Az éveleji időszakban mindig jó, amikor becsúszik egy elmaradt üzleti ajándék karácsony előttről. Főleg akkor, ha az egy igazán kellemes, sőt még annál is egy kicsit jobb bor. Előzetesen pár szót a környezetről: nem Villány, de a közelben, Szekszárdon alkotta meg a természet és a Prantner családi pincészet. Még pontosabb születési helyének a szekszárdi Elő-hegy azonosítható a címke alapján.
Pár szóban magáról a kiváló nedűről.
Telt, a savignon-oknál visszaköszönő kakaós-étcsokoládés illat. Némi szellőzés után kiérződik egy enyhe szilvaszerű illatanyag is, ami simán lehet más aszalt gyümölcs illata is, ez már csak orr kérdése, szerintem.
Ízében nem a szokásos, hosszan érlelt, tanninokban gazdag nagytestű bor, mint inkább egy lendületes, tüzes, zamatos vörös. Selymesen csúszik le, de sokáig a szájban, a nyelven maradt a „parazsa”, amiben megtalálható azért a tannin, de érződik bogyós gyümölcsös, édes-fanyar íz. Apró, öblögetős, elgondolkodós kortyokban javaslom fogyasztani pince(nálunk kamara)-hűvösre hűtve.
Ételként egy alacsony hőfokon, lassan főtt, majd megpirított fokhagymás-fűszeres császárhúst(húsos oldalast) tudok elképzelni mellé, szerecsendiós zellerkrokettel és gombás rizzsel. Az egész tányért ideális lehet gazdagon megöntözni az oldalas beforralt, sűrített szaftjával.
Íme a palack fotója a vásárlás megkönnyítéséhez is.