Cinnamon Étterem, Etyek

Megünnepelni készültünk augusztus 15-én kapcsolatunk negyvenedik hónapfordulóját Szilvivel, amihez egy kellemes éttermet próbáltunk keresni, és jött az ötlet: már tavaly május óta ott motoszkál a fejemben, amikor megjelent az első étterem kalauz, hogy jó kis hely lehet ez. A Haraszthy Vallejo Pincészet berkein belül működik a Cinnamon, aminek ámerikai séfje a minőségben és a nemzetközi kombinációkban hisz, így nagy kíváncsisággal kocsiztunk ki az etyeki Szőlőhegyre.
A pincészet bejáratánál ki van írva, hogy harangozni kell a főbejárat melletti haranggal, amit természetesen nem hittünk el, de épp’ jöttek kifelé, így nem kellett sokáig hitetlenkedve toporognunk. 🙂

Kiderült, hogy csak péntek-szombat-vasárnap van nyitva a konyha étlappal, így jó volt, hogy szombaton délután mentünk. Környezet pazarovi, olyan körülmények és minden, hogy kicsit elszégyeltem magam a laza szerkó miatt. Szellős, nyitott, nagy terek, medence, ha nem tévedek nagyot, akkor koloniál butorzat, de a weboldal képei megmutassák a tényeket.

Maga az estebéd – házi kenyerekből izelítő az étterem ajánlata, pesztóval, olivaolajjal, balzsamecettel, különleges sókkal és egy pohárral a saját borukból(ami egy fehér cuvée volt és nagyon könnyed, jó bor). A kenyerek: paprikás változat kaliforniai paprika darabokkal, egy natúr, pizzakenyér-szerű és egy szezámos-mákos-magos kenyérkével. Kenyérkék Premier League, hozzá a pesztó, az oliva és a balzsamecet kiemelkedő minőségű, viszont a különleges sók (két fajta) nem nagyon használható, mivel óriási szemüek és nincs segédeszköz, amivel feldolgozza az éhes vendég.
Közben azért rendeltünk, pincérünk rendkívűl stílusos, magabiztos, de elegánsan távolságtartó úriember ekkor még, később megfáradt, de erre majd visszatérünk.

Elsőként leves: Szilvi fehérparadicsom levest fogyasztott, házi pesztóval, én gazpacho-t zöldfűszeres bárány bordával. Na, ez mindkettő kurva jó volt. A bárány borda olyan omlós csúcsminőség, hogy az első könnycsepp megjelent a szemem sarkában a gyönyörtől. Szervírozás elegáns, mivel óriási design-tányér, aminek átlag mélysége fél miliméterrel van a kanyár merülési szintje alatt, így lényegében 5 kanál levest lehet benne elhelyezni, ahogy azt egy jobb étteremben illik.

Főételek: Szilvi oldalán brokkoli, avokádó, pisztácia szezámolajjal és Mesclun salátával, ami egy jó alapanyagokból összeállított saláta, extrák nélkül, a brokkoli túlságosan hidegen került a tányérra, így nem volt saláta-hőmérsékletű, amikor az asztalhoz érkezett. Nekem nem volt más választásom, mint a grill ételek közül válasszak valamit, mivel a húsételek blokkban nem volt semmi szimpatikus. Ekként egy 270 grammos argentin marha hátszín steaket kértem medium jelleggel, amit eredeti Quebracho fa parazsa fölött sütöttek meg, mellé portobello gomba (ami a kétspórás csiperke barna változata) és chimichurri szósz érkezett garnírungnak. Jól sütötték meg, így a tökéletes élményt nyújotta: nyelven olvadás, ízkavalkád, megfelelő kíséret. Hibátlan.

Végül – és itt következett be a pincér megfáradása, mert fölvette a desszert rendelést, mi jól elbeszélgettünk, aztán 20 perc múlva jött és megkérdezte, hogy akkor milyen desszertet választottunk – ettünk egy-egy desszertet is. Szilvi forró csoki kockát golgotagyümölccsel és fagyival, amiből a csoki kocka kiváló édesség, a fagyi azonban nem annyira illeszkedett a koncepcióba. Én thai citromfüves szorbét kértem, ami klasszikus SORBET volt, ám az ember önkéntelenül a domináns citromízt keresi egy citromos desszertben, itt viszont a citromfű csak gyengédebben adja ezt meg, szóval inkább fagyasztott limonádé (sok pici darabka), mint desszert. Nekem.

Összességében kiemelkedő alapanyagok, kiemelkedő környezet, a grillezett hús messze felülmúlt minden várakozást, ugyanakkor 1 pohár borral és egy liter limonádéval együttesen csaknem 25 darab ezer forint csak a különleges alkalmakon férhet bele. Nekünk ez az volt. Így egy ilyenre ajánlom, ajánljuk, amikor nem kell figyelni a pénztárcát.

(Fotók nincsenek, mert meghitt alkalomként kezeltük… Remélem, elnézitek nekünk.)