Sajnos im Maxhütte

Szinte biztos, hogy nem helyesen írom, de a Maxhütte a stimmel. Ott voltunk idén Pünkösdkor, ahol a madár se jár, csak nagy traktor és nagy BMW. Összeszedem, miben volt részünk még.
Morningessen, Abendtrinken, ha keretbe szeretném foglalni, mert a reggeli nagyrészt bratwurst volt. Müncheni, Nürnbergi, Franfkurti. Kicsi és rövid, nagy és vastag, sütve, főzve, grillezve, de mindegyik fehér. Nekem mindegyik bejött. Ekként el kell ismernünk, a kolbászhoz értenek a bajorok. Esténként pedig fogyott a jó helyi sör, az jó francia és olasz bor, pro secco, grappa és minden egyéb, diszkontáron.

Mi június 11-én indultunk útnak, miután én sikeresen levizsgáztam Szakigazgatások joga I. tantárgyból. Telepakoltuk a verdát és egészen jól sikerült venni az út első kétharmadát, de a vége felé közeledve, amikor Fülöp már nem nagyon bírta a kis popsiját a gyerekülésben elképzelni és ennek hangot is adott, az kicsit rémálom kategória volt.
De még időben érkeztünk a maradék erdei gombás marhapörköltre ala Reci, illetve a szintén Reci bácsi által gerjesztett tűzrakó párbajra Tivcsi és Dzsajokosz Petya között, ami végül baráti tűztáplálássá nemesült és enyhült (plusz ez megmaradt a hátralévő estékre, amikor szintén égett a tűz a kerti tűzrakóban). Eme este nekem oly sokáig nem tartott, mivel a hétórányi vezetés után hamar mattolta a maradék elmémet a borocska.

De másnap(június 12, vasárnap) újult erről vágtunk neki Duna áttörés megtekintésének. Amit felülről közelítettünk meg, a weltenburgi apátság felől, ahol a derék barátok ezer esztendeje főzik a sört. Nagyon frankó idő volt, ragyogó napsütés, gyönyörű Duna part, mosolygós emberek, de az apátságban nem tudtuk a helyi itóka és étek előnyeit élvezni, mivel minden talpalatnyi helyen fogyasztottak a turisták. Magán az áttörést jelentő szurdokon nem hajóztuk végül által, kényelmi faktoriális miatt(legalább maradt program legközelebbre is), cserébe visszakocsikáztunk Kelheimbe, ahol ittunk sört és ettünk ECHTE sertéssültet, meg ilyeneket(én Leberkase-t) a belváros egyik jó kis teraszán, talán a Ludwigsplatz-on. Mi padon pelenkáztunk is egyet, amit nem is vett zokon a nyugodt helyi közönség.
Este, lángon sült kolbász elfogyasztását követően „Ismerd meg Németországot” típusú tartományi kvízjáték következett, amiben a narancssárgák és a citromsárgák csaptak össze, és óriási küzdelemben végül a citromsárga csapat kerekedett felül, minimális különbséggel. (Természetesen Reci folyamatos elégedetlenkedésével a kérdések milyenségét és válaszadás módját illetően, ami azért volt érdekes, mert a 64 elemből álló kérdéslistából a csapatok választották maguknak a kérdést… Hehe! :)) Az este ezután a tűz körüli csendes iszogatásban öltött testet, de ez is igen király volt.

Mielőtt rátérek a következő napi események taglalására, azelőtt pár szóban ki kell térnem a szépséges Maxhütte jellemzésére. Illetve azon belül is a névtelen külvárosra/városrészre, ahol laktunk. Itt kb 15-20 házban laknak elégedett bajor honpolgárok és a központtól 2 kilométerre található. A közepén van a buszmegálló, egy játszótér és egy mesterséges tó, valamint a tó partján egy szépen felújított Faluház, amit a helyi erők ingyenesen használhatnak, amikor a el akarják járni saját, alábbihoz hasonló táncaikat.

