Emlékszem, amikor kipattant a fejemből 2007 tavaszán, hogy a harmincadik születésnapomig életem első 30 évéből a legnagyobb kedvencemet kiválasztom, elemzem és egy poszt keretében közkincsé teszem. Már a 35-ön is túl vagyok, de még mindig hátra van 12 bejegyzés, azaz 12 év, ezzel a mostanival együtt. Arra is rájöttem az elmúlt 6 évben, hogy írni nekiülni, nekifogni a legnehezebb, de amikor elkezdem, akkor annyira élvezem hogy legszívesebben sose hagynám abba. Ennél fogva most és mostantól nem is év- és dalelemzést, hanem memoár-jellegű rövid élménydrazsét írok, hátha úgy hamarosan elfogynak a hátralévő évek és dalok.
A California Love-hoz egy nyári élményem kötődik, meglepően erősen, pedig nem annyira nagy durranás. ’96 augusztusában túl voltam a gimnáziumi érettségin az azóta jobb létre szenderült győri Béri Balogh Ádám Honvéd Gimnázium hallgatójaként és már azt is tudtam, sikerült annyira szarul megírnom a katonai főiskolai felvételit az azóta Zrínyi Miklós Nemzetivédelmi Egyetemmé avanzsált Bólyai János Katonai Főiskolán, hogy semmiképpen ne vegyenek föl semmilyen szakon. Ez utóbbi jó érzés volt. Nagyon.
Első komoly munkahelyemen, az azóta is prosperáló Elefánt Ételbár volt, Veszprémben a vár bejárata alatti Óváros téren. Matyi öcsém szakácskodott ott, és felajánlkozásom alapján benyomott konyhai kisegítőnek. Jó volt. Akkor mondjuk nem minden pillanatát élveztem, de ott láttam először barnamártást, ott tanultam meg jó melegszendvicset csinálni. Az első vendéglátós trükkök is onnan ragadtak meg. Első példa: a Gundel palacsintába a „főzött” diókrém az darált dió+tej (olyan krémes lesz, ha jól kikevered egy kis rummal és mazsolával, hogy senki nem mondja meg, hogy nem főzött, kivéve talán Molnár B. Tamás :)). A második: a nyersen, meghámozva megfőzött, kihűtött krumpli, amit utána hidegen, éles késsel felkarikázol, a legjobb olajban kisütött köret a világon. Meg azt is ott tapasztaltam, milyen egy főszezon nagy részét végigdolgozni, pihenőnap nélkül.
Nyilván ilyen körülmények között, illetve pont ezek miatt is volt, hogy zárás után a teljes stáb egy közeli balatonparti diszkó felé vette az irányt. Az éjszaki part keleti medencéjének ikertornyai a kilencvenes években a balatonalmádi Panoráma és az alsóörsi Dexion voltak. 2 Pac ominózus slágerét előbbiben hallottam először olya embertelen hangerővel, ahol kijön minden pozitív tulajdonsága.
A helyzet az alábbi volt: nem kevés tequila-red bull elfogyasztása után óriási tömegben, Pali öcsémtől kölcsönzött kantáros nadrágban, teljesen ismeretlen, totálisan betépett, meztelenségig izzadt (=teljesen fehér, testhez simuló ruhákban, szoknyákban, rövidnadgrágokban és topokban, általában fehérnemű, de biztosan melltartó nélküli) csajok között vagy hozzájuk simulva, teljesen elvarázsolva, kicsit testen kívüli élménnyel táncoltam a cimbikkel, kollégákkal. Nem érdekelt, hogy leszek-e valaha egyetemista, az sem, hogy másnap reggel 8-ra hogy érek be dolgozni, viszont hihetetlenül menőnek és nagyon durva arcnak éreztem magam. Pont úgy, ahogy a dal és a klip készítő elvárták. 🙂
„A nyersen, meghámozva megfőzött, kihűtött krumpli, amit utána hidegen, éles késsel felkarikázol, a legjobb olajban kisütött köret a világon.” na ezt mi németek úgy hívjuk Bratkartoffeln és hagyma is szokott alá menni. Imádom és most neki is álltam csinálni egy adagot 🙂
🙂 remek cikk
Gigu: így így, nem árt neki egy kis apró kockára vágott bacon sem. Meg vaj.