Vannak ételek és italok, amiket az ember – még ha nem is mágnás – elvi okok miatt sem vesz le a polcról, amikor az árát látja és az messze alulmúlja az alapanyag, a csomagolás és a munka összeértékét a fejünkben. Ilyenkor nem kerülhetünk másképp helyzetbe, mint ajánlás, javaslat, írott vagy szóbeli helyzetbehozás által, amit én, mi a poszt tárgyát képező bor esetébenRecitől kaptunk meg.
Fröccskirálynak hívják a háta mögött
Szóval itt van ez a fehérbor, 400 forintért / palack. Úgynevezett Tesco válogatás. Reci bácsi sommelier ismerőse azt mondta, rendben van, iható, fogyasztható nedű. Fröccsnek leginkább. A valóságot fedő ajánlás ez. A Keszthely környékéről származó chardonnay (ez az egyik fő területe a kevésbé ismert Balatonmelléke borvidéknek) bizony ilyen technológiai típusú feldolgozás közepette is kiválóan teljesít. Van sava, van gerince, igazi tóparti Há-eM-Csé stílusban vegyül a szódával/ásványvízzel. A buborékok erősítő hatása pont annyi lendületet ad a bornak, hogy bátran nyúlunk ismét az üveg után, amikor kiürül a pohár. Ha szerencsések vagyunk, akkor a vastagfalú poharunkról lassú mozdulatokkal tudjuk letörölni ujjainkkal a párát, amíg házigazdánk elsétál a hűtőig a következő töltetért.
Ilyen korrekt bort olyan áron, amiért csak tőkementes italokat és pet-palackos tablettás cuccokat kapni: ajándék. Recinek és kedves ismerősének is köszönjük a kellemes perceket, amiket eddig és a jövőben is fog okozni ez az itóka.
Segédanyagok:
köszi az ajánlást Geri, mert ezt magamtól biztos, hogy nem vettem volna le a Tesco polcról