Bulcsú konyha – Lilahagyma lekvár wokban, egyszerűen

Mivel egészen korrekt pecsenye libamájat sikerült vásárolni a Lehelen a hétvégén, múlt vasárnap libamájas ételsort főztem végig, amelyről bővebben, külön posztban is hamarosan beszámolok, mintegy megmutatva a libamáj felhasználásának prózaibb lehetőségeit. De mivel – és ezt a gyengeségemet már most elárulom – az egyik fogás, a bacon-ban sült libamáj nem olyan lett, mint vártam, hirtelen felindulásból készítettem hozzá egy nagyobb adag hagymalekvárt, lilahagymából. Magam is meglepődtem milyen egyszerűen ment és milyen jó lett.

Nyilvánvaló első lépésként a hagyma szeletekre vágása zajlott le, ami jó társaságban és éles késsel szinte elröppen, ezt már sokadjára tapasztalom. Az első képen a pirulásra váró hagymahalom pihen a wokban. Ezt követően, azért (is), hogy semmilyen más íz ne keveredjen bele a lekvárba, kevés kókuszzsíron megpirítottam a hagymát. A közelmúltban fedezte föl, hogy a wok gázon egy lángelosztó segítségével a normál működésénél is sokkal egyenletesebben veszi föl és adja tovább a hőt, így kellően odafigyelve egyenletes állagú ételeket lehet benne főzni, sütni. A hagymával is ez történt a lepírítós szakaszban, így – a különböző internetes forrásokból gyűjtött információk alapján – következhetett az ízesítés első fázisa, az ecetelés: balzsamecetet és almaecetet adtam a megpirult hagymához, jól összekevertem, visszavettem a gáz erejéből és fedő alatt, néha meg-meg keverve főztem tovább. (Ennek a főzési fázisnak egy momentumát rögzíti a második fénykép.)

Midőn azt éreztük Szilvivel közösen, némi kóstolgatás után, hogy a hagyma már jó lesz, fedőt levéve beforralás vette kezdetét az édesítéssel együttesen. Midőn cukorral nem, ám kalóriamentes cukoralkohollal, eritritollal rendelkeztünk, ezzel történt az édesítés. Kétszeri beadagolás után sikerült a megfelelő, lekvárszerű állapotot és édességi fokozatot elérnünk.

Éjszakára kamrába került, kis tálban a hagymadzsem és másnap ez a kép fogadott a reggeli kóstoláskor.

Késsel vagy kanállal jól vágható, kellemesen édes és hagymaízű képződményt kaptunk, aminek pikantériája, hogy az eritritol lehűlés általi visszakristályosodása miatt némileg ropogós lett a hagymával száz százalékban el nem keveredő cukorpótló miatt (ami egyébként teljesen kristálycukor állagú, csak kevésbé édes).

Bevallom, rendkívül elégedetten eszegetem, eszegetjük azóta is ezt az első házi hagymadzsemet. Ahogy látjátok, nem egy őrületesen bonyolult dolog, ha egyébként is főztök, akkor mellette ezt nagyon jól össze lehet rakni. Csak a szagelszívót ne felejtsétek el bekapcsolni vagy szellőztetés kötelezően.