Chili con carne

Jó napot kívánok!
Újabb recept a Mici Főzősuliból: Chili con carne házilag készített tortillával

Az első megfőzését jelentős anyaggyűjtés előzte meg úgy online, mint offline, s ebből szintetizálódott a bemutatott recept, amire eléggé büszke vagyok, mert iszonyatosan király. Bemutatkozott eddig a horvátországi kirándulásunk alkalmával, majd múlt héten Balatonkenesén (bográcsban!). Most hétvégén megfőztem harmadjára is fényképezőgép jelenlétében és ekként közzéteszem.

A képen már-már hagyományosan a hozzávalók láthatóak, de hadd foglaljam gyorsan össze írásban is, kvázi mennyiségekkel megtámogatva (kivéve fűszermennyiségek):

Fél kiló húsonként (darált marha of course, ez kb 2 személyre elég) kell:

Zőccség típusú – 1 fej hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 kaliforniai paprika (hiánya esetén kápia, vagy „Tölteni Való, azaz televíziópaprika”), fél sűrített paradicsomkonzerv, 1 hámozott paradicsomkonzerv (400g), 1 babkonzerv (asszem szintúgy 400g, de ugyanaz a méret).

Levek – a következő háromból legalább kettőt használnunk kell: 1.5-2 dl barnasör (Váncsa szerint „porter vagy stout”, az itthon elérhető stout az a Guinness, tehát az), 1.5-2 dl vörösbor (jó legyen ám!), 1.5-2 deci alaplé (igazi házi, zőccség vagy csirke, szerencséseknek borjú/marha). Ha mindhármat használjuk, akkor persze csökkentjük a mennyiséget. Nekem elfogyott a zöldségalaplevem pont a chilihez Horvátországban, úgyhogy most Guinness és bordói vörösbor került csak bele. Megint ne feledjük, a mennyiségek „fél kiló húsonként” értendőek.

Fűszerek: római kömény (még a chilinél is fontosabb, enélkül ne is próbáljunk nekiállni), oregánó, babérlevél, őrölt chilipaprika, őrölt édes-nemes fűszerpaprika, só, bors.

A képen látható többi elem (újhagyma, tejföl) a tálaláskor kap szerepet, ezekre még visszatérünk. Nálam most egy kiló húsból készült (illetve 900 grammból, hülye Interspar, 3x300g-os kiszerelés…), úgyhogy minden fenti double.

Először is olívaolajat hevítünk, ez olyannyira triviális, hogy nem is említettem a hozzávalók között, bár a képen persze ottan van. Rádobjuk az apróra vágott hagymát…

…és szépen megdinszteljük…

Amíg ezzel szüttyögünk, száraz serpenyőben megpirítjuk az egész római köményt, rövid ideig, tényleg csak amíg az illatát megérezzük (30-40 másodperc)…

…közben elmesélem, hogy sem az Intersparban sem a Kaisersben nem találtam római köményt (Buda Center vagy mi a Bécsi úton, különben is úgy veszem észre, hogy romlanak lefele ezek a boltok). Ja, nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a római kömény nem helyettesíthető a hozzá kísértetiesen hasonlító, mindenhol kapható fűszerköménnyel, azaz réti köménnyel. Hol vót végül? Teszkó bazmeg. Igaz, a Ferihegy melletti elég nagy Teszkó, de ott volt őrölt kiszerelésben a „Nemzetközi Konyha” szekcióban, meg egészben a Horváth Rozi-féle is. Utóbbi 120 forint körül per pakk, min.megőrzi 2013-ig felbontás nélkül, nyilván vettem öt csomaggal, nem hiányzik ez a szerencsétlen, hiánygazdaságra emlékeztető utánajárás egyáltalán. No, tehát amikor megpirult picit a római kömény…

…akkor szépen ledaráljuk kávédarálóval. Bátrak mozsárral vagy botmixerrel is próbálkozhatnak, én biztosra mentem. És van kávédarálóm. Eddig kizárólag egész római köményt daráltam benne. De tényleg 🙂

Eljött az ideje a hús megpirításának, tehát dobjuk rá a hagymára és ekként:

A helyes eljárás egyszerre dolgozni fakanállal és villával a darált hús kvázi „szétszedéséhez”, hogy mindenhol megpiruljon. Teflonedény esetében a villával vigyázzunk, főleg az általam minap olvasott extrém módszer esetén, aholis két villa használtatik („középről kifelé húzzuk az edény két széle felé”):

Ha a marhahús mindenhol szépen megpirult és megbarnult, akkor jöhetnek a folyadékok. Öntsük fel némi barnasörrel / vörösborral / alaplével (ezekből minimum kettőféle, ahogy írtam, de legjobb a három)…

…amíg ezzel rotyog, vágjuk fel kockákra a kaliforniai (vagy egyéb) paprikát, majd tegyük a húshoz…

…keverjük el…

…és jön a fűszerezés! Mennyiségeket csak hozzávetőleg írok, inkább alulról fölfelé dolgozzunk, mint hogy valami túlszaladjon. Bár nagy baj semmiből nem lehet (a són kívül):
Chilipor (egy evőkanál mehet fél kilónként, feltételezem, hogy jó csípősen szeretjük), fűszerpaprika (szintén), római kömény (szintén), oregánó (talán kicsit kevesebb), bors (bőven, frissen őrölve), só (csak a folyamatos kóstolgatás működik, nem lehet mértékegységet írni), egy babérlevél.

