Süteményünnep

Üveges szemmel ülve, tele gyomorral nyúlok a sajtos masni felé, mert a hat szelet zserbó után egy kis sósat kívánok…

Teljesen normális jelenség ez, ami minden karácsonykor visszatér. Legalábbis nálam. 🙂 Azt pedig el tudom képzelni, hogy az egyszeri magyar háziasszonynak a karácsony (és annak közeledte) felér egy lassan bekövetkező agyérgörccsel, hogy megvegye, lefőzze, megsüsse, eltegye és elmossa mindazt, ami a szokásos menü, ami az elvárt. A menü jelentős hányada az édesség szekció, ami kalákává változtatja a rokonságot és cukrászüzemmé a konyhát. VISZONT minden családnak megvannak a maga specialitásai, amikre időt és energiát szán Jézus zabálással történő felköszöntése alkalmából. Bár a mi tágabb családunk már szétröppent, azért még simán fel tudom idézni, mik voltak a teljes repertoárban 20-25 esztendővel ezelőtt, amikor még a család kutyái is bejglit hánytak karácsony második napján. 🙂

  1. Méteres kalács: két- vagy háromszínű tésztából összeragasztott, haránt-irányba vágott varázslat, ami a hűtést követően érte el maximális ízét, zseniál.
  2. Zserbó: az évszázados klasszikus, aminél tökéletesebb ötvözete diónak, lekvárnak és csokoládénak nem létezik, viszont ennek hibátlan elkészítését nem lehet gyakorolni – valakinek van hozzá érzéke vagy nincs. Utóbbi hiába próbálkozik.
  3. Diós kosárka: a tojásfehérje hab alatt a dió és a lekvár elegye hibátlan, az omlós tészta miatt nekem a karácsony szotyija – elkezded és nincs megállás… Itt azért megjegyezném, hogy enyhe elmeháborodottság kell ahhoz, amikor valaki diós kosárkát süt mondjuk 10 főnél nagyobb családi eseményekre. Csak számoljunk fejenként 3-4 ilyen kis csemegével… Szerinted?
  4. Hatlapos: Eleve szalakális tészta, amit a sütőlap vagy a tepszi felfordítását követően az alján sütnek meg. Sérülés. De ha a kellő gyakorlat és türelem áll mögötte, akkor a csokis töltelékkel rétegezett lapocskákból összeálló krémes sütemény a házi édességalkotás magasiskolája.
  5. Hókifli: eme egyszerű, de nagyszerű csemegéből nekem a gesztenyés a kedvencem, forrón, de akár több naposan is K.O. állapotig tudom majszolni magam belőle. De lekvárral is be bír ütni.
  6. Túrós őzgerinc: a jól ismert gerincformában vékony kakaós tészta ölelésében az ízesített, könnyű sült túró nyújt maradandó élményt az egyáltalán nem éhes honfinak. Itt az a készítési hibafaktor, amikor a tészta nincs megfelelő méretűre nyújtva és a tészta nem éri körbe a tölteléket – ilyenkor születnek új káromkodások a magyar nyelvben. 🙂

Ez  (volt) a bejglin túli édes élet kicsiny családomban. A hőskorban minden egyszerre, miközben mindegyik egyesével is megállja a helyét. Kíváncsian várom mások listáit az almáriumból.

“Süteményünnep” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Nagyi regebben mindig csinalt “legenyfogot”, ami egyfajta racsos linzer lekvarral, dioval meg ipari mennyisegu porcukorral. Legenyfogo, mert aki kostolta, mind el akarta venni felesegul. 🙂

  2. nálunk még: esti közös mézeskalács gyártás, úgynevezett elefántkaki, valamint az elmaradhatatlan kellék zselés szaloncukor állás hegyekben.

  3. Nagyon megörültem, hogy megemlítetted a méteres kalácsot, a diós kosárkát és a hókiflit. Anyu egy időben gyakran sütötte ezeket, nemcsak karácsonykor, és vittem magammal Sárospatakra, a rideg kollégiumba, szobatársaim nagy örömére. A kakaós tészta-sült túró verhetetlen együttesét (nem őzgerinc formában) egy másik szobatárs szállította.
    Ó, azok a boldog kilencvenes évek.

  4. Én tegnap apáméknál először találkoztam a méteres kaláccsal, amit angolszász területen nyilván lábas kalácsnak hívnak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük