Sok kellemes felvétel volt, amely megrázhatta a füleket és bennük a dobhártyákat ’84-ben, de ezek közül van kettő, amit mindenki ismer: Ray Parker Junior „Ghostbusters” és Nena a „Nojnunnojciglufbalon”, ami 24 év után is úgy adja nekünk az ívet, mint senki és semmi más. Persze Michael Jackson-tól a „Thriller” és Madonnától a „Holiday” sem akármi, de engem úgy kavar fel és úgy visz bele az éjszakába az év kedvencének, legjobbjának kikiáltott felvétel csaknem 20 éve bármikor, ahogy semmi. És hogy kicsit előre tekintsek, beindul a 80-as évek aranyidőszaka, egymást felülmúló alkotások jönnek.
Cindy Lauper – Girls just wanna have fun
Itt semmi értelme külön elemezni, citálni, abajgatni a ritmust, a zenekart (ami egyébként eleve nem nagy :)), a szöveget, a vokált és a szólót. Csak vissza kell gondolni az apró, energiabomba Cindyre, aki fickándozik a nótában, dobálja a kicsinyke testét, amiből kipréseli, kiszikrázza a pörgést, kikiabálja, hogy mennyire szeret élni. Megmozdít, áram alá helyez és legalább egy ujjal elindítja a taktust, hogy aztán pár óráig, vagy rosszabb esetben egy-két napig ne ne bírjak kiszabadulni a refrénről. Ahogy szól, ahogy visszatér, és felsrófolja újra meg újra – mennyire jó komolytalanul dobálni a testedet, bevadulni, kiszabadulni és „they just wanna have fun”, ó görl, hú vanna hev fun.
ÉS az egészben az a legkeményebb, hogy nem szól másról, csak szó szerint erről, viszont erről egészen kiválóan, sőt kurva jól. Aranyosan, de faszásan. 😀