Nagyjából egy esztendővel ezelőtt megemlékeztünk a szenteste előkészítéséhez kapcsolódó fafaragós-főzős-szaloncukorkötözős órákról és tanácsot adtunk annak kezelésére vonatkozóan. Idén tárgyaljuk röviden azon kötelezettséget, melynek mentén minden rokonunknál vizitálni vagyunk hivatva.
Szenteste alapvetően hízó liba szintjén került a testünk megtömésre, talán a módja, az önkéntesség, egy fokkal kellemesebb. Másnap reggel pedig az előző esti maradék, esetleg némi házi húsáru, vagy sütemény kerül bőségtálként az asztalra. Pedig kb nem vagyunk éhesek egy hétre előre. Majd amikor mindenki összerakta magát, akkor elkezdődik a fergeteg party: elmaradt ajándékcsomagolás, öltözés, hova megyünk elő-mennyire vagyunk késésben felütéssel. 🙂
Aztán a rokonságnál kezdődik az előző nap előről: a ház asszonya nyilván kitett magáért, ezért legalább három fogás és öt fajta sütemény elérhető. A kötelező süteménylista: diós bejgli, mákos bejgli, zserbó, hókifli (más néven: „húszdekás”), pogácskák. Ez nagyjából úgy néz ki, hogy: főétkezés az összes étekkel, majd a sütemények – közben pálinkával, sörrel, borral történik a a savháztartás rendben tartására többszöri próbálkozás – kerülnek az asztalra és az étkezés utáni terefere közben kényszeréssé válik a táplálkozás, quasi orálisan fixált lesz mindenki: vagy eszik, vagy iszik, vagy dohányzik, vagy ezeket kombinálja. A súlyosabb, ha egy nap töb helyre kell menni, mert akkor a szituáció még egy sokfogásos étkezéssel kerül nehezítésre.
Sokszor próbáltam magam kényszeríteni a mértéktartást valamely formáját ezekre a napokra, természetesen kevés sikerrel, mert mindig eljött az a pillanat, amikor azon vettem észre magam: folyamatosan táplálkozom és próbálom bizonyos időközönként szétcsapatni valamivel a gömböccé fejlődött gyomromban háborgó tengert. A legveszélyesebb, amikor már a mindegy milyen ízű szénsavas üdítőtől várom a megváltást szorult helyzetemre.
Ám egy biztos: ellenállni felesleges. Az ünnepi ételek invázióját és a süteménytornádót folyamatos és diszkrét ivással kell megpróbálni túlélni. 🙂
Kellemes és Békés Karácsonyt Mindenkinek!