[youtube]http://youtu.be/7eM6JdE10SE[/youtube]

Szó, mi szó, embert csak elvétve láttunk, mondjuk Maxhüttében is. Ez alóli üdítő kivétel, amikor este emberünk becsapatott a hegynyi traktorra az udvarba, majd onnan – nyilván fürdőzés és ruhacsere után – kigördült a csitti-fitti BMW-vel. Ugyancsak láttunk gyári állapotban lévő 20 éves 190-es Mercit, amiért több magyar autókereskedő a farkát vágná le, csak jutna hozzá olcsón vagy 20 darabhoz. 🙂
Bajorország ezen szegletében csend, rend, béke, tisztaság és jólét honol. Ettól még a szaros magyar látogatók is jobban alszanak. Mi legalábbis jobban aludtunk. 🙂

Június 13-án, hétfőn Regensburgba vittek el minket a házigazdai szerepet (végig) kiválóan betöltő Reci-Regi páros. Hétfőre már jutott egy kis eső is, de csak szakaszosan, ami lehetővé tette, hogy indulás előtt kellő mértékben elszöszmötöljünk a fürdéssel, reggelizéssel, kertben heverészéssel, valamint a Maxhütte-i láthatatlan cache megtalálására tett kíséretekkel. (Erről csak annyit, hogy kerestük az egyébként egyszerű és világos, egy parkoló közepén álló oszlophoz mágneses megoldással rögzített dobozkát<ezt a rejtési módot egyébként Németországban klasszikusként tartják számon>, de az biztos, hogy eltűnt.)
Végük a csapat elkocsizott Regensburgba, mi egy órával később indultunk utánuk, és épp akkor találtuk meg őket egy étterem teraszán, amikor eleredett egy komolyabb nyári zivatar. Azt kivártuk, majd indult volna a városi multi-cache, de erről nem tudok beszámolni, mert én épp a rossz helyre rakott és elfelejtett kocsikulcs keresésével hozta válságos helyzetbe a családomat, ami végül normalizálódott, majd telefonos segítséggel sem sikerült megtalálnunk a többieket, így pont amikor beültünk a gépkocsiba, akkor jöttek a pajtások az utolsó ládához, amit meg is találtak. Ami biztos: ők élveztél a cache-t, Regensburg egy nagy hangulatos város, mi meg túléltük a bénázásomat. :))

Este otthon bajor ragut készítettünk, ami annyival másabb, mint a pörkölt, hogy van benne sok paradicsompüré és zöldbab. Nem volt egy komplex művelet, megfőztük közösen, meg is ettük. Legközelebb, ha ez terítékre kerül, próbáljuk majd még finomabbra, mint amilyen ez volt.

Június 14, látogatásunk utolsó napja. München és BMW Welt/Múzeum. A Maxhütte-München távolságot(150 km) egészen gördülékenyen letudtuk(még mi is Fülöppel, pedig volt bennünk para), a BMW Weltben találkoztunk ismét(ami tényleg nagyon modern és szép), majd Tivcsi a BMW múzeumba barra el, míg mi mentünk be a városba. Cache lett volna a gerince a városnézésnek, ám az – kicsit talán a különböző témák, helyek, tevékenységek iránti érdeklődés, illetve a korosodással együtt járó türelmetlenkedés – nem volt olyan közös esemény, mint az előző napi (plusz a néhány virtuális ládához tartozó error is kedvét szegte a társaságnak), illetve nekünk a fel nem készültség is beköszönt(tanulság – 7 hónapos emberkével, akinek még anyatejre van igénye nem lehet mindent improvizálással megoldani egy világváros közepén), de mindent uralva végül voltunk a főtéren, a piacon, megtaláltuk a chache-t és mindenki látott annyit a városból, amennyihez kedve volt. Egy biztos: München megér egy hétvégét, ami alatt meg is lehet nézni nyugodtan minden specialitását BMW Múzeumtól a történelmi belvároson keresztül egy Bayern München meccsig, illetve egy akár egy jó étteremig.
A visszaút sem volt nehézkes, és egy csendes, jókat röhögős estével zártuk a kirándulást a kertben ülve a tűz mellett (külön köszönet Petyának és Tivadarnak :)).

Másnap hazatértünk. Ismét a vártnál könnyeben, nyugodtabban és még egy közöset kávéztunk is a BMW-s különítménnyel Ausztriában.

Van több opció a fejemben a elkövetkező évekre (Szlovénia – Bled, Fertő tó osztrák oldalán Rust a borozós hely, vagy Neusiedler am See, ahol fövenyes tóparton lehet heverni), de németbe’ is mehetünk még, mert nem olyan rossz ország. 🙂

Fotókkal lehet kérkedni (de csak olyanokkal, amit a rajta levők engedélyeztek a nyilvánosság számára. ;))!

Ui: Hiányoztatok, Mici!!!