Az elmúlt években nem volt jellemző, de idén sikerült rákattani a fagyira, már egészen korán, amint vége volt a télnek április elején. 🙂 Azóta voltak folyamatosan felfedező típusú kísérleteim, kísérleteink, de az alábbi 4 fagyit mostanában ne látom, hogy bármi lekörözné.
4. Vári cukrászda – Sacher
A rákosszentmihályi cukrászda mind fantáziadús kínálatában, mind kreatívitásában a legnagyobbak egyike. Aki itt nem talál kedvére valót a minimum 50-60 fajtából, az igazából nem is szereti a fagyit.
A rengeteg natúr és szinte extravagánsan egyedi és fűszeres íz közül nekem, mint a tömény csokoládéíz nagy rajongójának a sacher torta jégbe fojtása itt teljesedik ki: masszív étcsokoládé, testes sárgabarack lekvárral és testes kakaós piskótával gazdagon megtöltve.
3. Gelato Rosa – Málna
A Szent István tér sarkán, a Bazílika megújult, új életre kelt környezetében a virágalakban a tölcsérbe kent fagyik kicsiny ékszerdoboza ez a fagyizó, ahol rendkívül ötletes új és klasszikus régi ízek mellett nyírfacukros fagyik is vannak. Ők a szorbet-típusú fagyik bajnokai. Az említett málna annyira málnaízű, hogy már-már valószínűtlen ízélményt nyújt. Vegytiszta gyümölcsíz, az agy enyhe elbizonytalanodásával, ahogy keresi a puha málnadarabkákat a szemtől érkező képekben, de nincsenek. Sztenderden hibátlan.
2. Szamos – Karamell
A Szamos Marcipán cukrászdákban is nagyon jó a fagyi minősége. Szilviám rendszeresen eszik puncsot, ami tudjuk, hogy sok esetben kérdőjeles (a puncstorta meg biztosan az a cukrászdák 98 %-ban), van kiváló Eszterházy tortát idéző, illetve szatmári szilvapálinkás fagyi is, de nálam a karamell innen a csúcs, azáltal, hogy nem csak aroma, hanem tényleg karamellizált cukor alapú – az otthoni karamellás tejet idéző, telt, ragyogó íz. Fenséges. Kedvenc Szamos Cukrászdánk a Szépkilátás a Svábhegyen. A kertben egy reggeli nyáron főúri élmény.
1. Fragola – Pisztácia
A Fragola a Budapestszerte egyre nagyobb népszerűségnek örvendő olasz kézműves fagyizó-hálózat, ami gyorsan fölért a hazai kínálat tetejére, a legjobbak közé. Az idei első (egyébként sorrendben harmadik, és remélhetőleg hamarosan poszt témáját képező) Street Food Show-n sikerüt megkóstolni tőlük a szicíliai pisztáciát, ami újraértelmezte a fagylaltról alkotott minden elképzelésemet. A közelmúltba trendivé forduló sós édességek egyike, ugyanis konkrétan és erőteljesen sós pisztácia íze van, édesen. Abbahagyhatatlan és megunhatatlan. Kicsit kezdtem is félni már, hogy megsérült au agyközpontom az állandó sós pisztácia fagyi miatt, ahogy a gasztrobloggereknek a vietnámi pho leves által, ezért egy ideje szüneteltetem a fogyasztását, de nem sokáig, szerintem. 🙂
Bónusz trekk: a legjobb tölcsér – a saját kezüleg csavart és kisütött óriástölcsér a Gerbeaud-ban, amit üresen is érdemes enni, illetve azoknak, akik nyitottak ilyesmire: paleolit fagyi kapható a Baross Cukrászdában a Baross utca és a Nagykörút sarkától 50-60 méterre, a fahéjas alma kifejezetten korrekt és hagyományos fagyikkal is versenyképes.
én a legfinomabb fagyit vidéki útjaimon eszem Böhönye településen. nem is tudom mi a hely neve, a könyvtár mellett van, egy kávézós-hamburgerezős szerű hely, 1 gombóc 100 Ft (!!!!!). lágy, nagyon krémes, olyan, mintha fele tiszta gyümölcs lenne a másik fele pedig tejszínhab és ez egyenletesen össze lenne keverve… a drága puccos helyek fagyijai a nyomába se léphetnek.
Utána kellett néznem. 🙂 A böhönyei hely neve: Szibéria Fagyizó. Valakit oda fogunk terelni, hogy tesztelje le. 🙂
A Fragola-pisztácia hívők táborát gyarapítom magam is, teljes odaadással. Ajánlották a Levendula fagyizót – a Szent István körúton és máshol is van -, de még nem próbáltam ki.
Egy megálló az Alföldön: Soltvadkert, Szent Korona Cukrászda. Olyan sokféle, hogy nem tudom megszámolni (ha épp arra vet a jó szerencsém), és isteni! Már zsenge kislánykorom óta működik, és egyre jobb. Szerencse, hogy a rokonokhoz néha el kell látogatni, és valahogy Soltvadkert mindig útba esik. 🙂