Eredetbonbonok 3. rész – Kutyaügyi párhuzamok

Folytatódik Jálics Miki ismeretterjesztő sorozata.

„Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam

a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált, hogy

ha a magyar lett volna az anyanyelvem,

az életművem sokkal értékesebb lehetett volna.

Egyszerűen azért, mert ezen a különös,

ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni

a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.”

(GB. Shaw)

 

A PULI

 

A puli kutya a magyar nép ősi kísérője. Bármilyen messzi időkig megyünk vissza, a pulit ott találjuk. Bizonyítéknak ugyan az alábbiak nem elegendőek, de érdekes dolgok következnek:

–      A legősibb pulit ábrázoló domborművek Mezopotámiából származnak és így több ezer évesek.

–      1882-87 között Eridu város feltárásánál került elő például MOG-UR uralkodó 8-10 évesen elhunyt leánya, IL-DI, vagy IL-DU sírjából egy puli szobor. Kora 4-500 év.

–      Lássuk a nyelvészet idevágó eredményeit:

–      magyar:                                            sumír:

–      KUTYA                                              KUDDA, KUTTA

–      KOMONDOR                                   KU-MUN-DUR

–      KUVASZ                                            KU-ASSA

–      PULI                                                    PULI

–      SZILA (tájnyelven: bárány)       SZILA

–      BÁRÁNY                                            UDU BARINA (fehérgyapjas bárány)

–      GATYA                                              GA-DA, GADU

–      magyar:                                            akkád:

–      UGAT                                                UG-GU, UG-GATU

–      HARAP                                              HARAPU

–      KUSS, KUSSOL, KUSSHAD     KU-US

–      UCCU, USZÍT                                 USSU, USSURU

–      SUBA                                                  SUBATU

–      RÉT                                                     RÉT, RITU

–      MEZŐ                                                 MERETU

–      TEREL                                               TUR, UTTAAR (sumír), TURRU, TURU, (akkád)

“Eredetbonbonok 3. rész – Kutyaügyi párhuzamok” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Szomorú, hogy ilyen turbómagyar tartalmak jelennek meg a sajnos.hu-n. Persze az is szomorú, hogy töriszakos diplomával nem tudom élből helyükre tenni a hülyeségeket. Én is egy smittpál vagyok.
    De még különösebb háttértudás nélkül is tudok kifogást emelni. Eleve ez a bonbonos formátum, ez az össze-vissza ugrálás. Csángók, sumér városok, Buddha, Petőfi, sumér és akkád kutyák, párthusok, G. B. Shaw (tényleg ezt mondta amúgy az öreg.) Kicsit összeszedettebben kellene, ha már. Vagy az effajta térítésnek ez a metódusa? A magyar nyelv és nép eredete nem ilyen egyszerű kérdés, nem lehet egyperces szentenciákban beszélni róla. Esetleg a forrásait is megjelölhetné a szerző, ha már ilyen lazán dobálózik sumer és akkád szavakkal, bár nyilván Badiny Jós Ferencről van szó.
    Továbbá: a szerző kutakodásának célja magyar identitásának erősítése, ami rendben is van. Ismerje meg hazáját. De arra a következtetésre jut (sőt, valszeg eleve ezzel a feltevéssel vágott neki a kutakodásnak), hogy a magyar nyelv tökéletes és felsőbbrendű, amit nem tudok elfogadni. Minden nyelv gazdag, árnyalt és kifejező, és ha bizonyos célokra (korszerű tudományos munka) mégsem alkalmas, akkor lehet fejleszteni, ilyen volt nálunk a nyelvújítás. (Az angol nyelv elképesztő szókincsére példa az alábbi link, M1K1 mutatta korábban http://www.npwrc.usgs.gov/about/faqs/animals/names.htm)
    A finnugor rokonságot azon az alapon veti el, hogy azok nyers halat esznek, és ki akarna magának ilyen rokonságot, még ha igaz lenne is. Remek érv. Belátom, hogy őstörténetünkben jócskán vannak fehér foltok, és ez tág teret ad a spekulációknak, amikből elvileg még valami jó is kisülhet. De az ilyen spekulációkhoz és azok megítéléséhez megfelelő tudományos képzettség kellene.
    Itt azonban az a cél, hogy a magyar népet a világ legősibb és legfaszább népének lássuk. És azért nem tudtuk ezt eddig, mert direkt elhallgatták előttünk valakik. Beteg észjárás.
    Na, nincs időm folytatni ezt a kisdoktori értekezést. Lényeg, hogy nem szeretném, ha folytatódnának ezek a krónikák. Ha pedig poén volt, akkor nem jött át.

    Válasz
    • Az érveket elfogadom, viszont a minősítést kicsit túl erősnek érzem. Én nem látom benne azt az őrült turbómagyarságot, ráadásul azóta a hírlevélnek, amit bemásolok ide, a későbbi fejezetei, részei már nem ilyen témákat tárgyalnak. Mivel a vélemény szabad (Jucié is, és az anyagokat összeállító Jálics Mikié is, meg az enyém is), ezért a továbbiakban nyelvészeti, valamint a sumér-magyarság rokonsággal kapcsolatos anyagokat nem fogok közzétenni.

      Ami még lényeges: óvatosan a sajnos.hu tartalmát érintő általános kritikákkal, mivel azokat személyem elleni támadásnak veszem (mivel a tartalmat 97,8 %-ban én generálom), aztán ha nagyon megsértődök, akkor az egész projektet weboldalastól elteszem magamnak privátba, saját tárhelyre, saját levelezéssel az úgynevezett g*cibe. És ahogy a sajnos.hu egyik tartalma, így sem a Jálics-féle dolgok, sem a saját terméseim, köztük ez sem vicc.

      Válasz
  2. Szinte mar sajnalnam, ha vege lenne az eredetbonbon sorozatnak. @jaszkari eddig harom epizodot harom kulonbozo egyszavassal ertekelt, es kivancsi lennek, meddig tudna meg eredeti maradni. 🙂 Ja, amugy vita nincs koztunk, hacsak nem annyi, hogy szerintem ez inkabb tragikomedia.

    Válasz
  3. Idő hiányában, én most olvasgattam ezt végig és rettentő jól szórakozom! Szerintem a sajnos.hu van annyira nyitott fórum, hogy elbírjon ennél durvább írásokat is, feltéve, hogy a szerzőnek, illetve a szerkesztőnek el kell viselnie a legdurvább kritikákat is 🙂 Az viszont, hogy a szerző nem fogadja el, hogy Jézus magyar volt, kicsit fájlalom, mert az ilyen fejtegetéseket mindig nagy áhitattal hallgatom 🙂

    Válasz

Hozzászólás a(z) jaszkari bejegyzéshez Válasz megszakítása