Miközben szeretjük a hazai gasztronómiát és igyekszünk élvezni a fejlődését, sújtjuk is: újabb kuponos vásárlás keretében egy régóta a listámon szereplő helyre mentünk el, az Astoriánál lévő XO Bistro-ba egy menüsoros kedvezményes kuponnal.
Holtidőben sikerült menni (szombat délután 14:30-as kezdés), így üres étterembe léptünk be, ahol kedves és kedélyes pincér fogadott minket. Maga az étteremtér sítlusos, elegáns, ténylegesen az étkezéshez ünnepéhez kialakított vendéglátóhely, ez az utcáról nem is látszik. Jó volt leülni enni, de tényleg. Kaptunk is egy pohárka Kir Royal pezsgőkoktélt aperitifnek, amíg választottunk és már-már tradícionális „égő” viselkedésként sikerült elejtenem a poharat.
A zavar eloszlatására megérkeztek a levesek. 🙂
Szilvi egy Bouillabaisse (bujabez) kategóriájú francia hallevest rendelt. Finom ízű hallé, pici hiányérzetet az okozott, hogy a zöldségek szintte krémmé voltak főzve.
Én egy hagyományos magyaros gulyásleves nevű gulyást ettem, ami igazi testes, korrekt ízű, megfelelően húsos-zöldséges fogás volt, megfelelő adag, hagyott helyet másnak.
Főételnek két szelekciót kértünk. Mindkettő frissen készült húsválogatás volt. Az „Érmék válogatás” a séfek ajánlásával érkezett Szilvinek: két darab kacsamell, egy darab röfi, ami egy szebb szelet karaj volt, valamint egy közepes szelet marhahús (legesélyesebb, hogy fehérpecsenye vagy feketepecsenye volt). A húsok közül a sertés volt a kapufa, száraz volt, szálkás, valahogy nem volt rendben. Az egész tányér azért dőlt be, mert hideg tányérra került és túl sokat várt, valószínüleg előbb ezt csinálta meg a szakács és csak utána az enyémet. Pozitívum, hogy simán cserélték a köretet grill zöldségre, bár ez azért egy ilyen szintű helyen nem érdem, inkább csak a kedvesség miatt említem.
Az én válogatásom „Hal érmék válogatás” a séfek ajánlásával névre hallgatott, ami lazacot, harcsát, fogast foglalt magába, és egy kis rákot. Mindegyik okés volt, nem volt okom panaszra, méretben, állagban, hőmérsékletben is megfelelő élmény volt az étel.
Pár szóban megemlékezem a borokról is. Én egy testesebb fehéret, Nyakas Buda Chardonnay-t kaptam, Szilvi egy Günzer Tamás-féle Pinot Noir válogatást, mindegyik illet is az ételekhez, jól is volt szervírozva. Ugyanakkor a borlap áttekintése után egy kicsit az volt az érzésünk, hogy egy nagyon átlagos listát raktak össze, közepesnél magasabb szintre árazva, amiből semmilyen különlegességet, extrát nem tudsz kiválasztani egy borbolt vagy egy jobban felszerelt delikátesz kínálatához képes. (Legérzékleteseb példa, hogy a 2011-es Frittmann Irsai Olivérből egy pohár 900 forint, míg boltban az üveg sem sokkal több.)
No, de vissza a desszertekhez. Kértük a sajtválogatást egy csepp portóival. Egy brie, egy kemény kecske sajt, egy cheddar és egy ementáli megintcsak rendben van, de nem több annál, amit otthon is össze tudsz rakni, ha megveszed a Cora-ban.
A másik desszert a házi almás pite, vanília fagylalttal és calvados habbal. Sajnos a desszerteknél válik el mostanság a leginkább a sz@r a víztől. Itt egy amerikai kerektepsis-fedeles almáspite sok tésztával, kevés almával, bolti vanília fagyival és a calvadoshab nélkül, viszont egy olyan túl édes ház tejszínhabbal, ami annyira illett a tányérra, mint egy szelet rántott párizsi. Egy jobb promócióban hasonló, de lehet, hogy jobb almás pitét lehet behúzni a Burger Kingben…
A fájdalmakat enyhítendő a konklúzió előtt megemlítem: egy nagyon jó, pizzatészta alapú édeskés, krumplis-pirított hagymás kenyere van az XO-nak, roppanós héjjal és tömött, puha, ízes tésztával.
