Alapvetően azt gondolom, hogy nekem a legkomfortosabb az lenne, ha mindig egy fix helyszínen rendeznék a a nyári olimpiát. Lehetőleg Európában és viszonylag kis időzóna eltéréssel. Ennek ellenére óriási dolgok történtek már az első öt napban. Napi egy aranyérem az elején kiváló volt, a londoni 8 aranyhoz képest igen-igen szívmelengető eredmények jöttek.
Még az olimpia előtt akartam írni az általam vártakról, de gyorsan elszaladtak a napok, így most inkább az élményeimről és vágyaimról, gondolataimról írok egy kicsit.
Szász Emese a legnagyobb királynő. Eleve ahányszor megpróbálta az elmúlt évtizedben, nem adta föl és most is végigküzdötte magát a teljes szérián. Fantasztikus! Akit pedig konkrétan csodálok mellette, az Kulcsár Győző, aki végtelen alázattal és őszinte szeretettel támogatta tanítványát.
A férfi és a női pólósoknak is hihetetlenül szorítok, mert annyira benne van a csapatban a tehetség és a belefektetett őrületes munka, hogy odaérjenek az elődöntőbe, amikor meg már bármi lehet. A nőknél azt hittem, Merényi András után nem jöhet szimpatikusabb szövetségi kapitány, de Bíró Attila is hihetetlen figura.
Benedek Tibor a vízilabda Zinadine Zidanja: kvalitásait tekintve és ahogy helyzetbe került. Meggyőződésem, hogy némi edzői tapasztalattal a döntetlenekből legalább egy győzelem lett volna, de azt is gondolom, hogy olyan briliáns elme, aki mindent meg tud oldani és ott leszünk a legjobb négy között.
Szilágyi Áron vívásaiból (kardozásaiból) láttam párat és a céltudatosság, a koncentráció mestere a srác, egészen elképesztő mozgással, tudással, adottságokkal. Ha ma visszavonulna, akkor is maradandó nyomott hagyott volna a világ kardsportjában és még rengeteg minden van előtte.
Az úszómedencében Kenderesi Tamás óriási tehetség, Cseh Lacit mintha az esélyesség terhe nyomta volna agyon, miközben óriási lazasággal talán jobban odaérhetett volna, de így is fantasztikus teljesítmény az övé.
Michael Phelps visszatérése után örök állócsillag és Hosszú Katinka, igen, ő is ezen a szinten van már most, de még magasabbra tör és fog is jutni. Kapás Bogiban is ott a fantasztikus képesség, ugyanakkor minden résztvevőben, aki Rióban úszott, bizony megsüvegelendő a befektetett munka és az a tehetség, amivel az olimpiára jutottak ezek a fiúk és lányok.
Fidzsi a rögbi szimpatikus királya. Az alázatos magabiztosság, a céltudatosság és a hit, ami sugárzott a fickók arcáról, mert nem adták alább, mint az első hely és el is érték. Szinte megkönnyezendő, óriási fazonok-
A szlalom kajak egy nagyon vicces sport, de amennyire ez releváns ez a világ nagyobbik felének, annyi erővel a petangot is lehetne olimpiai sportnak minősíteni, szerintem nagyobb sikere és nézettséges is lenne.
Valahogy eddig az olimpiai élményeimet a saját életembe visszanézve nem annyira határozta meg a foci. Lehet, hogy az idő eltolódás miatt, de Rió sem fogja visszahozni a mínuszból… Ahogy a tenisz is kimaradt eddig és most is teljesen.
Aztán most már jön a kajak és a kenu, ahol mindig erősek vagyunk, de most nem akkora dérrel és dúrral fordulunk rá, mint a korábbiakban, biztos jól laktunk a vizes érmekkel. Illetve az is esélyes, hogy én nem mélyedtem el eléggé az éjszakai eseményekben… Most épp a magyar-ausztrál női vizilabda negyeddöntőn nézem, ahogy visszajövünk a mínusz négyről… Remélem a férfiaknak Montenegró ellen könnyebb lesz.