2011-ben indult útjára a hazai, minőségre törekvő éttermek egy kicsiny, de annál elhivatottabb csoportjának közös kezdeményezése a Stílusos Vidéki Éttermiség nevű – ma már mondhatjuk – mozgalom, aminek keretében időszakosan (félévente-évente), mindig másik étteremhez látogatva ízelítőt adnak tudásukból, kínálatukból. Amióta először hallottam erről a lehetőségről, azóta terveztem, hogy megnézzük, de pont most sikerült, amikor -Szigetmonostor és Perbál után – Villányban zajlott le az esemény, ahol Gere Attila Mandula Étterme és annak vezetője, Pauli Zoltán volt a házigazda. Mindez május 4-én, szombaton történt.
Magam is türelmetlenül várom, hogy végre az ételekről írhassak, de előtte azért összeszedem, ami még fontos: 11 fős válogatott csapattal és egy Mercedes kisbusszal indultunk neki a 230 kilométernek tegnap délelőtt és nagyjából fél 2-re már a kóstolójegyek is a kezünkben voltak a villányi rendezvénytér vakító nyárias melegében. A villányi borkombinát Csányi Pincészet falai mellett frissen kialakított terület egyik végét a fogadóépület, a másikat a belvárosba vezető út zárja le, az egykori szocialista borászati üzem felőli oldalt egy jó nagy parkoló, a másikat egy szép nap fa játszótér szegélyezi. Az éttermiségnek egy szép nagy fehér rendezvénysátor adott otthont, amit kívülről a helyi nagyobb borászatok árusító helyei és a Fülemüle csárda támogatott a minőségi folyadékpótlás érdekében, valamint igazán kézműves kirakodó vásár is volt, ha valaki shoppingolni is akart úgynevezett vásárfiát (son of the market). 🙂
Nézzük tehát a lényeget: 11, igen jó étterem kínált 1-3 eltérő ételt 600-1000 forintos ár / adag szintjén, amíg el nem fogyott. (Ami egyébként már 4 óra magasságában el is kezdődött, így áldottuk saját magunkat, hogy a szombat ellenére korán nekiindultunk és még a teljes kínálatból tudtunk „csipegetni”.) Mivel mi Szilvivel mindent feleztünk, így nem nagyon maradt, amit ne kóstoltunk volna meg. Én részletesen elemzem a mi tapasztalatainkat és remélem a lista segítség lesz a többieknek is. Azt kérem az összes résztvevőtől, hogy a top 3 kedvencét mindenképpen írja le, hogy a végén kihírdethessük a végső győztes ételt (ha lesz ilyen).
—————————————————————
Anyukám Mondta – Encs
Fatűzelésű kemencéből pizza és focaccia kóstoló: utánfutóként vontatható mobil fatűzelésű kemence, (Resi, mint korábbi éttermes titokban elmorzsolt egy könnycseppet, amikor ezt fölfedezte) amiben parádés, vékony pizzatészta készült, tetején adekvát olasz módszerrel berkel szeletelővel helyben, frissen vágott pármai sonka, rukkola, kevés tejföl.
Íróhab epres-rebarbarás kompóttal: könnyed, nem túl édes, inkább epres, de érezhetően rebarbarás túrós desszert, sok budapesti olasz étterem soha nem lesz képes ilyenre
Chianti Étterem- Veszprém
Őzcomb zellerhabbal, rozmaringos knédlivel: talán az egyik legszebb tálalás, sous-vide őzcomb hengerek a fűszeres knédlire tálalva, a zellerhab habszifonból ráépítve, mellé erdei gombás ragú – a hús kiváló állagú, kicsit talán túlságosan semleges, de körettel és a szószokkal országos
Mézes zsendicekrém levendula habbal: zsíros krémdesszert, alján kicsi házi omlóskeksz, tetején levendulás habos-zselés záróréteg, kellemes desszert
Ikon Étterem- Debrecen
Kucsmagomba krémleves: egyszerűen tökéletes, a kucsmagomba megdicsőülése – a mellé adott kicsi darab kacsahús pálcikára szúrva jutalomjáték
Mangalica szűz debreceni paprikás krumplival: gyönyörűen elkészített, rózsaszín belsejű, vékonyra vágott szűz szeletkék, újkrumplin és debreceni stílusú, kicsit kevésbé paprikás ízesítésű, inkább zöldfűszeres debrecenivel, krémes szósszal, remekség volt.
Imola Udvarház- Eger
Hideg fekete-cseresznyeleves édes-tárkonyos tejfölhabbal: a legüdítőbb fogás, kifejező gyümölcsíz, de levesállagú, ugyanakkor desszertnek is első osztályú, a tárkonytól fűszeres hab különlegessé tette (nem véletlenül fogyott el ez a leggyorsabban).
Rózsaszín kacsamell vargányás spárgafőzelékkel: husi itt is hibátlan, a vargányát helyben, kisebb adagokban pirították, a spárgafőzelék tejszínes, decensen spárga ízű. Nagyon jó kombináció!
