Sajnos őstörténet – Fióklátogatás Győrben 2003

Azt nem tudom, miképpen működik az ember agya, de képes furcsaságokra az biztos. Számomra az az idei év (2012) egyik legnagyobb furcsasága, hogy szinte kristálytisztán állt össze az október 23-i hétvégén egy 2003-as kalandunk emléke, amikor beléptem a Danubius Hotel Rába City Center fotocellás főbejáratán Győrben. Miért is ne írjam akkor le, ha már így van, kérdeztem magamtól akkor és most meg is valósul a krónika rögzítése.

Áldassék annak az egykori Citibankos dolgozói klubos irányító embernek a neve, aki 2002-2003-ban kitalálta a fióknapok nevű programot. Az első két ilyen rendezvény Egerben, majd Győrben következett be. Talán a bevezetőből is kicseng, most a második rendezvényről lesz szó. 🙂

A dátumot így közel két év távlatából – szégyen – nem tudom megmondani, de talán április lehetett. Ami biztos, hogy a hétvégék jó szokását megtartva az a hétvége is péntek délutánnal kezdődött. Mégpedig a kiváló Fanyűvő Étterem pincéjében, ahol munka utáni iszogatás, viccelődés keretében sikerült meginni vagy k+1 darab sört, egyező mennyiségű unikummal. Akkortájt Terbe Bandita (azóta Frau Valdez) nagytétényi lakásának kisszobájában hédereztem, de hogy aznap a jósors milyen módon jutatott oda a Dózsa György út –  Váci út sarkáról, annak talán Andi vagy a Jóisten a megmondhatója, mert én nem emlékszem.

Ennek fényében alakult a szombat reggel: fogalmam sincs hogyan bírt fölkelteni, de valahogy végül elindultunk és meg is érkeztünk a Bank Centerhez, ahonnan a kirándulóbusz indult Győr városába. Az utazást és a regenerálódást megkönnyítendő útközben elfogyasztottam a reggelimet, ami 3 dobozos Soproni Ászok volt. Soha jobb reggelit mondjuk. 🙂 Az is segített az előző este utóhatásait felejteni, hogy utazás közben FA fejből lenyomott 15-20 Hofi jelenetet, köztük az örökbecsű disznós-kulákos anyagot is.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=iQGAqs6i0CY[/youtube]

Kellemes hangulatban és állapotban érkeztünk meg Pannonhalmára, ahol az apátság megtekintését követően az azóta már Viator Étteremmé nemesült csárda teraszán fogyasztottunk el egy ebédet és számolatlanul  söröket, valamint keveredtünk kellemes beszélgetésbe a győri fiókvezetővel, Kocsis Lacival (óriási spíler és arc volt a csávó – remélem még most is az). A kerthelyiség füvében fekve pihengettünk, majd beutaztunk Győr városába a fent említett Rába City Center szállodába.

Az akkori, szombat délutáni programban szerepelt egy rövid belvárosi séta, fióklátogatás és felkészülés az esti vacsorával egybekötött zenés mulatságra a szálló különtermében. Emlékeim szerint a vacsora kellemes volt, bár a belga sörökkel megtöltött zsiráfok (=hosszú, hengeralakú, talpas, nagyjából 3 literes, alján sörcsappal felszerelt asztali sörtároló eszköz) nagyban segítettek a helyzet kellemessé válásán. Hasonlóan jó hatással volt az állapotunkra a szálloda bejáratánál a sétálóutca mellett álló üvegfalu pavilon (koktélbár), ahol a jéger mátyás (Zalában agancsos kóla) nevű italt talán 350 forintért mérték. Mivel a vacsora befejezését követően a ezt a pavilont viszonylag rendszeresen látogattuk, bizony megesett drága Mici barátommal, hogy egyszer a pavilonból visszafelé sietve a hűvös tavaszi éjszakában a fotocellás ajtó helyett a mellette lévő plexifalon keresztül akart behaladni, sikertelenül.
Arra is emlékszem, hogy nem keveset sikerült táncolni borzalmas és elnyűtt slágerekre, még talán Aribarival is toltunk néhány denszet Bonanzára, meg ilyenkre, amíg meg nem untuk és el nem haladtunk egy újabb jégerért. Sokáig őriztem egy fotót féltett kincseim között (lehet, hog még meg is van valahol), amin Mici egy szingapúri köztéri bírságtételeket leíró pólóban vigyorog mellettem egy bőrfotelban ülve. Az itt készült és nem emlékszem a pillanatra, amikor lefotóztak minket. 🙂 Nem akarom kedves barátom minden titkát kifecsegni, de ennek az estének a vége felé, hajnali órákban midőn megfáradt, lifttel felközlekedett a szobába, ahol lakott (lehet, hogy velem, de nem biztos), de a sötét és ismeretlen folyosón elbizonytalanodott, így jobbnak látta a liftajtóban leheveredni, amíg meg nem érkezett a szobatársa (én?), így máris könnyedén ágyhoz tudott jutni. (Drága Micikém, kérlek jelezd, ha túlságosan pusztítja renomédat eme blokk és természetesen kihúzom, satírozom innen.)

A vasárnap is biztosan kiváló volt, de a fenti, maradandó  élménymorzsákhoz más maradandó nem csatlakozott. Hogy miért is írtam ezt le? Mert egyike volt a Sajnos csapatot megalapozó közös eseményeknek… 🙂 Ezek után szinte biztos, hogy hamarosan (lehet, hogy csak 2013 elején) sort kerítek a kultikus 2004 március 15-i kolozsvári hétvége emlékeinek rögzítésére is.