Újabb vendégposzttal jelentkezünk a Lánci konyha fotótárából. Levi mester ezúttal bélszínpácolással és Wellington bélszín készítésével kapcsolatos tevékenységét dokumentálta. HA ez is sikert arat, az első vendégposztírói jogot is ki fogjuk osztani.
Első kép: a hús a tányéron pihen, mint a strandon a helyi fejelőbajnok győztes meccs után, enyhén hínáros testtel.
A következő fázisban már a megtisztított bélszín tömböt figyelhetjük meg egy jól beállított közelin .
Itt pedig már – az előző párhuzamnál maradva – a fejelőbajnokot rajongói töröközőbe burkolják – értsd: a tésztabunda közepére elhelyezett szték, körülötte az elmaradhatatlan gombás wellington püré.
Eztán lapozunk a sütés utáni pillanatokra: az aranybarna tésztaköpenyben lakozik a lényeg.
Szaftos bélszín szeletek, rózsaszín belsővel. Hm.
El tudom képzelni, ahogy a jelenlévők iszonyatosan megbüntették magukat egy ilyen szelettel.
Mindenkinek jó étvágyat a zsíros vagy májkrémes, esetleg vajas kenyérhez, amivel a bélszín utáni vágyat eltömíti a nyájas olvasó. 🙂
Vááááá!!! Utsó előtti képnek konkrétan illata van.
😀
Írom!