Kistücsök Étterem – Balatonszemes
Birkahússal töltött káposzta paprika mártással: kevésbé zsíros, de profin lefaggyúzott birkahús és risz a töltelékben, könnyedén ujjak közé csippenthető (vö. Váncsa 1001 recept) hosszúkás, káposztába csomagolt rudacskák. A káposzta szépen megfőtt, de enyhén ress (hogy ez kinek mennyire jön be, ízlés kérdése, nekem igen), mellé kifejező paprikaszósz, az egész Kistücsök színvonal, ahogy kell.
Mandula Étterem és Bor Bár- Villány
Palkonyai „paella” stifolderrel és kagylóval
Oma mézes krémese pohárból: kis pohár krémdesszert, tészta nélkül de jól összeállított változatban – tejszín-méz kombináció, de egyik sem esik túlzásba, remekség
Manga Gasztronómiai Műhely – Etyek
Mangalica sushi háromféleképpen: magyaros nigirik – közülük egy szalonnába csavarva, benne valamilyen krémes belsőség (ha jól emlékszem), kettő algában: egyik kolbászhússal, a másik tepertővel töltve – a japppán konyha térden, mi könnyezve tapsolunk akkora ötlet és kivitelezés…
Nomád Hotel- Noszvaj
Zsályás borjúpástétommal töltött karalábé: jó minőségű, puhára párolt fél karalábék saját szószukkal leöntve, benne borjúpép – hidegen kaptuk, talán melegen jobb lett volna, de a gyermekkori ízek újjászületése egyértelmű.
Hamis túró gombóc noszvaji szilvahabbal: pirított morzsával (Terka Aribari szerint kis grillázzsal is) összekevert édes túró kanállal szaggatva, olyan elemi erejű szilvahabbal, hogy Szabolcsban még ráfőznek a legjobb lekvárjukra, ha ezt megkóstolták volna, igen jó volt.
Rosinante Étterem- Szigetmonostor
Házi füstölt pisztrángkrém és tavaszi retek chutney magvas bagettel
Gyömbéres rózsa tortácska zöldborsos eperrel a Szentendrei-szigetről: tejszínes-gyömbéres krém, lágy piskótán, kevés rózsavízzel, mellé a borsos epervelő hihetetlenül ötletes és finom, még megettem volna vagy ötöt.
Viator Apátsági Étterem-Pannonhalma
„Egypálcás” kacsamáj: vastag étcsokoládéba mártott libamáj jégkrém-falat kicsi málnával – ez nálam a „aztabqrvaéletbe!” kategória, országos első, mostantól csak ilyen jégkrémet szabad ennem és fogok is – szerintem a szocializmus alatt az apátok ezt tartották volna ki a középső ujjuk helyett az elvtársaknak, amikor zaklatták őket, ha lett volna egy olyan séfük, mint a mostani.
Kecskesajtos bárány „dzsuszi-lüszi” házi buciban: édes, tömött tésztájú, friss mini buci (eleve!) , benne kecskesajttal töltött (!!!) bárányburger, hozzá kicsi mustár – hozsánna és szünni nem akaró vastaps, este hívták állítólag a pécsi sünös rendőröket oszlatni vízágyúval
Walter Vendéglő- Perbál
Tárkonyos pacalleves medvehagymával és újburgonyával
Párolt malaccsülök hagymás burgonyapástétommal: a tökéletes sváb remekmű sátoros alkalmakra – a hús omlós, nem túl zsíros, a kövérje olvad, a bőr szintén – a krumpliköret a hagymás törtburgonya 21. századi változata, Perbálra hamarosan el kell mennünk, itt vált biztossá.
——————————————————–
Mondhati nem bántuk meg. Mostantól – remélhetőleg – fix pont lesz az életünkben ez a program, mert ennyi jó falatot (ízt, illatot, élményt) egy helyen, ennyire koncentráltan, mégis változatosan és ennyire gazdaságosan biztosan nem lehet máshol, máskor „beszerezni” az országban.
A rendezvényről rengeteg fotó található a Stílusos Vidéki Éttermiség facebook oldalán is. A következő (SVÉT 4.0) idén szeptember 8-án lesz Noszvajban, a Nomád Hotel rendezésében. Tessék most beírni a naptárba. 🙂
Ja és várom mindekitől a kiegészítéseket.
Šajnoš nem tudtam mindent megkóstolni 🙁
Dobogósaim:
1. Manga sushi
2. holtversenyben az Ikon kucsmagomba leves, és mangalica szűz
3. Nomád hamis túrógombóc
Naggyon fincsi volt az Imola kacsamell, és a Mandula paella is.
Szenvedek, hogy kihagytam a Viator dzsüszi-lüszit, és a Walter csülköt.
Picit túmáccs volt a Viator egypálcás kacsamáj, és ízre ugyan finom, de ehhez a hepöninghez semmiextra a Walter pacalleves.
A Kistücsök töltöttkáposzta érdekes próbálkozás volt, de ebben a témában nem ismerek viccet.