Mindenfajta ajánlók, kritikák, valamint a frissen megérkezett fizetés motivált arra, hogy egy körlevélben inzultáljam a cimborákat egy gyors vacsorára. Mindez november első péntekén. Mici bácsi természetesen nyitottnak mutatkozott, így vele és szép Szilviámmal futottunk neki a belvárosi estének, azon belül is a Standnak.
Első körben szeretnék rávilágítani arra, hogy az ötödik kerületben a Nádor utca – Arany János utca – Bajcsy-Zsilinszky út – József Attila utca gasztro-négyszögben mindent megtalál magának az éhes fővárosi lakos, amit gondol, így ide kell bekanyarodni, ha alkalom van rá. Sétának, látványnak sem rossz egyébként.
Mi jól végig is sétáltunk a Szabadság tér felől a Hercegprímás utcán, aztán visszakanyarodtunk és máris odaértünk a Stand bejáratához, ahol az ajtóban álló pincér mosolyogva terelt befelé. Bent meleg, zöldes színek, kellemes, rejtett világítás, minőségi abrosz, terítés, lágy, halk háttérzene. Amire vágytunk és amitől máris fogyasztani támadt kedvünk.
Étlap vadonatúj, így csak kezdetleges, A3-as papírra nyomtatott változatban állt rendelkezésre, ami jó apropó adott, hogy el is hozzak egyet magammal. Gyors italválasztást követően köszöntőnek házi bagettet kaptunk szeletelve erdei padlizsánkrémet és füstölt szalonnás lecsókrémet. Kenyér könnyed, lyukacsos, eteti magát, amit a gombás-fokhagymás padlizsánkrém és a paprikás-fűszeres-füstös lecsókrém csak erősít. Valószínűleg ettük volna addig, amíg el nem fogy, ha egy kenyérdagasztó teknővel hoznak, nem pedig két apró tálkával. Az étvágyunk megjött, és az elégedettségünk alapjait is lerakták.
Előételnek Mici bácsi sült rougié kacsamáj érmét rendelt ropogós rizslapon, gyömbér redukcióban párolt karalábészeletekkel, Szilvi sütőtök krémlevest lazackockákkal, csipetnyi tökmagolajjal fűszerezve, míg én vizitorma krémlevest tejföl-szigettel. A kacsamáj ötletes kompozíció volt a rizslappal, és a fúziós irányt mutatta a gyömbéres karalábéval. Igényes összeállítás, kicsit talán csak a kacsamáj-garnírung arány bicegett az utóbbi többletével, de a minőségre nem lehetett panasz egyik elemnél sem. A sütőtök leves üdítő, könnyed, végre nem a turmixgépből a tányérba öntött tökpüré, hanem rendes leves, alapléből, tökmagolajjal ízesítve. Bravó. A vizitorma leves krémes, lágy, viszont ízében nem elég intenzív, és a tejföl sem oldódott benne megfelelően. Ezen talán még lehetne mit csiszolni.
Főételnek érkezett egy angus steak sült paradicsommal, burgonyával, és shiitake gombával Mici bácsinak, egy mafaldine tészta bazsalikomos zöldségekkel, fokhagymás-tejszínes mártással és fekete tigrisrákkal Szilvinek, míg én japán morzsába forgatott borjúfej szeleteket kértem burgonyasalátával és remoulade mártással. A marha hibátlan minőségű és elkészítésű volt, a köretek szintén, Mici bácsi az égig magasztalta a shiitake társítását. Ismét fúzió és ismét kiválóan. A mafaldine (húzott-csavart metélt tészta) házi, friss, aldente volt, mártása a friss bazsalikommal ízbomba, amire a szintén remek tigrisrák tette föl a koronát. A borjúfej rakott formában került panírozásra, amihez – a pincér elmondása szerint kísérletezés után – a japán morzsa, melyet éles késsel, gyors mozdulatokkal vágnak le a kenyérről már-már pimasz eleganciát adott hozzá. A morzsa nagyobb darabja miatt a zsírosabb hús ellenére a szeletek ropogósak, ízűk elképesztően teljes, a remoulade és a krumplisaláta kísérete pedig hű apródként hozta a húsok királya után annak palástját.
Én ugyan telelettem, de Mici barátom vállalt egy brownie-t csillagánizsos házi vanília fagylalttal, míg Szilvi egy almás clafoutis-t fogyasztott zárásként. Előbbi minőségében ugyan hibátlan, a csillagánizzsal különlegessé téve, ám a csokoládé töménysége elsodorta a brutális geilség irányába. Az almadarabokkal sütött tejes piteként bemutatott clafoutis azért volt picit csalódás, mert nem volt benne semmi extra, „csak” egy jó, otthon is megsüthető sütemény.
Az italokat sajnos nem rögzítettem, de a kompetens, professzionális kiszolgálás keretében kapott egy-egy pohár fehér és vörös bor, valamint az általam fogyasztott francia grapefruitos limonádé is elnyerte tetszésünket, amit a korrekt árazás is erősített. A Stand kategóriájában a legjobb háromban, míg összességében is a legjobbak közé törően teljesített. Igazából bármilyen apropóból és célból érdemes meglátogatni, ha valaki igényli a minőséget, szereti a jót.
ebédidőben fix menü van relative olcsóért, a húsok jók, a zöldségek nem
a Nádor utca – Arany János utca – Bajcsy-Zsilinszky út – József Attila utca gasztro-négyszögben – ott az iroda, ebédidőben nem ez, hanem a turistico jelleg jön le leginkább