Az idei első közös kimozdulás némi vergődés után a villányi borvidék apró falujába, Palkonyára kerekedett. Tokaj és vidéke helyett. A Borostyán vendégház lett a szállásunk, ahol a kétszemélyes szobák ugyan nem voltak adottak mindenkinek, de egy nagy étkező, fasza kert és terasz, valamint bekészített helyi borok voltak.
Első nap (Március 12)
- megérkezés és a berendezkedés után a kis családunkon kívül a csapat elhajózott a Hárságyi Pincészetbe, ahol vacsora és borkóstoló kerekedett, a részetekről kérek kommenteket – az én élményem, hogy a pince tulajdonosa felhozta nekem a pincesorról tányérban a meleg sült csülköt, hogy ne hidegen kelljen megennem. Emellett a tulajdonosról képet kaptam a Mici kaleidoszkópján keresztül is: gyapjas tintagombát termel és unokatestvéri viszonyban van a Susogó egykori séfjével, Várvízi Péterrel.
- ezt követően végre, hosszú évek után elkezdhettem a személyi kultusz kiépítését a társaságban – egy Gergely-napi kvízjáték keretében, ami a két csapat között döntetlenre végződött, és ezt még sikeres és színes életemből vett extra kérdésekkel sem tudtunk feloldani – egyenlő erők csaptak össze…
- majd hajnalba nyúló vitaest kerekedett „A Facebook és az internet felszabadítja-e az arabokat VAGY sem” címmel. Az én véleményem a vallás és a tradíció hatalmát és erejét taglalta, míg jelentős személyiségek vonultak föl a forradalmi csapatok oldalán. Köztük Reci és Mici volt jelen józan hangadóként, akik azért tudtak teljesen semlegesek tudtak maradni, mert a Facebook-ot csak hírből ismerik. 🙂
Második nap (Március 13), ami a meglepetések napja volt, mert…
- … végleg bebizonyosodott, hogy megöregedtünk, mivel mindenki ébren volt és megreggelizet kb 10-re.
- … együtt másztunk fel a helyi szőlőhegyre gyalog(!), ahol a Szent Bertalan kápolnánál geocache rejtés (és találat) volt
- … elkészült a szezon első marhapörköltje, amit együtt, egy asztalnál(!) ettünk meg
- … a társaság bebizonyította, hogy nem csak a kvízjátékokban, de a csapatmunkát és a taktikai, ügyességi játékokban is otthon van
- … kiderült, hogy az almaváltó nevű játékhoz(amiben áll alá szorított almát kell kézhasználat nélkül állról állra mozgatni, amíg a csapat minden tagja nem vett rászt a váltásban) Mici tokája kiváló, míg Reci és EFA tokája kevésbé… 🙂
- … megint nem sikerült döntésre vinni a két csapat versengését, így bebizonyosodott – mindenki kellően okos és felkészült bármilyen témában, felkészülés nélkül
- … kibírtunk 2 napot félnapnál kevesebb videójáték(=projektor, PS 3 etc) nélkül :))
Harmadik nap (Március 14)
- mivel Micit fogjul ejtette egy konferenciahívás hajnaltól ebédig, aminek ideje alatt csendkirályt játszottunk az étkezőben és környéken, végül a szélrózsa minden irányába elküldük ügynökeinket, hogy hozzanak hírt távoli tájakról:
- Áci, Dóri, Csillu és Tiv megnyugtatott mindenkit, hogy a pécsi enoteca Corso még mindig osztályon felüli étterem,
- Dzsajo Petya, Mákszi, Botos Petya és Aribari elmondták, hogy Bóly és környéke több szempontból különleges, de nem mindenhol szálltak ki a kocsiból (falunevekre nem emlékszem, de így korrekt politikailag :))
- mi pedig Szilvivel, Micivel, Fülivel, EFA-val és Anitával bejártunk néhány kincsesládát a környéken: Villánykövesd(geocaching.com-ról mikro), Nagyharsány, Túrony útvonalon. Az utolsónál olyan templomnál voltunk, ami nem csak régi, de kib@szott hideg is egyben – nem emberi szinten.
- Estére megint megoszlott a csapat, és az érdeklődőbbek a villányi Fülemüle Csárdában vacsoráztak egy kiadósat, míg a többiek hazai pályán pihentek és szalonnát sütöttek nagy és kisebb tűzön. Fülemüléktől mi családilag behúztunk egy pacalt és kisebbségi zenész pecsenyét. Csárdai volt: jóízű, kiadós és nehéz. De ezzel a gyomrunkban könnyebben viseltük, viseltem el, hogy Aribari Terka, majd Anita is rommá vert minket rikikiben…
Negyedik nap (Március 15)
- délelőtt Mici-féle csendkirály, majd csomagolás és búcsú
- valamint a kérdés: mennyire unalmas hely Mohács?
Folytatás Pünkösdkor, legkésőbb. Addig kérem a képeket, videókat tartalmazó linkeket. De regisztrációhoz kötött albumokban. 🙂
Van egy adósom Palkonyán, úgy hívják, Mokos Péter…
Ha legközelebb arra jártok és kiveritek belőle (nem Valujev méretű a sügér), elvacsorálhatjátok az egészet (80 rugó körül) az Enotecában… 🙂
Legjobbak egyike volt ez a kirucc. Törpéletesség.
http://travel.webshots.com/slideshow/580031769xrzCNa
nem hiszem, hogy jobban el tudtuk volna tölteni ezt a 7vg-t Életem Cukrozójával, leszámítva a hajnalban jelentkező szingapúri zajt. 🙂