Áh vázzeg Soundria, köszi a kedves szavakat, de ettől a London albumtól kurvára messze állok fotóügyileg…
(„But let’s not suck on each other’s dicks just yet!”)
Szevasztok! Micinek megígértem, hogy nem csak akkor kommentelek, ha éppen megyek Londonba, hanem gyakrabban. Talán van egy olyan infom is, ami még hasznos lehet azoknak, akik még mennének Londonba látogatni. Például, hogy a Hobgoglin sör fimom, tessék fogyasztani. Na jó, ezen kívül is van érdekes. Ha Stanstedről vagy Lutonról jön haza a géped, és busszal tervezel kimenni a reptérre (vagy legalábbis nem vonattal), akkor mindig legyen nálad olyan térkép, ami tartalmazza a repteret és Londont is. Ugyanis velünk az történt, hogy közröhejjé tettem magam kétszer (bár a második alkalommal aki kiröhögött, az olyan választ kapott, hogy egy ideig nem mosolygott). Szóval először az volt a közröhej, hogy mi az Easybus (legolcsóbb) megoldással mentünk Stanstedre, és gép indulás előtt 3:55tel indultunk Victoria Stationről ahonnan az út 1:30 azaz hagytunk 2:25-öt becsekkolásra. Azt magyarázták, hogy bőven elég 1:30 checkinelni, mér nem nézünk várost helyette stb. Na mondok, hogy majd veszek egy 4-4-2 magazint magamnak azt olvasgatok a reptéren két-négy doboz ale elfogyasztása mellett, mint hogy idegeskedjek. Na T-3:55 időpontban buszra fel London szívéből, gyök2vel ki, de így jön ki a másfél óra buszút. Autópályán megyünk ezerrel kábé T-2:55kor, mikor egyszerre megáll a busz a dugóban, azt nem mozdul 20 percig. Mondom barátnőmnek, hogy na mégsem kell várnunk órákat a reptéren. Na a lényeget, mert zárhatom perceken belül a fiókot: 2 kamion felborult az autópályán, a tömeget elterelték a London körgyűrűre a sofőr meg eltévedt. De kurvára. Hiába kértem rá az elején még kultúráltan (would you mind), hogy használjon GPSt, térképet, telefont bármit, hogy rájöjjön, hogy hol van, csak akkor találtunk rá a jó útra, amikor már a fuckin wron wayt üvöltöttem a fülébe 40 centiről T-50 percnél. A végén meg már hiába kaptam telefonos segítségen útbaigazítást a London University légy kutató részlegéről, amikor már újra közel jártunk Stanstedhez rossz kijáraton hagytunk el egy körforgalmat. Ekkor már két kézzel fogott vissza barátnőm, hogy emberünknek nagyobb hasznát vesszük, ha van feje. Na mire másodszor megállt és segítséget kért a járókelőktől T-30-nál, akkor már mindegy volt. Beértünk a reptérre indulás előtt 10 perccel. Ezek után egy Easybus pultos picsa megoldásnak érezte a we are awfully sorryt. Én meg mondom neki, hogy „ez nem bazmeg, hanem fuck you bazmeg!” Na kapott rendesen, le tudtam vezetni az ideget, főleg, hogy közbe a szintén szopóágon lévő svéd csávókkal megittuk a nálam lévő söröket.
Na de a lényeg, hogy mindig legyen nálad térkép, mert akkor a paraszt buszsofőr sem okozhat neked 150 fontos plusz témát.
A végén még beküldtem, hogy az easybus ne vigyen vissza Londonba, mert már jönnek értem a Nagykövetségről. Ez az érv jelentősen javitott a pénzvisszafizetési esélyeimen. Na azt nem kellett tudniuk, hogy a diplomata, aki elém jött, az Robi.
Meddig vagy kint Mici? Én lehet, hogy márc 8 körül megint megyek.
Ó he! 🙂
Londonban gépet lekésni tipikus, nekem is sikerült már egy pár éve. Alapszabály: mindig vonattal kell megközelíteni az ojjektumot. Most már ti is tudjátok…
Mici, koszonet a kepekert!
kösszenet, toljál majd máskor is!
köfi a sétát 🙂
Zsír az anyag, Pistám. Nem is ti lettetek volna, ha Juciről nincs egy sörözős és egy fázós kép. Deccdövéj! Áhá, álájkit! 🙂
Most már teljesen megnyugodtam felőled. Fölleg a zongorás kép teccett.
szerencséd hogy nem lehet kommentelni a képeket özzek! 🙂
nekem a zongora ára tetszett a legjobban… ekként maradok a dorombnál 🙂
Mikszike nagyon köszi, ha eccer elmegyek Britannijába, mán mindent tudni fogok amit érdemes 🙂
Hamarosan lehet kommentálni a képeket, Barátaim… még mielőtt Mici hazajön…
Az azért érdekelne Dzsajo, hogy pontosan melyik képet is kommentáltad vón és pontosan mit es! 🙂
Avatott kezekbe került az uj Canon úgy látom. 😉
Fenébe, hiányzik a feeling.
