A feleségemnek hála, idén – hosszú évek után először – volt lehetőségem a BL elődöntők mind a négy mérkőzését megtekinteni és gyorsan összefoglalom a gondolataimat.
A Barcelona-Chelsea párharc:
Nagypályás serdülő mérkőzéseket és amatőr kispályás meccseket idézett mindkét 90 perc, olyan szinten volt egyoldalú a katalánok javára. Már az első meccsen simán eldönthették volna a továbbjutást, csak a kidolgozott helyzeteik felének értékesítésével. Ezzel szemben a Chelsea kettő lövésből egyet gólra váltott. A második meccsen is ez volt a helyzet, annyival tetézve, hogy Messi kihagyott egy büntetőt, amit ha értékesít, akkor lehetett volna a végén 4-5 közte, annyira felszabadultak lettek volna a barca focisták. Három tényezőt teszek felelőssé a Barca kieséséért: a fáradtságot (mondhatjuk görcsösségnek is), a nem megfelelő koncentráció és az átlövések hiánya (mindenáron touch down típusú gólt akartak rúgni). A vesszőparipámat, miszerint Victor Valdes nemhogy nem Barca, de még csak nem is spanyol elsőosztályú kapus, most nem kell meglovagolnom, mivel nem rajta múlott: ami kapura ment, azt nem lehetett hárítani.
Real Madrid – Bayern München
Bár a sajtóban sokszor elhangzott, hogy itt torony magas esélyes a Real, ez nekem egy pillanatig sem jött át. Meg merem kockáztatni, hogy két, közel egyenlő tudású csapat párharca volt, aminek az első meccsét egészen egyszerűen ellazáskodták a Mourinho-fiúk, és ezért kaptak ki, a kellemes döntetlen helyett. A tegnapi derbin pedig a bayern góljáig kiváló mérkőzésen nyílt harc folyt a pályán a továbbjutásért. Aztán a Real és a Real edzők realizálták (hö-hö), hogy ez a Bayern bizony tud akár több gólt is lőni, ha ők nagyon támadnak, így visszavettek, és a biztonsági játékba belefáradtak a hosszabbítás végére. Itt igazat kell adjak a kiváló José-nak, aki a két csapat fizikai és mentális különbséget okolta a kiesésükért.
Nyilván a döntő előtt csinálunk majd góltotót, de én Bayern győzelmet várok hazai pályán egy küzdelmes, komoly taktikai összecsapást hozó mecssen.
Köszönöm a remek összefoglalót, Geri báttyó, nyilván fogalmam sem volt, hogy mi történik, de most már képben vagyok. Góltotót megnyerem! 🙂
Egyetértek! Annyit fűznék hozzá, hogy minden tiszteletem a két döntőbe jutott csapatnak! Nyilvánvalóan a Chelsea fortuna kegyeltje volt nem kicsit, de le a kalappal, mert szó szerint meghaltak a pályán a sikerért és bár a Barca fényévekkel jobb csapat, de ennek ellenére ki tudták használni a katalánok fásultságát!
Ami számomra az igazi meglepetés az a Bayern játéka. Szenzációs taktika, és hát a német mentalitás fényes győzelemre vezetett. A játék egyetlen elemében sem éreztem jobbnak a Real-t. Ki merem jelenteni, hogy ebben a párharcban a két meccs alapján a jobbik csapat jutott a fináléba.
Még egy megjegyzés: azért is örülök, mert valamiért a világban, aki a Reálnak szurkol, az született paraszt. A real blogokon, facebookon kedden-szerdán olyan szintű fröcsögés ment, barca és messi gyalázással fűszerezve, hogy az már tényleg túl ment minden határon és a kultúrált pirításon. Amikor Ronaldo kihagyta a 11-est, esküszöm az bearanyozta a napomat.