Mosogatógépszerelő Reci – avagy amikor már Sanyi sem segít (olcsón)

Történt mintegy fél éve, hogy az alig több mint egy éves mosogatógépünk csúnyán megadta magát. Ez olyan váratlanul történt, hogy egyik mosogatásról a másikra, minden előjel nélkül elromlott. Úgy hogy a bekapcsolásra még egy átkozott nyekkenéssel sem reagált. Na most az nyilvánvaló, hogy az ilyen helyzeteket gyűlölöm a legjobban.

Kiváló mosogatógépünk újra működik és szerénytelenül meg kell állapítanom, hogy „sajátkezüleg” szereltem meg. Akik ismernek, tudják, hogy nem az a típusú ember vagyok, aki gyakran ragad szerszámot. Valahogy nem vagyunk jóban. Ugyan kölcsönbe vettem Geci barátomtól egy IKEA-s szerszámkészletet, ami később einstand-ba fordult. De megnyugvással tapasztaltam, amikor Fülinézőben voltunk, hogy Geci bácsi beszerzett egy új készletet. Ez arra indít, hogy jogszerűnek tekintsem az elbirtoklás tényét 🙂
Visszatérve tehát, a szerszámhasználatot kizárólag az IKEA-s bútorok összeállítására korlátozom. Kedvenc sztorim, amikor még a korábbi albérletünkbe költöztünk, megvásároltuk a legolcsóbb ágykeretet, mintegy 15000 forintért. Ezt szokásomhoz híven, egy darab szombat alatt sikerült összeraknom, erre kisebb sérülések és egy idegösszeomlás miatt emlékszem ilyen elevenen. Bár maradt jónéhány felhasználatlan alkatrész, de sikerült! Az újabb probléma néhány hónappal később következett be, amikor is frissen ropogósan átadott, új építésű lakásunkba tettük át székhelyünket. Azt eldöntöttük, hogy a sok-sok költség miatt átmenetileg megtartjuk az ágykeretet és a nagyon cseszkó matracot cseréljük csak le. Ekként a költözéshez ágykeret szétszerelése (pikk-pakk), összeszerelés az új lakásban (egy darab szombat, idegösszeomlás, kisebb sérülések). Persze az új lakás ténye sokat enyhitett a testi és lelki megpróbáltatásokon. Irány matracot venni! Két dormeo matrac beszerzése kb 80000 forintért. Még arra is emlékeztem, hogy az ágykeretünk 180 cm széles, ennek megfelelően be is szereztünk 2 darab 90 cm-es matracot. Hazatérve gyorsan az ágykeretbe helyezése a friss szerzemények egyikének, majd bután nézése annak, hogy az a teljes ágykeret mintegy kétharmadát kitölti. Hogy a g..cibe? – néztünk ekkor bután egymásra Regivel. Széleskörű matematikai ismereteimnek köszönhetően azonnal rájöttem, hogy az ágykeret nem 180 cm széles. Ebben a szituációban kettő darab döntést kellett meghozni: 1. Sírjak vagy nevessek? (úgy emlékszem felváltva megvolt mind a kettő) 2. Mi a fasz legyen? Ekkor ismét a matematikát hívtam segítségül és megállapítottam azt az egyelőre meg nem cáfolt axiómát (nem titkoltam reménykedve egy matematikai pályadíjban), miszerint: „15000 kisebb, mint 80000”. Majd az első ijedtség után körbenézve a szobában, a szemem a Gecitől elbirtokolt szerszámos készletre tévedt. Ekkor jött a megvilágosodás, azonnal megfejtetté vált számomra egy több éve megválaszolatlan óriási rejtély, miszerint: mi a faszért van az IKEA-s szerszámkészletben kalapács? Ekkor helyreállt az univerzum rendje: volt tudományosan megalapozott döntés, és a megvalósításhoz szükséges eszköz. Akinek esetleg nem esett le, úgy döntöttünk, hogy ágykeretre igazából nincs szükségünk egyelőre, viszont ahhoz, hogy megszabaduljunk tőle, mégegyszer, de szerencsére utoljára szét kell szerelni. Ezt finoman és az eddigieknél sokkal gyorsabban, kizárólag a kalapácsot alkalmazva végrehajtottam. Úgy érzem ez a megoldás nem pusztán hatékony volt, hanem a lelkiegyensúlyomat is egycsapásra helyrebillentette. Talán még egy pezsgőt is kibontottunk a jól elvégzett munka örömére, de nem akarok hazudni, az is lehet, hogy pálinka volt.

