Oliva Étterem, Veszprém

A nagy tartalmi értékkel bíró Alexandra Étteremkalauzban találtuk és a közelben járva meg is látogattuk a Veszprém városában prosperáló éttermet, mely a történelmi belváros egy lejtős utcájában, az azonos nevű panzióval egy épületben működik. Korábban a környéken jól ismert Pusztai Étterem lakozott az épület falai között, amit magam is meglátogattam a családdal gyermekként. Akkor az étteremnek specialitása és fő vonzereje az volt, hogy saját búbos kemencével rendelkezett, melyben kenyérben sült csülköt és egyéb kemencés jóságokat készítettek. Lássuk, mi maradt hátra a nagynevű előd nyomaiból.

Mediterrán stílusú környezetbe érkeztünk, igen készséges, barátságos, ám még sem bizalmaskodó pincérrel, aki az egész estés szervízzel támogatta a kellemes hangulatot és szinte láthatatlanul volt jelen, a kritikus pillanatokban is. Nem volt nagy tömeg a munka ünnepén, így gördülékenyen érkezett minden. Kiváló Zimek-féle szőlőpálinkával melegítettünk Reci bácsival, valamint csapolt sörrel alapoztunk az ételsorhoz.

Reciék füstölt libamájat vállaltak aszaltgyümölcskrémmel kísérve, amely krémnek a minőségét hangosan méltatták, a libamájról nem esett külön szó, ami számomra az elégedettség jele volt. Ha ne így van, remélem megcáfolásra kerül kommentálás által.
Ezt követően marhahús leves érkezett gazdagon szép Szilviámnak, én erdei gombakrémlevest kaptam, amihez áfonya lekvárral töltött ravioli volt a betét. Reci szintén eme levest ette cipóban tálalva, valamint Regi előtt szintén marhahús leves volt a tányérban, csak májgaluskával. A marhahús leves autentikus házias leves volt, bár nem az az erőteljes fajta, az íze – ahogy belekóstoltam – kellemes volt. A gombakrém leves forró volt, sűrű, érződött rajta az erdei gomba íze, amely – Micitől fölszedett szerény előképzettségem alapján – részben szárított eredei gombából, részben termelt gombából volt, ám mindenképpen zamatosnak kategórizálható. Érdekes volt a sült (vagy szárított) áfonyás tészta, amely a levesbe kicsit felpuhulva kellemes pikantériát adott a főzethez. A cipóban tálalt verzió előnyét Reci minden atomjáig kiélvezte, mert nulláig fogyasztotta a leveses tálat is. 🙂
Főételként Recinek a Pusztai féel kultikus cipóban sült csülök érkezett. A korábbi módozattal ellentétben a cipó pékségből származott, amiben felülről töltötték bele a csülköt, valamint a párolt savanyú káposztát és a lilahagymát. Mellé torma érkezett, mint a csülök hű kísérője. A fogyasztója által kiválónak minősített csülök tehát kiálta az ínyec fogyasztás próbáját. Drága Szilviám korianderrel pácolt sertéskarajt fogyasztott sült paprika mártással és grillezett zöldségekkel. Eme kompozíció egyetlen kívánni valót hagyott maga után, miszerint nem kellően melegen érkezett az asztalra, valószínüleg előbb lett kész a többieknél. Ezt az éhes delikvens nem tette szóvá, mivel nem jéghideg volt, ám a kritikában mindenképpen le kell jegyeznünk mindezt. Én egy adag érlelt hátszíncsíkot kértem és kaptam, amely wokban sült, együtt hagymával, fokhagymával, édes chili-vel és szójaszósszal sütve. A körete garnélás, tojásos rizs volt. Ebből nem keveset. Azért kértem ezt, mert pincérünk állítása szerint enyhén csípős étekre számíthattam. Na, ez nem volt igaz, de egy kellemesesen fűszeres, enyhén hagyma és fokhagyma ízű sűrű szósz, mártás kísérte a jól megsütött hátszínt. A köretből indokolatlanul nagy adagot kaptam, amibe pirított koktélrákot kevertek és szintén fokhagymás ízt mondott a szakács, amit nem nagyon lehetett érezni a tojásosság mellett. Regi bélszínjén történt az igazi error. A kakukkfüves gombamártás és a steakburgonya stimelt, viszont a medium rare-re kért szték alaposan megsütve érkezett, majd ugyanazzal a lendülettel utazott is vissza a konyhára. Majd pár perc múlva megjött úgy, ahogy igényeltük. Költői a kérdés, de felteendő: vajh mire figyelt a szakács, amikor először csinálta és miért merte kiküldeni well-done formájában?
Desszertként a hölgyek már csak fagylatot kértek, ami fagylalt volt. Én egy mascalponés túrókockát, amihez szederöntet társult és speciális ugyan nem volt, de teljesen rendbenlevős az igen. Mármint nekem. Nem túl testes, de kellően krémes és túró ízű.

Összességében merem állítani, hogy igen jól megállta a helyét az étterem, sőt megállná pesti viszonylatban is, hiszen errefelé is belehibáznak a steak-be rendszeresen. Ha arra jártok, nézzeteket be, mert a szervíz igen jó, a kínálat és a konyha pedig ár-érték arányában mindenképpen megfelelő.

“Oliva Étterem, Veszprém” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Az problémás volt, hogy mire megjött Regi megfelelően elkészített steak-je, addigra ő jóllakott Resi leveses táljával és a sült krumplval, így kénytelen volt a második adagot elosztogatni…

    Válasz
  2. ööö… tehát a képeket kérném ide is meg a Csalogány26 posztba is, ha lehetne…
    Közben igyekszem a Provence képekkel jómagam is.

    Válasz

Hozzászólás a(z) Mici bejegyzéshez Válasz megszakítása