„Olyan könyvből dolgozunk, amit talán még meg sem írtak.”
Matolcsy György
„Mi a baj, Gyuri, zavarnak a számok?”
Matolcsy György korábbi kollégái
Milyen gyakorisággal „sodródik” egy párt és annak politikusai olyan helyzetbe, amikor mindent az előző kormányra foghatnak, foghatnának és közben az IMF nevű robotpilóta vezetné őket a következő választási győzelembe? Nagyjából egyszer egy életben. Persze ezt is csak egy magyar brigád tudja elbaszcsizni. Ahogy a Fideszes fiúknak sikerült.
A Bajnai-kormány megágyazott a második Orbán-kormánynak ahhoz, hogy mindenért Gyurcsányt és csapatát okolva úgy utazzon át a válságokon, hogy nem kell semmilyen, mélyebb pénzügyi problémáért felelősséget vállalnia, nem kell érdemi gazdaságpolitikai döntéseket hoznia. (Ahogy ezt a szebb jövőre ácsingózó román kormány is teszi.)
De Viktor és barátai inkább kezükbe vették az irányítást abban a hiszemben, hogy a kétharmados többség nem csak új alkotmányra, de Európa, sőt az ENSZ és az univerzum irányítására is elég. Hamar elvált a szar a víztől, mivel ezek a szakemberek nem csak abban hisznek, mint a tökéletes bolsevik párt, miszerint mindenhez értenek és mindent el tudnak intézni, hanem abban is, hogy Macchiavelli tanításának megvalósítása érdemi kötelezettségük. Ez pedig meghozta az áttörést és most nagyjából szégyellhetjük magunkat mindannyian, akik ezt a szavazataikkal engedték.
A Fidesz kormány gyurcsányi magasságokban tört 2010-ben az új elnevezésekkel, programokkal és egyéb marketingtevékenységek elindításával (Nemzeti Hitvallás, Nemzeti Összefogás, Széll Kálmi satöbbi).
Majd 2011-ben rászaladt a cicire (vagy inkább a csöcsre), mert a fene nagy hozzáértés és önállóság bedöntötte a gazdaságot, a terveket és a kilátásokat. Mondjuk legalább a Fidesz vezérkar shortolhatott párat, ami megadta az alapot néhány végtörlesztésre… De kérdem én, mi a francra jó a saját vélemények és álláspontok közötti irányváltás, amikor mi nem a vadászpuska előtt szaladó antilop, hanem egyik kezével az asztalhoz szögelt kisfiú vagyunk, így az esélyünk vajmi csekély.
Egy ideig még próbáltam követni az eseményeket az eltelt év folyamán, de nem sikerült semmilyen logikát felfedezni az események sorozatában. A baj az, hogy ez nem a saját képességeimet minősíti, hanem a tényt jelzi: nem is volt logika, semmilyen. Most ott tartok, hogy kapkodom a fejem és nézek, mint a sült hal, hogy ezek mi a f@szt akarnak a világtól. A kapkodás az idegbetegek és az elmebetegek tulajdonsága, nem a politikusoké. Elvileg. Így most már csak a kérdőjelek maradtak, a Tom és Jerry típusú csacsifejjel nézés, meg a kétely, hogy ebből mi lesz.
Két lehetőség maradt: vagy a sok mozaik egyszer csak összeáll és a földi paradicsom rajzolódik ki Magyarországként a térképen, vagy az utolsó napon elnézünk balra a zebráról lelépve és elüt minket egy kamion, mert az előző éjszaka megváltoztatták a közlekedés logikáját jobboldalira.
A lehajtott fejjel szégyenkezés közepette az utolsó kérdés, amin még morfondírozom: mi a megfelelőbb választás – hat évig bekkelni és várni valami üdvözítőre impotens pöcsként (Gyurcsány – 2004-2010) vagy másfél év alatt feje tetejére fordítani mindent viagrával megtámogatott merev faszként (Orbán, 2010-2011)? Még nem tudtam válaszolni, de félek, nem arra billen a mérleg amerre szeretném… Lehet, hogy a csalódottság kommunistává tett? Ha igen, valaki mentsen meg!
Ebből egyelőre a lehajtott fejjel szégyenkezést tudom teljes hitelességgel megvalósítani. Mindenkitől bocsánat, igazatok volt!
Valasztokent nincs valasztas szvsz.
Ami kene, az konzekvens, elvi alapu politizalas, akar hatalmon vagy eppen, akar ellenzekben. Konkret akcioterv, kidolgozott intezkedesek, arnyek-budzse, miegymas. Ellenzekben tudd azt mondani, hogy a jelenlegi intezkedes rossz, mert a kovetkezmenyei ezek meg azok. Kormanyon tudd megmondani, hogy mi az irany, es mire szamitasz, ha odaertunk. Ilyen kozegben lehetne valasztani ertekek alapjan. Ilyen kozegben tudnad, hogy mit valasztasz, sot azt is, hogy rajtad kivul hanyan gondolkodnak igy az orszagban.
Amit a mieink kepesek felmutatni, az a monty python szinvonalu argument clinic: akarmit csinal az aktualis kormany, az az ordogtol valo. Orban is tudja nagyon jol, hogy mit kene csinalni, de nem teheti, hiszen az hazaarulas volt alig 2-3 eve.
Valasztokent nincs valasztas. A valasztastol tavol maradni rossz otlet, mert erdektelensegnek tunik. Ez nem igaz, valasztanank mi, ha volna mibol. Kene a NOTA opcio. Meg a legtobb, amit tehetunk, az az ervenytelen szavazat, hatha maskor elmebetegek nem jutnak ketharmadhoz. Illetve, ahogy a volt miniszterelnok oly elokvensen fogalmazott, el is lehet menni.
(Amugy konzekvens, elvi alapu politizalast egyedul Semjen es Thurmer kepviselnek. Nekik elhiszem, hogy tenyleg ugy gondoljak szegenyek).
Nagyon úgy néz ki, hogy amit összegányoltak, az annyira belterjes és annyira tele van egymásra épülő, ígéretekkel, vállalásokkal, érdekekkel és az ezeket kendőzni próbáló intézkedéseikkel, hogy megfojtják saját magukat, lomhák, tehetetlenek. Gyorsnaszád a faszom, már elnézést. Ne legyünk naívak, ez a kormány már annyira „kövér”, hogy nem fogja tudni a saját cipőjét se bekötni, nemhogy elinduljon valamilyen irányba a saját lábán.
Mi a „Geci” ez a defetista hozzaallas?!
Mondjuk ertheto, egyes hirek szerint a Fitch is kezdi atvenni ezt a kishituseget…
A baj az, hogy a kishitűségnek arra a fokára értünk, amikor már nem csak anyám nem akar salakmotorozni, illetve én nem akarom, hogy salakmotoroztassák anyámat az én pénzemből, DE már a salakmotor sem akarja vinni anyámat, mégis az a végső konstelláció, hogy anyám salakmotorozik az én pénzemből a kényszerből befogott salakmotoron, mert Matolcsy és Orbán szerint anyám salakmotorozása a kizárólagos módszer, ami az üdvözülést hozhatja el. Faszomat már.