Az ország legjobb lecsója – Mi főzzük meg idén!

Felelevenítve egy két évvel ezelőtti ötletet, idén beneveztük magunkat a balatonkenesei lecsófesztiválra. Már tartottunk is egy próbafőzést egy hete Reciéknél, ami nem sikerült rosszul, de közel sem volt tökéletesnek mondható a termék, amit előállítottunk. Ugyanakkor átragadt rám Reci soha nem múló győzni akarása, így most leírom az elképzelésemet annak alapján, amit az elmúlt egy hétben összeraktam fejben és kérek mindenkit, hogy ötletével, családi szokásainak megosztásával segítsen hozzá a Sajnos.hu csapatát a fesztiválgyőzelemhez.

Kedvcsinálónak kölcsönöztem a Bock Bisztró klasszikusának fotóját, ami annyira autentikus, hogy a zománcos lábas alján van egy folt, ahonnan lepattant a festék, mint minden valamire való zománcos lábasról. 🙂

TEHÁT

a lecsó ALAPJA: nyilván a zsiradék, amit jól megfüstölt zsírszalonnából fogunk kiolvasztani, majd a megmaradó tepertő (alias töpörtyű) darabokat apránként kivesszük, hogy az éhes és szomjas főzőcsapat erre fogékony tagjai kenyérrel és hagymával elropogtathassák. Majd azért, hogy még jobban fokozzuk az őrületet, nyers és rendkívül húsos kolozsvári szalonnát fogunk a forró zsírba felkockázva belehajítani, picit megpirítjuk, majd következik

a HAGYMA és az újabb tudományos kérdés: maradjunk a hagyományos vöröshagymánál, amit felkockázunk és a zsírban megdinsztelünk, VAGY cseréljük lilahagymára, főzőhagymára vagy salotta hagymára. Utóbbiak kevésbé erős ízüek viszont sokkal testesebbek, így erősen alapot tudnak adni a szafthoz (hiszen a lecsó maga egy nagy szaft). Én hajlamos lennék a lilahagymára, hogy bontsuk egy kicsit a hagyományt, viszont ezt közösen kell eldönteni a hátralévő napokon, csütörtökig, amikor is el kell kezdeni a bevásárlást. Lényeges, hogy kockázzuk vagy csak karikázzuk, esetleg szeleteljük a hagymát. Itt egyértelmű az álláspontom: csak karikázzuk, mivel így is, úgy is szét fog főni teljesen. (A fejtegetésem ideje alatt a hagyma egyértelműen megpuhult, mehet rá az első adag só és fűszer (a fűszerre a még külön blokkban visszatérek), valamint a

PAPRIKÁT – amin bizony a klasszikus TV, azaz egészséges, roppanós tölteni való, sárga fajtát értjük mindannyian. Én mindig kiszedem a csumáját és még a magokat is, az én lecsómban csak a minimális mennyiségű paprikamag marad – szerintem ne maradjon benne. De most ez nyilván csapatjáték, szóval bele is darabolhatjuk, ha úgy tetszik a többségnek. Kérdés még, hogy tegyünk-e bele esetleg egy szép édeskés kápia paprikát ízesítésnek? Ugyancsak fejtörést okoz, amit Lánci Levi, titkos főtanácsoként bedobott: egy vagy két darab jó bogyiszlóit is belefőzni, mert az 3-4-5 kilónál (egy bográcsnyinál) már erejét elveszíti, de ízével bizony gazdagítja az ételt.  A kápiára én nemet mondok, de a bogyiszlóit bizony bevállalnám. A leírással párhuzamosan újabb feladat adódik, ami érinti a másik főszereplőt a

PARADICSOMOT – mert én annak a héját esztétikai okokból forró vízbe ejtéssel lehántanám… nincs annál csúnyább, mint amikor valaki a tányér szélére piszkálja a paradicsom héjakat lecsóevés közben. A paradicsom másik ominózus eleme, hogy a paprikához képest mennyit tegyünk a bográcsba. Itt eddig én a kilópaprika-félkilóparadicsom arány mentén főztem, de a próbánk során (mondjuk egy jó érett, leves paradicsommal) az alakult ki bennem, hogy jó lesz az kevesebbnek is. Egyik kedvenc óbudai hentesem, Imi szerint három kiló paprikához bizony bőven elég egy fél kiló-hetven deka paradicsom, így azt hiszem a harmadolós adagolás (kiló paprika-harminc deka paradicsom) felé fogunk haladni, hogy jól megálljon a lecsónkban a kanál. Na, és azok közül, ami maradt, ami még ennél a viszonylag natúr ételnél is fontos:

a FŰSZEREK: a só az ugye alap, borsot megint csak erősen javasolt, illetve kardinális kérdés az őrölt fűszerpaprika, amit én ugyancsak nem szoktam, de a felméréseim szerint a paprikát szórók jelentős része a szín és az íz miatt is paprikáznak egy kicsit. Most tehát a terveim szerint így fogunk tenni. Végül, de nem utolsó sorban, meg kell említenünk a húsneműeket, amik a lecsóval egy edénybe szeretnek úszkálni:

FÜSTÖLT SZÁRAZKOLBÁSZ, VIRSLI, LECSÓKOLBÁSZ az elterjedt versenyzők, de Imi – elmondása szerint – nem szabad kihagyni némi csíkokra vágott füstölt, nyers házisonkát sem. Én a magam részéről a virslit és a lecsókolbászt most sem erőltetném, de a kolbászra és a füstölt sonkára van ingerenciám. Nagyon szeretem, amikor kóstoláskor a lecsó levében a hagyományos füstölt íz a szám hátsó traktusát többi zamattal együtt elönti, mint a Duna a Római partot hóolvadáskor… Hm. Szóval sok jó füstölt húst bekarikázunk, beledarabolunk (akár egy kis füstölt odalast is, aminek az ötletét Detti dobta be, Lánci titkos főtanácsos méltó párjaként)! 🙂

Aztán még van ugye a titkos összetevő, ami nélkül sajnos.hu-s csapat nem főzhet versenykörülmények között, de ezt nem árulhatom el (aki tudja, úgys tudja), mivel valami azért kell, amivel bebiztosíthatjuk a győzelmünket.

A tanácsokat, trükköket, tippeket kommentekben várjuk. (Illetve ha van valakinek otthon partisátra és kölcsön tudja adni augusztus 24-26 időszakra, mindenképpen jelentkezzen.)