A sorozat megkezdése óta a most sorra kerülő év a legtelítettebb slágerekben. Hemzsegnek az azóta is élő, mondhatni máig ható felvételek. Az élen a Wham első albuma, róla a világ legsikeresebb limonádéja a Careless Whsiper, valamint a a Wake me up, before you go-go, amiben új értelmet nyert a férfi testre készített forrónadrág és a jobbra igazított, combhoz simuló bráner fogalma. Ugyanakkor Madonna érkezett a Like a virgin-nel, az Aha a skandináv éjszakákból kisivító Take on me-vel, valamint hódított a Tears for fears és a Dire Straits is. De egy soha meg nem ismétlődő duett megelőzött nálam mindenkit.
Philip Bailey and Phil Collins – Easy lover
A legerősebb, legütősebb dobalappal a háttérben, némi harsány szinti és a gitár együtt tornássza fel a ritmust és a decibeleket. In medias res kezdés, amitől azonnal csavarom fölfelé a hangerőszabályozót, bárhol is vagyok. Collings fazékból szól, ahogy mindig, de Bailey, aki az Earth, Wind and Fire-ben már pirított Maurice White-tal együtt, itt is bársonyos, funky-s, de mégsem nőies. Ha minden igaz és a wikipedia sem hazudik, akkor a felvétel először Bailey szólóalbumán jelent meg. Az a baj, hogy mindig oda jutok vissza, hogy kib@szott jó benne a dob. Talán nem is tudnák mondani dobbal ilyen szinten jól megtámogatott nótát, esetleg Prince-től a Peach, ahol jól van belőve a téma. Ez is egy olyan nóta, ami képes besodorni a tánctérre, ha a szélén állok védtelenül. Ahogy ez már meg is történt párszor. 🙂 És ha Phil Collins kerül szóba, nekem ez az szám az első, nem a Genesis vagy bármi olyan, ami inkább fémjelzik őt.
Az a gyanúm, hogy ezt már azért mindenki vágni fogja, ám ha még sem, akkor itt a lehetőség ismerkedni vele. (Vagy csak élvezni):
Easy Lover FTW! Még a Szomszédok Original Motion Picture Soundtrackre is felkerült.
http://www.youtube.com/watch?v=-WgiUW-SDb4
Letisztult General Midi (Midi Tábornok) hangszereléssel.