Minden bor olyan, mint egy találkozás. Ahogy levesszük a polcról, ahogy az üveget, a címkét szemléljük, olvassuk, méregetjük, akarva-akaratlan elvárást fogalmazunk meg, még ha nem is tudjuk mi az. Jót akarunk magunknak, a szánknak, az agyunknak. A bor megismeréséhez, megértéséhez jó orr, jó ízérzék, jó zamatszótár kell. Nekem ez nincs, de azt le tudom írni, amilyen érzéseket kelt bennem a nedű.
Üde, fűre szaladó folyócska
A Generosa homoki bor, magyar kéz oltotta, keresztezte. Nem mondom, hogy érződik rajta mindez, de a második pohár és a nemzeti érzelem térnyerése után közelebb érezzük magunkhoz a szőlőt is.
Ez a 2012-es bor könnyed, lágy, libbenő, akár egy nyáresti szellő. Elképzelem a teraszon gyöngyözni a palackot, amit körbeül a társaság: a nap által kiszívott, megfáradt, barna arcú, kicsit fölhevült testű emberek némán vagy ritkán szólva kortyolgatják a fröccsöt vagy a bort magában. Várják az italtól, a bortól, az alkoholtól, a savtól, a buboréktól, hogy dönteni legyenek képesek: erőre kapva mulatnak éjfélig és azon túl vagy a fáradtság ösvényéről a mellette kanyargó álomfolyóba sodorja őket a szőlőlé.
A Generosa üdítő, akár a hirtelen zivatartól medréből kilépő patak, ami aztán a part, a közeli tisztások füvén kirosszalkodja magát és visszatér medrébe, csordogálni.
Ízében gyermeklány lendülete: van már, de hamar elfogy. A szikvíz alá tud karolni, mint szerető anyuka vagy nagymama, de ha nem akarjuk nem kell. Arra jó, hogy mosolyhoz segítsen. Tánc vagy elalvás közben.
Palackja 1.000-1.200 forint körül van.