Igyunk,. Most egy kis pezsgőt. Életem nője rászoktatott. Mondjuk nyitott voltam. Jobban, mint mondjuk a káposztalére. Ekként van ugye a pezsgő, meg sok minden más. A pezsgőről régen azt gondoltam, hogy iszonytatóan nagyot lehet tőle hányni és fáj tőle az ember feje. Mostanság úgy vélem, kellemes szabadidős tevékenység a fogyasztása, igazi lazítós ital, nem annyira ünnepi.
Nem akarok semmiképpen pezsgőtudományi értekezésbe bocsátkozni, csupán a saját benyomásokról karcolni ide pár sort. Az első és a legfontosabb: a pezsgő száraz. Minden más csak a kétely alapja.
A második, hogy van a pezsgő, meg van a champagne. Amit pezsgőnek nevezek, az ugye semmiképpen sem az, amit a szakma annak tart, de nekünk ez jutott. Ezt szeretjük.
Harmadik: a Walton és a BB termékeken szerepel a „csak vészhelyzet esetén felbontandó!” felirat, de csak az látja, aki ivott már mást.
Fogasztásra ajánlott a sztenderd magyar kínálatból: Martini (Garrone) Brut, Hungária Extra Dry, Henkell (ebből 2 fajta is van, a Blanc de Blancs), Törley Grand Cuveé Brut + a Francois nevű Törley termék, amit még nem sikerült megkóstolni, mondjuk nem is annyira elterjedt.
A csúcson: Taittinger, Veuve Clicquot, Dom Pérignon, Laurent-Perrier, Moet et Chandon. Kábé.
És kiváló Polgár Zoli bácsi fehér vagy rozé nyerspezsgője is from Villány.
Minden hozzáadott értéket nagyon nagy szeretettel vár a szerkesztőség.
kedd éjjel medvével kibattyogtunk a várba egy üveg pezsgővel, meg két pohárral. leültünk a savoyai szobor alá, s szépen elkortyolgattuk a Dunán elúszó hajókat nézegetve. igaz, hogy csak törley gála volt, de akkor is igen jól esett a kellemes nyáreleji iccakán. megállapítottam, hogy a pezsgő hangulat-ital. azt is megállapítottuk, hogy egy pezsgő nem pezsgő 🙂