Arrival

Az úgy volt, hogy pénteken reggel még kétszer mentem be a bankba, mert ott hagytam a laptopomat, a jegyzetfüzetemet (a rajzokkal), az ajándékba kapott bort meg az ingeket, na ebből az ingeket első körre nem sikerült elhozni. Másodjára mán egen. Geci bácsiék voltak oly jók, hogy kivittek a reptérre, ezzel részint ale-re fordítható pénzösszeget takarítva meg nekem, másrészt így tőlük is el tudtam búcsúzni fájó szívvel. Gép késett 45 percet (British Airways járataim eddig mindig késtek), majd 2.5 óra után érkezés Heathrow-ra.
Így nézett ki a fél évnyi csomag:

A lényeg, hogy két laptop, külső vinyó, projektor, PS3 benne van 🙂

Szakember sofőrrel kicsit elkerültük egymást, de rácsörögtem és meglett (igen, megvolt a telefonszáma egy korábbi korreszpondanszból, előrelátó (hatos) módon kinyomtattam). Ily klásszik londoni taxiszekérrel bírt az ember:

Az ideiglenes apartman ott van, ahol Andi is lakott, csak pár szinttel feljebb és nagyon oké kilátással. A első bal oldali ablakban látszó magas épület a végső rezidenciám, remélem legalább oly jó lesz, mint ez, mert ez kurvajó.

Ideiglenes apartmant-tal kapcsolatos és az idegen országból következő klásszik szopások (főleg, hogy ez Anglia, ahol minden tényleg másképp van) eddig a következők:

1. Nincs fakanál. Sebaj, nem az én teflonedényem, amiben bőszen kavarok egy fém evőkanállal.
2. Éjjeliszekrény olvasólámpája. Harmadik napja nem tudok rájönni, hogy hogyan kell bekapcsolni. Ő az:

3. Nincs sörnyitó. Illetve sejtem, hogy ez lehet az, de ezzel harmadik napja sem tudok sört nyitni, helyette késsel machinálok:

4. Bukóablak. Első éjszaka kinyitottam az egyiket a nappaliban és nem tudtam bezárni. Úgy hagytam éjszakára (csak az energiapazarlás). Másnap kevésbé fáradtan vettem észre a következő feliratot (az angolok mindent feliratoznak az éjjeliszekrény lámpáin és a sörnyitókon kívül):

…aminek következtében megtaláltam a készséget, amit kurva nehezen benyomva végre be tudtam csukni a 12 órája nyitva lévő ablakot:

Az már most látszik, hogy az a nagyon jó Angliában, hogy kábé mindent lehet kapni élelmiszerügyben és nem túl drágán. Kivétel mondjuk a hús, de amúgy teljesen okék az árak, és a felhozatal viszont nagyon durva. Itt van mellettem egy kiváló Tesco Express, ami „sarki bolt”-szinten minden igényt kielégít. Reggel 6-tól este 11-ig van nyitva, ami csodálatos, szombaton és vasárnap is. Nincs ez a hülyeség mint pl. Brüsszelben, hogy vasárnap szophatsz, mert ellenállnak a globalizációnak. A barmok. Én ekkor érek rá a leginkább, jó? Szóval ez nagyon zsír. Minőségben minden van.
Vannak előrecsomagolt, de igényesnek tűnő készkaják, amik közül egy párat kíváncsiságból be fogok próbálni (M1K1, Kátya, van ezekkel kapcsolatban valami tapasztalat?). Sajtok (cheddar olcsón!), szalámik (pl. chorizo) nagyon jók, van double cream, mindenféle indiai konyhával kapcsolatos dolog, és a lényeg: ale-ek és bitterek…

És persze ami ennél is sokkal durvább, az a három metrómegállóra lévő Borough Market, amiről már Geci bácsi és megemlékezett. Ahol van minden, de persze első utunk Jucival a gombás standokhoz vezetett 🙂 és hát persze durva. De a legdurvább talán az óriás pöffeteg.

Azonnal behúztam egy 30 dekányi vegyes erdei gombát rókagomba dominanciával. Meg kellett még vásárolnom az obligát olivaolaj-balzsamecet kombót a piacon, hiszen ezek olyan szinten megalapozásai egy új háztartásnak, mint a hűtő feltöltése sörrel 🙂 meg persze parmezán is befigyelt.

A gombák: sárga rókagomba, tölcséres rókagomba és egy távolkeleti tőkegombaféle. Nyersen:

És főzés közben:

Vasárnap reggel muszáj volt összeraknom a játékállomás készséget a projektorral, ekkor született ez a csodálatos kép:

Aztán elmentünk a British Museumba („Mert esik az eső és ingyen van.” – Juci). Megnéztünk egy HSBC által támogatott pénzkiállítást tárlatvezetéssel, majd a múmiákat kicselezve megnéztük még az európai részleget, elég felületesen.

Utána beültünk a Múzeum nevű klásszikus pubba, ahol természetesen ale-t és stout-ot fogyasztottunk. Juci Guinness-e:

…és ahogy issza 🙂

A kiváló, sötét, hangulatos enteriőr:

És szerénységem az ale maradékával:

Na, emmeg itten egy mókus hazafelé menet. Na, oszt ez szerintem pont abban a parkban volt, ahol Gyök és Ricsi megálltak megpihenni British Museumba menet, oszt véletlenül megittak egy üveg magukkal hozott jégert úgy, hogy a múzeumba már csak pisilni kéredzkedtek be zárás előtt 2 perccel 🙂 tehát íme az állat:

Most pedig indiai étteremben ünnepeljük meg nőmmel a megérkezést, majd holnap yuppie-life támadás (ing felvétele!).

Csókollak benneteket!

(Szolgálati Közlemény: egyrészt bocs, hogy nem album, hanem ömlesztett képek, de úgy éreztem, hogy ez most ilyen step-by-step dolog, ergo muszáj volt a szövegfolyam közepette mutatni a képeket, másrészt elhatároztam, hogy veszek egy Canon 350D-t vagy hasonlót, úgyhogy remélhetőleg nagyon fasza képek lesznek a jövőben)