Kicsit elkalandoztam, szóval mosogatógép… Először is, nyilvánvaló, hogy garanciálisan kellene megjavítatni és ezzel el is kezdődött egy közel féléves kálvária. De hol a garancialevél? Azt tudni kell Regiről és rólam, hogy elpakolásban több kerületi versenyen is értékes helyezést értünk el. Tavaly például a családi nyaralást megelőzően, azt gondolom a világrekordnak is beillő 5 óra 42 perc alatt sikerült megtalálnunk a fedezetül szolgáló üdülési csekkeket, mindezt egy 47 m2-es lakásban. A garancialevél ehhez képest 1-2 órán belül elő is került, amely eredménnyel mindketten rettenetesen elégedettek voltunk. A bökkenő az volt, hogy nem volt érvényesítve, ugyanis a beépített mosogatógépet az építtetőtől rendeltem, aki ezt elfelejtette érvényesíteni. Na ilyenkor mit kell csinálni? A Legyen ön is milliomos című szépemlékű vetélkedő óta tudjuk, hogy ha valamire nem tudjuk a választ, akkor hogyan kell eljárni. Mivel közönségünk nem volt, és semmi nem jutott eszünkbe, amit megfelezhetnénk, ezért telefonos segítséget kértünk. Felhívtam tehát a whirlpool (ilyen típúsú szerkezetről van szó) telefonos ügyfélszolgálatát. Előadtam a nagyon segítőkész ügyfélszolgálati munkatársnak a sztorit, aki azt az ekkor még meglehetősen megnyugtató választ adta, miszerint nem baj, ha nincs érvényesítve, elég ha benyújtjuk az átadás-átvételi jegyzőkönyvet, amiben szerepelnek a megfelelő adatok a gépre vonatkozóan. Na ekkor ismét keresésbe kezdtünk. Aki vett már át ilyen lakást az tudja, hogy ez körülbelül 5 kilónyi papír aláírásával jár. Átveszel ilyenkor mindent, a parkettától a csempén át mindent, talán még fugáról is van külön papír. És nekünk meg is volt minden, kivéve az, amelyiken a mosogatógépet vettük át. Adtunk néhány napot a keresésnek, de semmi. Ekkor végső elkeseredésben, újabb telefon a whirlpoolhoz, ahol ismét sikerült megnyugtatniuk, miszerint semmi baj, szerezzük be az építettőtől a hiányzó papírt és akkor minden rendben lesz. Mint kiderült az építtető közben csődbe ment, így a válság elvitte drága lakóparkunk második és harmadik ütemével együtt a mosogatógép papírt is. Irodájuk már nincs, a telefont nem veszik fel, a garanciális bejelentésekre egy olyan e-mail cím megadva, ahova írva, egy dologra van garancia, arra, hogy biztosan nem kapsz választ.
Na ekkor egyelőre lezártuk az „ingyenes” javíttatás esélyét. Hívtam Sanyit, magát a Mosógépszerelőt. A telefonon megnyugtatott, hogy a mosógépnél már csak a mosogatógéphez ért jobban, és a szokásos félóra elteltével meg is érkezett. Szétszedett, tekert, csavart, behajolt, kihajolt, nézett, figyelt – de semmi. Meg sem nyikkant a szerkezet és ekkor közölte a szomorú hírt, szét kell szerelni teljesen, amihez szervízbe kell vinni. 99%, hogy motorcsere, ami megvan 40-ből, plusz munkadíj, plusz szállítás ide-oda. Ha minden jól megy 65-70-ből megvan. 120-ba került mondom és kértem, hogy ettől most nem túl acélos anyagi helyzetem, valamint az igazságérzetem (mégiscsak csinálja má’ meg a whirlpool) miatt tekintsünk el. Sanyi egyetértően távozott, én pedig újra a telefonhoz nyúltam.
Ekkor már úgy döntöttem, hogy némileg fenyegetőleg lépek fel és nem átalottam megemlíteni olyan hívó szavakat, mint például Fogyasztóvédelmi Hatóság, aminek köszönhetően ugyan működőképes géppel nem, de egy email címmel gazdagabb lettem, ahol írásban reklamálhattam. Nem részletezem, néhány levélváltás után természetesen nyilvánvalóvá vált, hogy nem fognak méltányosságot gyakorolni problémám megoldásában.

Ekként mosogattunk, KÉZZEL. Közben eltelt ez a pár hónap, de nem szántuk rá magunkat erre a mértékű kiadásra. Pár hete Regi kezembe nyomta a Titok című könyvet, aminek tartalmát nem ecsetelném, de röviden arról van szó benne, hogy az ember pozitív gondolataival lényegében bármit elérhet. Egyszerűen rákoncentrálsz, elhiszed és bevonzod mindazt a jót, amit csak szeretnél.
Ezzel kb egyidejüleg óriási családi pizzasütésre került sor, ami ekként sikerült:

Nem is ez a probléma, hanem az, hogy egy-egy ilyen kis szolid főzőcske, igen sok mosgatnivalóval jár. És ekkor újra felmerült, hogy mosogatógépre egyszerűen szükség van. Aludtam egyet a dologra és másnap a cselekvés hímes mezejére léptem. Összeállt bennem a stratégia. A titok könyvből elolvastam annyit (pontosan 17 oldalt), hogy tudjam, hogy bármit elérhetek, amit csak akarok. És én nem akartam mást ezekben a percekben, mint hogy működjön a mosogatógép. Odaálltam hát szembe a szerkezettel és elképzeltem, hogy szépen duruzsolva mosogatja csillogóra az edényeket. Olyan szinten hittem ebben és láttam magam előtt a működő szerkezetet, hogy félelmetes. Majd odaléptem, megérintettem és ekként szóltam hozzá (bár erre semmilyen instrukció nem volt az első 17 oldalon): „MUKODJ”…. Majd óvatosan bekapcsoltam és MŰKÖDÖTT. Előbb szivattyúzott, majd szépen – pont ahogy elképzeltem – elkezdett duruzsolni. Regi és gyerekek, akik szemtanúként vettek részt az akcióban ekkor még hitetlenkedve néztek. De miutan megtöltöttük edényekkel és letudtuk az első mosogatást, amit végig odatapasztott füllel kémleltünk végig, és kivettük a tökéletesen csillogó edényeket, nyilvánvalóvá vált, hogy ÉN MEGJAVÍTOTTAM a mosogatógépet 🙂 A szerkezet azóta is – több hete – tökéletesen működik.