Mostantól minden ilyen zenész posztban, ami a 90-es évekről szól, írhatnám ugyanazokat a neveket (Mariah Carey, Madonna, Boyz II Men, U2 a teljesség igénye nélkül), plusz az éppen aktuális diszkóhuszárok (RealMcCoy, Captain Jack például), vagy az éppen aktuális rappereket, akik vagy feldolgoztak egy 10-20-30 évvel korábbi feka dalt (pl: Coolio, Dr. Dre), de ehelyett kicsit változtatok a poszt tartalmán és igyekszem leírni azt, amit az adott nóta hordoz nekem.
Itt van most 1995-ből a Luniz és az I Got 5 on it:
A végtelen egyszerű zenei alap, ami nekem mindenvivő ebben a felvételben és amitől mindig volt varázsa.
Akkor, amikor 17 évvel ezelőtt ezt hallgattuk kolesz szobában, nagyon tinédzserek voltunk, nagyon nem értettük a szöveget, de tudtuk, hogy kizárólag a nagymenőségről szólhat, amit nyilván mi is el fogunk érni a magunk módján.
Amikor az egyetemi, majd a korai dolgozós-bulizós időszakban előkerült ez a felvét 10-12 éve, akkor nyilvánvaló volt, hogy csak a lazuláson, a sok levarrt csajon és még több szeszen, trombitán keresztül vezethet az út a tegnapból a holnapba, és már most is nagyon nagyon menő vagyok. Tehát el is kezdtem nagyképű lenni.
Immáron 5-7 éve, amikor eljött a 3x, felsejlett, hogy hamarosan bizony át átülni a fiatal bika szerepéből az öreg bika szerepébe, és a nagyon laza, nagyon nagyképű csávóból megfontolt, felelősségteljes férfivá kell változni, aki alkalmas a hamarosan bekövetkező keresztapai szerepre.
Most pedig itt ülök, félig már felelősségteljesen, és mindent megteszek, hogy keresztapa legyek.
Jó dolog az értelmi evolúció, nem? 🙂