Összességében: az XO igyekszik, törekszik, de hiányzik az extra, a kreativitás, a többlet, amivel elérhető közelségbe kerülne az új szellemiségű, modern konyha, ami már az Astoria (azaz az étterem) közvetlen környékén is több helyen megvalósul. Főleg akkor válik mindez fájdalmasan nyilvánvalóvá, ha az árakat is vizsgáljuk, főleg a főételekét. Valahogy nem láttuk azt, hogy mi kerül ezeken az ételeken ennyibe, mintha a konyha nem tudna felnőni a saját magának támasztott követelményekhez, a miliőhöz, az étterem enteriőrjéhez és a pedáns, kedves szervizhez. Valami hiányzik, amitől elsuhan, eltűnik a báj vagy a mittudoménmi, amitől az ember (a vendég) a többletet várja egy étteremben. Szóval nem rossz az XO, de nem is jó annyira, amennyi az ára (lenne). Majd valamennyi idő múlva teszünk egy próbát megint.
Hány hibát tudtok egy mondatba sűríteni, tökikéim?
Amennyit szeretnél, Fater. 🙂
Na de baszkikáim, milliő meg szervíz meg a saját magának támasztott követelmény?! Szóismétlések, elütések, stiláris sekélyesség. Avagy turbópolgáréknál magyarul nem kell tudni? Én csak egy lepukkant proli vagyok, ezért kérdem.
Nem azzal van baj, hogy kuponnal jártok urizálni a fővárosba, és erre még büszkék is vagytok, hanem hogy az arcotok több számmal nagyobb, mint írásaitok alapján az indokolt lenne.
Ja, és hogy miért a többes szám? Nem is tudom, igazából csak Geci írásaira szoktam reagálni alkalmi jelleggel, de itt valami közösség vagytok, ezért megmaradt a többes. És Geci, te amúgy jó srác lehetsz, meg nyilván a többiek is, még akkor is, ha bizonyos dolgokban nem értünk egyet, de a felfuvalkodottságot nehezen viselem. Oszt ti meg eléggé ilyenek vagytok itt.
Bevallom, ennél sokkal keményebb résztezésre számítottam. 🙂 Igen, sajnos csak esténként van időm írni, azt is több részletben, így simán előfordul, hogy nem sikerül tökéletesre a szöveg, de ezeket igyekszem kiszemezgetni, amikor legközelebb átolvasom a tartalmat. Mind a helyesírás, mint a korrekt szövegezés turbópolgári elvárás, mégsem mindig sikerül tartani magamat saját elveimhez, ami gyarló emberi mivoltomból fakad. DE! Ígérem, teszek azért, hogy a legközelebbi felfuvalkodott írásom a szánalmasnál korrektebb minőségű legyen.
A listázott kifejezésekkel nem értem, mi a probléma. Éttermekben a számlára is szervízdíjat írnak, ráadásul a szervíz fogalma szerintem sokkal több, mint a felszolgálás, ami számomra csak a rendelés felvételét és az ételek, italok asztalhoz szállítását jelenti. A milliővel ugyanez a helyzet: sokkal többet jelent szerintem, mintha a magyar-magyar megfelelőjét, a környezetet használnám. Azt pedig, hogy egy étteremnek van egy ars poeticája, aminek mentén működik, nem tudom másképp, jobban megfogalmazni.
A kuponnal meg mit csináljak? Élünk a lehetőséggel, mint Hagyó Miklós. Amíg ki nem durran a kuponlufi, addig miért nem urizáljak féláron,még ha meg is tehetném, hogy ezekre a helyekre elmegyek, elmegyünk és kifizetem a cehhet (értsd számlát, a fogyasztás költségét). 🙂
Azt pedig tudjuk, hogy te nem vagy igazán proletár, Jaszkari, mert a múltkor lebuktattad magad a főzőkolbásszal. Egyszer elmehetnénk inni egy sört (keresünk valami fasza a kupont arra is), ahol személyesen is meggyőződhetnél mennyire korrekt srácok vagyunk, meg persze nagyképűek is. :))
Helyesen: szerviz, miliő. 🙂
Ennyi, bazdmeg, tényleg szánalmas vagyok. 🙂
Jaja. Tényleg. 😀
Pfff… vicces