Ezek után tegyük rögtön bele a sűrített paradicsomot és a hámozott paradicsomkonverzet. Ha ez egész paradicsomokból áll (mint nekem most)…

…akkor a fakanállal nyomogassuk szét őket, keverjük meg, majd főzzük kis lángon rotyogtatva egy órát. Egy idő után ilyen szépen kezd el kinézni:

Úgyhogy ideje elkezdeni a tortillával foglalkozni, már aki bevállalja ezt a részét is a receptnek. A hozzávalók 4 tortillához (ami sztem elég egy kiló húshoz, de újabban nem vagyok nagy „kenyeres”):

25 dkg finomliszt, 30 ml olaj (ami nem 30 g olaj, I learned it the hard way…), 1-1.5 dl langyos víz, fél teáskanál sütőpor, fél teáskanál só.

Kenyérsütőgépbe be, tészta program, 5-8 perc. Eredmény nagy labdacs szétszedése négybe, kicsit kilapítás, konyharuhával letakarás.

Időközben eltelt a chili egy órája, ideje beletenni az apróra vágott fokhagymát…

…és a lecsöpögtetett babkonzervet…

…összekeverjük, és tovább rotyogtatjuk…

…és hamarosan rádöbbenünk, hogy a chili túl száraz! Ekkor így bír kinézni:

Ne habozzunk, öntsük fel további sörrel, borral, alaplével, szükség esetén (lehetőleg meleg) vízzel. A chili akkor jó, ha szaftos, szottyos. Ha jól jártunk el, így fog kinézni:

Hagyjuk tehát még fél órát rotyogni, térjünk vissza a tortillához.
A tésztadarabokat…

…nyújtsuk ki kb. serpenyőméretűre, majd a felhevített készségben süssük meg oldalanként 1-2 perc alatt (semmi zsiradék nincs alatta, szárazon!):

Időközben megfőtt a chilink is, melyet persze folyamatosan kontrolláltunk és korrigáltunk fűszerezés és folyadékmennyiség szempontjából, ekként mostanra tökéletes, és így fest…

…valamint így:

Ekkor pedig nincs más hátra, mint a tálalás!

A chilit tányérra szedjük, mellé kínáljuk a friss tortillát és opcionálisan biztosítjuk (vagy elhagyjuk) az alábbiakat: tejföl, reszelt sajt (cheddarra esküsznek többen), apróra vágott újhagyma, esetleg lilahagyma, Tabasco.

Alább a szimpla tejfölös változat:

A chilivel mint jelenséggel kapcsolatban van néhány fontos mondandóm még, tehát ekként:

1. A Chili con carne nem mexikói étel: Texasban, San Antonióban (helló Terbe Andi!) találták ki az ötvenes években. Eredetileg nem tartalmazott babot, csak kockára vágott marhahúst és chilit (meg a többi cuccot persze). A Texas Chiliben ma sincs bab, szentségtörés lenne. A legközelebbi megkóstolási lehetőség Budapesten az Iguánában van, ahol Whoop Ass Chili néven kapható. Ne lepődj meg, ha olyan, egészen kitűnő marhapörköltre emlékeztet, ami chilivel van erősítve. Ami az igazi szégyen a magyar vendéglátásra nézve az az, hogy az iguánás Whoop Ass Chilinél jobb marhapörköltet vendéglátóegységben nem tudok egész Budapesten. Miközben Prágában tudok legalább hármat. Komolyan 🙁

2. A chili con carne-val kapcsolatban véleményem szerint abszolút megbocsátható a „fűszermixek”, „fixek” és egyéb zacskós borzalmak használata, ugyanis mindegyik tartalmazza a római köményt, viszont eme alapvető fűszere az ételnek iszonyatosan nehezen beszerezhető ennenmagában (lásd fent). Reméljük ez a helyzet változik majd.

3. Aki a chilibe kukoricakonzervet rak, az barbár állat, és előbb vagy utóbb megbűnhődik.

Végezetül pedig fogadjátok szeretettel ezt az egészen kitűnő a capella feldolgozását eme legendás ételnek. Az itt-ott előforduló kukoricaszemek a képek között ne zavarjanak, a fenti 3-ik szabály maradéktalanul érvényes. A nóta szövege egyébként itten van.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=uCHAF_a2tJQ[/youtube]