M1K1-ék itt nosztalgiázhatnak–> http://www.soundria.hu/london/
Áh vázzeg Soundria, köszi a kedves szavakat, de ettől a London albumtól kurvára messze állok fotóügyileg…
(„But let’s not suck on each other’s dicks just yet!”)
De azér örülünk Vincent?
Örülünk.
Szevasztok! Micinek megígértem, hogy nem csak akkor kommentelek, ha éppen megyek Londonba, hanem gyakrabban. Talán van egy olyan infom is, ami még hasznos lehet azoknak, akik még mennének Londonba látogatni. Például, hogy a Hobgoglin sör fimom, tessék fogyasztani. Na jó, ezen kívül is van érdekes. Ha Stanstedről vagy Lutonról jön haza a géped, és busszal tervezel kimenni a reptérre (vagy legalábbis nem vonattal), akkor mindig legyen nálad olyan térkép, ami tartalmazza a repteret és Londont is. Ugyanis velünk az történt, hogy közröhejjé tettem magam kétszer (bár a második alkalommal aki kiröhögött, az olyan választ kapott, hogy egy ideig nem mosolygott). Szóval először az volt a közröhej, hogy mi az Easybus (legolcsóbb) megoldással mentünk Stanstedre, és gép indulás előtt 3:55tel indultunk Victoria Stationről ahonnan az út 1:30 azaz hagytunk 2:25-öt becsekkolásra. Azt magyarázták, hogy bőven elég 1:30 checkinelni, mér nem nézünk várost helyette stb. Na mondok, hogy majd veszek egy 4-4-2 magazint magamnak azt olvasgatok a reptéren két-négy doboz ale elfogyasztása mellett, mint hogy idegeskedjek. Na T-3:55 időpontban buszra fel London szívéből, gyök2vel ki, de így jön ki a másfél óra buszút. Autópályán megyünk ezerrel kábé T-2:55kor, mikor egyszerre megáll a busz a dugóban, azt nem mozdul 20 percig. Mondom barátnőmnek, hogy na mégsem kell várnunk órákat a reptéren. Na a lényeget, mert zárhatom perceken belül a fiókot: 2 kamion felborult az autópályán, a tömeget elterelték a London körgyűrűre a sofőr meg eltévedt. De kurvára. Hiába kértem rá az elején még kultúráltan (would you mind), hogy használjon GPSt, térképet, telefont bármit, hogy rájöjjön, hogy hol van, csak akkor találtunk rá a jó útra, amikor már a fuckin wron wayt üvöltöttem a fülébe 40 centiről T-50 percnél. A végén meg már hiába kaptam telefonos segítségen útbaigazítást a London University légy kutató részlegéről, amikor már újra közel jártunk Stanstedhez rossz kijáraton hagytunk el egy körforgalmat. Ekkor már két kézzel fogott vissza barátnőm, hogy emberünknek nagyobb hasznát vesszük, ha van feje. Na mire másodszor megállt és segítséget kért a járókelőktől T-30-nál, akkor már mindegy volt. Beértünk a reptérre indulás előtt 10 perccel. Ezek után egy Easybus pultos picsa megoldásnak érezte a we are awfully sorryt. Én meg mondom neki, hogy „ez nem bazmeg, hanem fuck you bazmeg!” Na kapott rendesen, le tudtam vezetni az ideget, főleg, hogy közbe a szintén szopóágon lévő svéd csávókkal megittuk a nálam lévő söröket.
Na de a lényeg, hogy mindig legyen nálad térkép, mert akkor a paraszt buszsofőr sem okozhat neked 150 fontos plusz témát.
A végén még beküldtem, hogy az easybus ne vigyen vissza Londonba, mert már jönnek értem a Nagykövetségről. Ez az érv jelentősen javitott a pénzvisszafizetési esélyeimen. Na azt nem kellett tudniuk, hogy a diplomata, aki elém jött, az Robi.
Meddig vagy kint Mici? Én lehet, hogy márc 8 körül megint megyek.
Ó he! 🙂
Londonban gépet lekésni tipikus, nekem is sikerült már egy pár éve. Alapszabály: mindig vonattal kell megközelíteni az ojjektumot. Most már ti is tudjátok…