva, jórészt azért mert drágult a farhát)
Csak receptért jöttem…
Orvoslátogató vagyok…és tilosban áll a 307es Pözsóm.